A boldogság közgazdaságtana – egy új szemléletmód térnyerése hazánkban

A boldogság közgazdaságtana címmel szervezik a konferenciát. Úttörő a kezdeményezés, újszerű a témafelvetés. Miért éppen ezt választották?

– Nem a témaválasztás a különleges, hanem annak megközelítési módja. Ma a közgazdaságtan, a pszichológia és a szociológia területén is divattéma a boldogság. Alapkérdés azonban, hogy valójában mit értünk boldogság alatt. A főáram alapvetően a hedonista megközelítéssel él: a boldogság egy kellemes állapot elérése. A mi paradigmánk azonban az egyház társadalmi tanításával karöltve határozza meg a boldogságot. Az Arisztotelész által megfogalmazott, és Aquinói Szent Tamás által továbbfejlesztett boldogságfogalomból indulunk ki. E szerint a boldogság cél, a kiteljesedés célja. Dinamizmus, folyamat, melyben az ember az értékek hierarchiája mentén egyre tökéletesedik az erények által. A kiteljesedési folyamat végső célja Arisztotlésznél az igazság szemlélése, a kereszténységben pedig maga Isten. A boldogság megfogalmazásakor nem tudjuk kihagyni az Istent. Ide fogalmilag is és logikailag is el kell jutni. A pszichológiában is fellelhető az arisztotelészi irány: az ember nem üres doboz, benne nem a bemenő és kimenő ingerek határozzák meg, hogy mi történik, ahogyan a behaviorizmus állítja, de nem is a benne élő ösztönök. Ez az irányzat (a humanisztikus pszichológián belül az ún. önmeghatározás elmélet, SDT) szószólói azt vallják: az ember szabad és önmagát határozza meg. Bár a struktúra erősen hatni tud az emberre, de személyiségének, mivoltának legvégső meghatározója a szabadsága.

Hogyan kapcsolódik ebbe a folyamatba a közgazdaságtan?

 – Mi az emberközpontú közgazdaságtanban gondolkodunk, azt valljuk, hogy a gazdaság az embereken alapszik. Végső soron az emberi értékrend határozza meg a gazdasági rendet. Ha az embert helyezzük a középpontba, akkor a közgazdaságtanban is intenzíven az emberről kell beszélnünk, meg kell fogalmazzunk egy emberképet. Ezt Isten nélkül nem tudjuk, ezért segítségül kell hívnunk a teológiát és a filozófiát. Ezek szükséges szakterületek ahhoz, hogy a közgazdaságtani fogalmakat teljessé tegyük. Mi ezt szeretnénk ezen a konferencián bemutatni. Nem a két szemléletmód közötti vita a célunk, hanem az arisztotelészi erényetika, mint alternatíva felmutatása, mert Magyarországon ez eddig alig kapott teret.

Beszélt az arisztotelészi és az Aquinói Szent Tamás tanításából kiinduló keresztény felfogás találkozásáról. Hol vannak a közös pontjaik?

 – Az arisztotelészi etika – melynek boldogság felfogása az eudaimonia  – középpontjában az erények és a boldogság áll, ami az ember számára kiteljesedést jelent. A végső cél az igazság szemlélése, ide jut el az igazán tökéletes ember, aki az erények által tökéletesedik. Aquinói Szent Tamás értelmezésében is folyamat, kiteljesedés a boldogság, az erények által tökéletesedő ember eljut az Isten boldog színelátásáig az öröklétben. Mind a keresztény felfogásban, mind Arisztotelésznél rendkívül fontos a kapcsolatiság: az ember, aki személy, és kapcsolataiban realizálja magát. Az embert végső soron nem elégíti ki saját szubjektív vágyainak keresése, boldogságát akkor érheti el, amikor a másik emberrel kapcsolatban van. Az ún. kapcsolati javak növekedése egyenes arányban van az egyén boldogságának növekedésével. Az ókori görög bölcselők, és Aquinói Szent Tamás is hierarchiát állapítanak meg az értékek között. Arisztotelész szerint ebben a materiális javak a legalsó szintet képviselik, a legmagasabbat pedig az erkölcsi, intellektuális javak. Ugyanúgy hierarchikus viszonyt lát a test és a lélek között. Ő az első, aki arról beszél, hogy a test a lélek eszköze. Arisztotelész azt mondja, hogy az embereket és a dolgokat az önértékükön kell szeretni, saját magukért, s nem a hasznuk miatt, a keresztény hozzáállás a szeretetről - Jézus „Szeresd ellenségedet!” parancsa – még tovább megy.

Hol válik szét a két felfogás?

– Arisztotelész számára meghatározó, hogy a boldogság örömteli kellemes érzés. Aquinói Szent Tamás már azt mondja, hogy lehetséges kiteljesedést hozhat az emberben egy szenvedésen keresztül megvalósított cél, a mártíromság, vértanúság is. Ez ugyan nem jár együtt kellemes örömteli érzéssel, de mégis abszolút megadja a kiteljesedést. A keresztény felfogás szerint az öröm nem szükséges feltétele a boldogságnak. Aquinói Szent Tamás kimondja, hogy az öröm kísérő jelenség, nem cél. A kellemes, gyönyörködtető kísérheti mind az erkölcsi, mind a materiális javakat is, de nem szükségszerűen.

Hogyan kapcsolódnak ehhez a konferencia előadásai?

– A fő előadónk, Luigino Bruni a közgazdaságtan és erényetika összefüggéseit kutatva meghatározza a kapcsolati javak fogalmát, mely sokkal inkább ki tudja elégíteni az ember boldogságvágyát, mint a materiális javak. Az utóbbiak egy bizonyos fokig szükségesek, de azon túl nem elégítik ki az embert. Pszichológiai kutatások is azt mutatják, hogy minél materialistább az ember, annál inkább depresszióssá, neurotikussá és pszichésen zavarttá válik. Túl sok anyagi jószág és a hozzájuk való ragaszkodás, az anyagiak körül való pörgés az embert a boldogtalanságba taszítja. Konferenciánkon Petres Erika Lúcia OP filozófus előadása Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás boldogságfelfogásával, mint közgazdasági kategóriával foglalkozik. Kerekes Sándor Corvinus egyetemi tanára előadásában a boldogságot kapcsolja össze a piacgazdasággal. Albert Fruzsina, az MTA szociológusa arra próbál választ adni, miért boldogabb az egyik ország, mint a másik, és mely szociológiai összetevőkkel mérhető ez a kategória. Bogsch Erik a Richter Gedeon vezérigazgatója a vállalatvezetés oldaláról nézi meg, hogy lehet-e keresztény módon egy tőzsdei vállalatot irányítani.

A már említett tudományterületek megközelítéseit a témát feldolgozó műhelyek egészítik ki.

– Három műhely a közgazdaságtan oldaláról közelíti meg a témát: Zsóka Ágnes és Csutora Mária a boldogság és a fenntartható fogyasztás kapcsolatával, Kocsis Tamás és Baranyi Árpád az ökológiai lábnyom és a szubjektív jóllét kérdésével, Kollár László és Kollár Piroska a boldogság és a munkahely összefüggéseivel foglalkozik. A „mire van szükségünk a boldogsághoz?” – kérdésre a pszichológia válaszait keresi Martos Tamás és Pap Judit. A teológiai műhelyben pedig Kék Emerencia és Beran Ferenc a boldogság egyéni és közösségi dimenzióit vizsgálja. Lesz médiaműhely is, Tóth Gergely vezetésével.

A konferencia több tudományterület oldaláról vizsgálja a boldogság témáját. Várható valamilyen szintézis?

– Igen. Aczél Petra vezetésével és Bogsch Erik, Luigino Bruni, Kerekes Sándor, Kiss Ulrich SJ részvételével kerekasztal-beszélgetésre hívjuk a résztvevőket. Őket kérjük arra, hogy adják majd meg a szintézist. A konferencia közben folyamatosan lehetőséget adunk a kérdezésre, és a műhelyeket is az interaktivitás szellemében szervezzük. Fontosnak tartjuk, hogy legyen kapcsolat a közönséggel.

A párbeszédre törekvés szándékát mutatja, hogy a KETEG a képzést a közös munka, a hallgatók és tanáraik együttgondolkodásként értelmezi.

– Az órákon az együttgondolkodás lehetőségét adják a közös feladatok. Intenzív a kapcsolatunk mind a mostani, mind a volt hallgatókkal. A képzés mellett nyújtott szervezések adják a közösség gerincét. Így például ezek az évente szervezett konferenciák, melynek munkálataiba a hallgatókat is bevonjuk. Fontos fórumunk a folyamatosan működő KETEG-szalon, mely a KETEG-esek baráti körét fogja össze. Rendszeres találkozási alkalmaink vannak, melyekre előadókat hívunk. Volt már nálunk Csaba László professzor és Zsolnai László a Corvinus Egyetem etika központjának igazgatója. Az alunmi és jelenlegi KETEG hallgatók cikkek írásával (pl. a Napi Gazdaságba) és előadások tartásával gyümölcsöztetik tudásukat. Részt vettünk és veszünk a KATTÁRS szervezésében is.

Már végzett az első évfolyam, jelenleg a következő kurzus hallgatóinak toborzása folyik. Mi jut el ma az emberekhez?

– Nagyon jól, és ugyanakkor nagyon hangosan kell dogoznunk, hogy a mi hangunk is eljusson az emberek füléhez a ma általános információáradatban. Az a tapasztalatom, hogy ha valaki megérti azt, amit csinálunk, általában tetszik neki. Látom ezt hallgatóink motiváltságából. Szombaton órát tartottam. A hallgatóknak elmaradt volna a következő órájuk, mert a tanár beteg lett. Arra kértek, ha van még időm, maradjunk beszélgetni. Még két órát ráhúztunk szombat délután. Olyan emberekkel, akiket várt a család, akiknek lett volna hova menni szombat délután. Ez az eset azt mutatja nekem, amit mondani tudunk, meg tud gyökerezni az emberekben. Be tudja tölteni azt a hiányt, ami miatt az emberek keresnek. Sokan keresnek. Az a szemlélet, amelyet mi képviselünk, a nem hívő emberben lévő űrt is be tudja tölteni, hiszen olyan alapvető értékrendet közvetítünk, amelyek benne élnek az ember természetében. Ha rátalál erre, örömmel tölti el. Természetesen az általunk képviselt értékrendet óriási tudományos háttérrel, a mai modern közgazdasági és egyéb tudományos irodalom ismeretében alapozzuk meg.

A KETEG célja a szemléletformálás. Milyen eredménnyel járhat ez a társadalomban?

– Az általunk hirdetett gazdasági szemlélet emberközpontú, a hátterében az alapokat adó keresztény értékrend áll. Az emberséges vezetés eszményét képviselő ember más szempontokat is figyelembe vesz a hatékonysági és pénzügyi mutatók mellett, és látnunk kell, hogy működésük sikeresebb lesz. A keresztény vállalkozók jó példát mutatnak erre. Az egymással való mindenáron történő versenyezés helyett az együttműködés példáit élhetjük meg. Az egymásnak kínált lehetőségekben megnyilvánul a bizalom, a jóakarat, a kölcsönösség, a nagylelkűség. Ha ezek egy üzleti akcióban jelen vannak, akkor közelebb van a siker. Ha a kapcsolatokat a csupán a hatékonyság és a versenyképesség szférájára csupaszítom le, akkor ott valaki mindig veszít, valaki mindig kiesik. Ha én nem veszítek is, akkor is fájdalmas látni, hogy valakinek rossz. Nem hiszem, hogy annyira érzéketlenné tud válni az ember, hogy a lelke mélyén ne lenne neki rossz, ha a másiknak az. Ha mindenkinek jó, akkor kialakul egy olyan környezet, amely sokkal szárnyalóbbá tudja tenni az egész gazdaság működését.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír