Az elhunyt hajléktalanokért bemutatott szentmise után asztalt terítettek a templomban a szegényeknek

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A magyarországi Szent Egyed közösség évek óta szentmisében emlékezik elhunyt hajléktalan barátaira. Modesta miséje – ezt a nevet viseli világszerte az emlékező szertartás, egy hajléktalan asszony, Modesta Valenti emlékére, aki 1983. január 31-én Rómában a Termini-pályaudvar mellett rosszul lett. A 71 éves hajléktalan asszonyt a mentők nem vitték el, mert piszkosnak találták. Kevéssel ezután az utcán meghalt.

Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságának elnöke mutatta be a szentmisét a Horváth Mihály téri templomban azok emlékére, akik az utcán éltek és haltak meg. „Isten házában otthon vagytok” – köszöntötte a híveket, köztük a háromszáz hajléktalan embert a püspök, és hangsúlyozta, hogy azokért imádkoznak ezen az estén, akik látszólag névtelenül haltak meg. Figyelmeztetett arra, hogy az evangéliumban a gazdag ember küszöbe előtt kéregető Lázár végtelenül értékes Isten számára, míg a történetben szereplő gazdag embernek még neve sincs. A mi világunkban éppen fordítva van, a szegény ember névtelen – Istennél azonban neve van, Isten számára végtelenül értékes.

Homíliájában a szentmise olvasmányából (Ter 15,5-12.17-18) indult ki: Ábrahám szövetséget kötött Istennel. Isten maga is megjelent ebben a történetben – „égő fáklyához hasonló valami” vonult végig a szövetségkötés helyén –, hiszen ez a szövetség az Ő számára is fontos, életre-halálra elkötelezte magát az ember mellett. Isten nevébe beleíródnak az emberek nevei:  Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nevezik, és mi nevünk is ugyanígy bele van írva Istenbe. Később az égő csipkebokorban mutatkozik meg annak jeleként, hogy együtt szenved népével, aki a rabszolgaság kohójában ég. Isten a végítélet bírájaként az evangéliumban elmondja, hogy magára vette a világ minden szenvedését: éhes volt, szomjazott, ruhátlan volt…

Székely János püspök elmesélt egy történetet annak érzékeltetésre, mennyire fontosak az egyház számára a szegények: Nagy Szent Gergely pápa egy reggel miséhez készülődött, amikor megtudta, hogy egy szegény ember éhen halt az utcán. A hír hallatán levette miseruháját, mert úgy gondolta, hogy ha egy szegény meghalhat Róma utcáján, akkor a pápa nem méltó arra, hogy misézzen.

Egy személyes élményét is megosztotta a hallgatósággal a püspök. Amikor Betlehemben tanult, élt ott egy magyar szerzetesnővér, Etelka, aki idős korára elfelejtette a nyelveket, amelyeket beszélt, csak a magyarra emlékezett. Sokszor hívták hozzá Székely Jánost, hogy beszélgessen vele. Etelka nővér szép történeteket mesélt az életéről, mindig ugyanazt a hét-nyolc történetet, ami fontos volt neki, amire érdemes volt emlékeznie: mesélt az elhívásáról és arról, milyen büszke volt az édesapja arra, hogy ő szerzetes lett. Élete ragyogó fényei voltak ezek, ezekből táplálkozott – állapította meg, majd kiterjesztette a gondolatot az őt hallgató szegényekre: mindannyiunk életében vannak ilyen fények, a szüleink, Isten szeretetének fényei. Arra buzdított, hogy soha ne feledkezzünk meg ezekről a fényekről és engedjük, hogy táplálják életünket. Gondoljunk halottainkra és kérjük számukra Isten örök szeretetét, békességét – zárta homíliáját Székely János püspök.

Ezt követően Rudik Sándor, a Szent Egyed közösség hajléktalanszolgálatának egyik felelőse felolvasta az utcán elhunyt hajléktalan barátaik nevét. Minden névhez fűzött néhány mondatot, amely egyrészt kifejezte, milyen ember volt az illető, másrészt megmutatta, hogy a közösség tagjai számára személyesen fontos volt az az ember. Hajléktalan barátaik számára fontos jel ez az emlékezés: van, aki számon tartja őket, emlékszik rájuk haláluk után is.

A szentmise után az oltár megnagyobbodott és a szegények ebédjével folytatódott, az egyház ősi hagyományát felelevenítve.

Az ízletes ebédet a Kapuvári ÍzvadÁszok készítették, akik Rómában már többször is vendégül látták a Szent Egyed közösség szegény barátait, egy évvel ezelőtt pedig a pécsi szegényeknek főztek. Az asztalokat a Dreher Sörgyárak Zrt. kölcsönözte a közösségnek.

A szervezésben közreműködtek a Szeretet Misszionáriusai, akik a templom környékén szolgálnak a szegények között. Michels Antal plébános – Teréz anya nővéreinek támogatója, aki maga is elkötelezetten szolgálja a szegényeket – szintén részt vett az ebéden, szeretettel üdvözölte a betérőket.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír