Ferenc pápa levele Erdő Péter bíboroshoz a Pápai Magyar Intézet alapításának 75. évfordulójára

A Pápai Magyar Intézet 75 éve

A magyar papnövendékek képzése hosszú idő óta biztosított Rómában. XIII. Gergely pápa (1572–1585) tekintélyével alapították meg a Magyar Kollégiumot 1579-ben, amely a rá következő évben egyesült a Német Kollégiummal, így jött létre a ma is működő Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum. A 19. században felmerült a már felszentelt papok római továbbképzésének kérdése is. Ebben közrejátszott az is, hogy 1881-ben megnyitották a Vatikáni Titkos Levéltárat. Magyarország az elsők között szervezte meg annak lehetőségét, hogy kutatók jöhessenek az Örök Városba, és kihasználhassák ezt az egyedülálló tudományos lehetőséget. Körülbelül ebben az időszakban alakultak meg Rómában azok a nemzeti tudományos és kulturális intézetek, amelyek egyik fő profilja a város jellegéből és a vatikáni levéltári kutatások új lehetőségéből adódóan a történeti kutatások támogatása lett. Az elsők között volt a magyar történeti intézet, amelynek fő megszervezője Fraknói Vilmos (1843–1924) történetíró, nagyváradi kanonok volt, aki saját költségén építtetett Rómában egy villát erre a célra. Az épület ma Magyarország szentszéki nagykövetségének ad otthont. A vesztes I. világháború okozta sokkból kitörési utat kereső Bethlen István miniszterelnök (1921–1931) és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter (1922–1931) kultúrpolitikájának köszönhetően a magyar állam 1927-ben megvásárolta a Róma központjában álló patinás Falconieri-palotát, amely az itáliai barokk építészet egyik legnagyobb alakjának, Francesco Borromininek (1599–1667) tervei alapján épült.

Itt kezdte meg működését az 1928/1929-es tanévtől kezdve a korábbi történeti intézet szerepét is átvenni szándékozó Római Magyar Akadémia, amely négy szekcióval: egyházi, történeti (Történeti Intézet), művészi és főiskolai (általános tanulmányi) osztállyal működött. Az egyház vezetése rögtön ki is használta az új lehetőséget, hiszen ez első évfolyamban kilenc növendék került az intézménybe, köztük Koudela Géza (Esztergomi Főegyházmegye) és Werner Alajos (Szombathelyi Egyházmegye) egyházzenészek, illetve Ijjas József (Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye), későbbi kalocsai érsek. A papi osztály vezetését a veszprémi egyházmegyés Luttor Ferencre bízták. A sajátos jellegénél fogva kezdettől fogva nagy mértékben autonóm papi osztály hamar az önállósodás útjára lépett. 1939-ben kapta első önálló szabályzatát a Szentszék akkor erre illetékes dikasztériumától, a Szemináriumok és Tanulmányi Intézetek Kongregációjától. 1940-ben vált azután szervezeti értelemben függetlenné, amikor XII. Piusz pápa (1939–1958) nevében és tekintélyével ugyanezen kongregáció megalapította a Pápai Magyar Egyházi Intézetet, engedélyezve számára a kitüntető, és a Szent Péter utódával való szorosabb kapcsolatot is jelentő „pápai” elnevezés használatát. Az alapító dekrétum 1940. július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén kelt. Az intézet a palota második emeletét kapta meg, míg az alatta és felette levő részeket továbbra is az állami akadémia használja.

Az intézet a második világháborút követően nehéz időszakot élt át. Luttor Ferenc, az első rektor már nem sokáig vezethette a PMI-t. A háború utáni zavaros helyzetben, a gyorsan erősödő kommunista diktatúra miatt Argentínába emigrált, helyét 1947-ben Péterffy Gedeon, majd 1951-ben Mester István, 1953-ban pedig hosszabb időre régensi minőségben Zágon József vette át. Ebben az időben az intézet nem fogadhatott Magyarországról növendékeket, és napról napra a létéért kellett küzdenie az elnyomó államhatalommal. A PMI a hazájukat elhagyni kényszerült egyháziak menedékhelyévé vált. Ekkor lett néhány évre a hazájából szintén elmenekült Prokop Péter (1919–2003) kalocsai főegyházmegyés pap festőművésznek is otthona a palota második emelete. Prokop 1958-ban festette ki a kápolnát. Ekkor lett a kápolna titulusa Szent Kereszt felmagasztalása. Falain a 137. zsoltár jajkiáltása is olvasható: „Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett és sírtunk […] A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket”, de az ábrázolt magyar és magyar vonatkozású szentek is az 1956-os magyarországi eseményekre emlékeztették azt, aki ide belépett.

A Szentszék és a Magyar Népköztársaság 1964-ben kötött egy részleges megállapodást, amely – többek között – az intézet helyzetét is stabilizálta. A korábbi lakóknak azonban el kellett hagyniuk a palotát, akik így megalapították a római Szent István Házat. A Pápai Magyar Intézetet 1964-től Zemplén György, 1968-től Fábián Árpád, 1972-től Bagi István, 1979-től Dankó László, majd 1987-től egy évig Keresztes Szilárd vezették, és újra érkezhettek növendékek, az intézet így ismét betölthette eredeti küldetését.

A szabadság valódi szelét azonban csak a rendszerváltás időszaka hozta el. 1988-tól Ternyák Csaba, 1992-től Gonda Imre, 1996-tól Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelenlegi elnöke, 1998-tól Németh László, 2011-tól Tóth Tamás vezetik a PMI-t. A kápolna négy evangélistát ábrázoló üvegablakait Hajnal János (1913–2010) készítette, az intézet volt növendékének, Kada Lajos (1924–2001) érseknek a hagyatékából 2002-ben. A rendszerváltást követően, a megváltozott körülményeknek megfelelően szükséges volt a PMI jogi helyzetét rendezni. A jelenleg érvényes statútum és szabályzat 2010-től érvényes. Az Apostoli Szentszék és Magyarország között 1997-ben kötött nemzetközi szerződés módosításakor, amelyet 2013-ban írtak alá, és 2014. február 10-én lépett hatályba, figyelembe vették a Pápai Magyar Intézet és a Római Magyar Akadémia együttélésének sajátos viszonyait, valamint a történelmi sajátosságokat, és rendezték a Falconieri-palotában való működés jogi kereteit. Ekkor került a PMI által mindig is használt második emelet saját tulajdonába.

1928-tól kezdve már több mint 280 növendéke volt a háznak, akik elsősorban a magyarországi egyházmegyékből származtak, de az intézet története során már voltak szerzetes, határon túli, valamint olasz egyházmegyés pap lakói is. Legtöbben az esztergomi, illetve esztergom-budapesti, valamint az egri és a győri egyházmegyékből érkeztek.

2013-ban, a Pápai Magyar Intézet jogi rendezésének évében emléktáblát állított a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a palota bejáratánál, amelynek felirata emlékezteti az arra járót: „Tudósok, hitvallók és kiemelkedő egyházi vezetők nemzedékei kerültek ki e falak közül. Szolgálja az Intézet a jövőben is Egyházunk és Hazánk építését.”

 Tóth Tamás,
a Pápai Magyar Intézet rektora