Az ökológiai krízis keresztény szemmel – Sapientia-nap a teremtésvédelem időszerű témáiról

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Naphimnusz Egyesület, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate bizottsága által szervezett konferencián Várnai Jakab OFM, a főiskola rektorának köszöntője után Székely János, az MKPK Caritas in Veritate bizottságának elnöke, szombathelyi megyéspüspök előadásában az Egyház és a környezetvédelem kapcsolatáról beszélt. Mint mondta, a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a talajromlás, vagy a vízkrízis számos szakkérdést vet fel, a problémák megoldása pedig a politikai és a gazdasági élet szereplőinek egyetértésétől függ, s mindez „nincs az Egyház kezében”; mindemellett köztudott, hogy a környezetvédelem a baloldali, zöld pártok témája. Székely János ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyház lényegi tudást közvetít az emberiség számára a világról, az univerzumról, s ez nem más, mint a kinyilatkoztatás.

Rabbinikus gondolat, hogy Isten tíz igével alkotta meg a világot: tíz alkalommal szerepel a Bibliában a teremtés leírásakor az „Isten szólt” formula, és a rabbik ezt egységben látták a tízparancsolattal. Ez a mély meglátás arról szól, hogy az Isten adta objektív törvény valamiképpen bele van teremtve az anyagi világba, az atomokba; nem más ez, mint az isteni rend. XVI. Benedek írt arról, hogy a világ részei (politika, kultúra, család, stb.) akkor kerülnek a helyükre, ha képesek vagyunk látni a világ egészét is. A rész és az egész kapcsolata, az univerzum értelme (logosza) pedig összefügg azzal, hogy hogyan kellene bánnunk a világgal.

Tudjuk, hogy az Atya Jézusban, mint a Logoszban alkotott mindent, benne öltött testet a bölcsessége – folytatta a püspök –, így Jézusból értjük meg, hogy mi az univerzum, s benne az ember célja. Nem a pénz, a hatalom, az élvezetek, hanem a szeretet: az ember arra születik, hogy oda tudja adni az életét.

Az előadó arra is kitért, hogy a teológia és a szaktudományok segítik egymást a megismerésben, a tudomány megóv a babonától, a fanatizmustól, az erőszaktól, a teológia pedig végső célt ad a szaktudományoknak. „Klónozzam, vagy gyógyítsam az embert? Erre a kérdésre végső soron a teológia képes válaszolni, a kinyilatkoztatás emberképe alapján.” A mostani ökológiai krízis közepette nagy szüksége van a világnak az Egyház tudására. Jó volna, ha ez oly módon hatna, mint egykor Szent Ferenc hatott Európára és az egész világra.

Székely János a bibliai vízözön történetét magyarázva rámutatott, hogy az ember eredetileg a teremtés őre, de a rend az ő zsarnokká válása miatt káosszá változott. Isten azután menedéket készített, hatalmas bárkát, amely a bibliai adatokat nézve azonos a jeruzsálemi templom méreteivel. Ez arra is utal, hogy az Egyház, Isten temploma nem más, mint az ő törvénye szerint élő nép.

A püspök arról is beszélt, hogy a teológiának vannak „intuíciói”, fontos meglátásai, amelyeket a környezetvédelem felhasználhat. Az egyik az, hogy az ember célja nem a GDP maximalizálása, a közjó pedig nem más, mint minden ember boldogulása, nem csupán egyeseké. A másik meglátás az, hogy a szabad verseny nem alaptörvény, biológiai szinten sem: az evolúció során sem a legerőszakosabb állat maradt fenn, hanem az, amely a legjobban tudott alkalmazkodni. A közvélekedésben általánosan elfogadott szabad verseny elve nyomán az erőszakosok világa épül, amelyben a gyönge, az idős, a beteg lemarad. Pedig nem erre született az ember, hanem alkotni, építeni, szeretni. A harmadik „intuíció”, hogy az emberi életben semmi sem erkölcsmentes, a gazdaság sem. Ez rávilágít arra a tényre, hogy a mostani gazdaság ellenérdekelt abban, hogy megvédjük a környezetünket.

A válságból kiútként a püspök elsősorban a magántulajdonhoz való jog újragondolását ajánlotta. Mint mondta, egy svájci kimutatás szerint napjainkban a világban összesen 147 cég végzi a gazdasági tranzakciók negyven százalékát. Kevesek kezébe koncentrálódott a magántulajdon, kevés helyre megy a haszon, és ez gazdasági válságokhoz vezetett már eddig is. Mindez sérti sok ember szabad önrendelkezési jogát. A minden embert megillető méltó megélhetéshez való jog magasabb rendű, mint a magántulajdonhoz való jog – szögezte le a püspök. Vagyonadót, felső vagyoni korlátot kellene bevezetni ezen a téren – javasolta.

Székely János előadásában arra is rámutatott, hogy a nyugati világ a kereszténységnek köszönheti az emberi méltóság fogalmát, mely bibliai emberképből származik.

A konferencia folytatásaként a betegsége miatt távol maradó Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) alelnöke helyett ifj. Zlinszky János környezetjogi szakember, a PPKE egyetemi docense ismertette az IPCC tavaly ősszel megjelentetett, negyvenötezer szakember háttérmunkájának eredményeképpen elkészült jelentését, friss kutatási eredményeit az ökoszociális krízisről. Ezek szerint, ha a történeti korok (az elmúlt ötvenezer év) átlagához viszonyított globális felmelegedés szintje a jövőben nem éri el a plusz 1,5 fokot, akkor jóval kisebb károk jelentkezhetnek, mint a korábban célként megjelölt maximum 2 fokos emelkedés esetében. A földi klímarendszernek ezen a szinten való megtartása pedig a jelenlegi technológiai fejlettségi nívón megvalósítható.

Az IPCC jelentés szerint ehhez a szén-dioxid-kibocsátásnak rövid időn belül drasztikusan kellene csökkennie. Ha nem kezdődik el ez a folyamat, akkor még tíz év, és elszáll ez a lehetőség – hangsúlyozta ifj. Zlinszky János. A 1,5 százalékos felmelegedés így is jelentős károkat okoz, de a számítások szerint például az emberiség vízhiánytól szenvedő része 50 százalékkal (!) kisebb volna, mint a 2 százalékos emelkedés esetében.

Ha a kibocsájtás csökkentése nem következik be, vagy lassú, akkor szükség lesz nagy mennyiségű (milliárd tonnákról van szó) szén-dioxid kivonására a levegőből. Erre azonban jelenleg nincs technológiai, vegyi megoldás – mondta a szakember. Tehát az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelenlegi növekedését meg kell állítani a következő 4–5 évben.

Bartus Gábor a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára előadásában az előbbiekhez hozzátette, hogy az említett 1,5 százalék megtartásához Magyarországon többek közt arra lenne szükség, hogy „a következő harminc év folyamán elérjük, hogy minden magyar állampolgár majdnem teljesen passzív házban éljen, ne legyenek gázkazánok, csak földhőfelhasználás.”

Ha mától minden építőmunkás ezen dolgozna, akkor se lenne elegendő a harminc év – mondta az előadó. Ráadásul az ez irányú társadalmi mozgósításnak még a jelei sem látszanak. Társadalmi szemléletváltozása volna szükség, de ennek ellene hatnak a gazdasági ösztönzők, amelyeket abból az időből (19. század) örököltünk, amikor még a természeti erőforrások felhasználása nem jelentett globális problémát. A mostani ökológiai krízisből a kivezető utat az jelentené, ha módosítanánk a gazdasági „játékszabályokon”, s ehhez nagy segítséget adhat a kereszténység, annak értékei, de oly módon, hogy azok teljességét kellene integrálni. Az előadó megjegyezte, ez a változtatás a jólét anyagi részét nem veszélyeztetné, s az új szemlélet egyúttal növelné az innovációt. A realitás jelenleg az, hogy a természeti környezet pusztulására adott politikai válasz jobb esetben sem terjed túl a választókkal együtt való nyilvános aggódáson efölött– fogalmazott Bartus Gábor.

Nobilis Márió a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa, a Naphimnusz Egyesület alelnöke előadásában az Egyház feladatáról beszélt a kialakult helyzetben, konkrétan az ökológiai megtérésről, a krízisre adott helyes keresztény válaszról. Ehhez szükséges, hogy tudatosítsuk és felülvizsgáljuk a bennünk működő reflexeket, valamint azokat a kimondatlan axiómákat, amelyek a cselekvő teremtésvédelem ellen hatnak. Az előítéletek, a hárító attitűd (például: nem valós a probléma, üzleti átverés az egész, majd Isten megváltoztatja a világot, ha akarja...) sok esetben torz emberképből ered.

Az előadó méltatta Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját, amely Szent II. János Pál pápa nyomán konkrétan szól az ökológiai megtérésről, mely – az előadó szavaival élve – abból ered, hogy „levonjuk a Jézussal való találkozásunk konzekvenciáit, többek közt a felelősségünket a teremtésért”, és azután ez az evangelizáció része is lehet.

Nobilis Márió az Egyház ehhez kapcsolódó feladatának nevezte, hogy hiteles, következetes, az eredeti küldetéséhez hű közösséggé (communio) váljon, illetve az egyháztagok ilyen közösségeket alakítsanak ki. Nem hagyják befolyásolni magukat a társadalmi előítéletektől (Hogy néznek majd ránk? Nem lesz ez ciki?), a negatív attitűdöktől, és a környezettudatos cselekvésükben maradjanak elkötelezettek.

Emmanuel Agius a Máltai Katolikus Egyetem Teológiai Karának dékánja a jövő nemzedékekről beszélt, közelebbről arról, hogy keresztényi kötelesség konkrét lépéseket tenni a következő generációk jólléte érdekében, különösen most, hogy kiderült, a modern technológia és tudomány az ember kezében fenyegetettséget jelent az emberiségre. A generációk közötti etika jegyében konkrét intézmények létrehozását szorgalmazta a professzor, példaként hozva fel többek közt a magyarországi gyakorlatot: a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa intézményét.

Milyen világot akarunk örökül hagyni az utánunk jövőknek? – tette fel a kérdést az előadó, és válaszként rendre Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájából idézett, de felsorolta a korábbi, ezzel a témával kapcsolatos egyházi és világi (ENSZ) megnyilatkozásokat is. Hangsúlyozta az előbbiek levezethetőségét a patrisztikából, a korai teológusok műveiből, kiemelve e gondolatok közül azt, hogy az anyagi javak tulajdonlása nem más, mint „gondoskodás” mindenki javának érdekében.

Udvardy György pécsi megyéspüspök, mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tíz évvel ezelőtt megjelent Felelősségünk a teremtett világért című körlevélének szerkesztője, előadásában felsorolta a körlevél dokumentumokban rögzített előzményeit (Igazságosabb és testvériesebb világért, A Boldogabb családokért, Az élet kultúrájáért). Elmondta, hogy a teremtésvédelmi körlevélhez három kiegészítő kötet is tartozik, ezek segédanyagok tanárok számára, illetve egy kötet a közösségi élet átalakításáról szól a környezettudatos cselekvés érdekében.

„A szerkesztés során fontos célunk volt a világos antropológia megerősítése, hogy az embert teremtett és megváltott mivoltában nézzük. Hiszen az az ember képes önkorlátozásra, aki tudja, hogy kicsoda ő, és mi a világ” – mondta a püspök. A megváltott ember pedig új „erőforrással” rendelkezik, s ez számára a Szentlélek. Udvardy György hangsúlyozta, hogy a körlevél említést tesz a világ értékéről a megváltás fényében, és nyilatkozik a politikai, társadalmi, gazdasági modellekről is (a dokumentumot a Magyar Tudományos Akadémián is bemutatták). Ugyanakkor nem valamiféle ideológia született a körlevél által, hanem a dokumentum az újjászületés kapujában lévő, megváltott emberhez és emberről szól.

„A teremtésvédelemben sok feladat van még, az indoklás és a tevékenység terén is, fontos szempont a biztos antropológiai alap, és az együttműködés mindazokkal, akikkel lehet, egyúttal szorgalmaznunk kell a tényleges önkorlátozást. Napjainkban kereszténynek lenni prófétai cselekvés ezen a téren is” – zárta előadását Udvardy György.

A délelőtti szekciók befejező előadásában Beran Ferenc újlaki plébános, korábban a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács a Katolikus Egyház képviselője, összekapcsolta a környezeti felelősséget a sarkalatos erényekkel és a megtérés valóságával. A megtérés három eleméhez hozzákapcsolható az ökológiai tudatosság. A krízishelyzet, a hitbeli megtérés és az erkölcsi megtérés hármasságát ez esetben maga az ökológiai krízis, a teremtett természettel (végső soron a teremtő Istennel) való átalakító találkozás, és az ebből eredő környezettudatos magatartás helyettesíti.

A konferencián a kérdésekre válaszolva több előadó is megfogalmazta, hogy a keresztény közösségeknek, az Egyháznak példát kell mutatnia a teremtésvédelem területén, az egyes keresztények, kisközösségek pedig perszonális véleményformálókká válhatnak elkötelezettségük által.

A nap hátralévő részében a konferencia további előadói a tízéves teremtésvédelmi püspökkari körlevél témáihoz kapcsolódva, az annak nyomán született egyházi és civil kezdeményezéseket mutatták be. Többek közt szó volt a katekézisben és a nevelésben megjelenő teremtésvédelmi szempontokról is.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír