Hálát adni, erőt gyűjteni – Alapításának 25. évfordulóját ünnepli a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az egyházmegye egész közösségének ünnepe a kecskeméti társszékesegyházban kezdődött. A hálaadó szentmise főcelebránsa és szónoka Bábel Balázs érsek volt, koncelebrált az egyházmegye számos papja.

A köszöntőben Bábel Balázs a jubileum jelentőségére hívta fel a figyelmet: egy egyházmegye születését ünnepeljük – ez a nap a hálaadás, valamint az erőgyűjtés alkalma az útra, ami előttünk áll.

Az érsek elmondta, az egyházmegyei határokat 25 évvel ezelőtt azért rendezték, mert lelkipásztori szempontból szükséges volt. A trianoni békeszerződés után az „épségben” maradt egyházmegyék kezelhetetlenül nagyok voltak, míg a határmentiek elveszítették területeiket. A változások hatását a papok életére személyes élményeinek elmesélésével példázta a főpásztor: váci egyházmegyésként élt benne a remény, hogy papként visszakerül egykori gimnáziuma városába. Kecskemét azonban 1993-ban a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye része lett, így a remény szertefoszlott, mígnem 1999-ben érsekké nevezték ki. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, ahogy neve is jelzi, kettős központúvá vált, míg a Váci Egyházmegye a rendezéssel sok nagyvárost veszített. „Fájdalmas volt megélni ezt, de szükséges volt” – mondta Bábel Balázs.

Múltba tekintő, a jelen feladatait megfogalmazó és jövőbe mutató beszéddel fordult Bábel Balázs érsek a jubiláló közösséghez. Emlékeztetett, az egyházmegye múltja nemcsak a most ünnepelt 25 évből áll, hanem része a kalocsai érsekség 1016 éve és a Kecskemétet egykor magába foglaló történelmi Váci Egyházmegye 990 éve is. Magyarország sokat szenvedett területe az, ahol ez a két egyházmegye elhelyezkedik. A tatár és a török pusztítása, tűzvész, földrengés sokszor semmisítette meg itt az emberek vetését, rombolta le a templomokat. „A történelmi Magyarország ezen területe szenvedett a legtöbbet. Tanulságos, amit mesélni tudna. Az itt élők nagy árat fizettek azért, hogy a keresztény felekezetek megmaradjanak.”

Ezt az érsek a kecskeméti társszékesegyház sorsával érzékeltette: a nagytemplom a török kiűzése után épült, majd tűzvész pusztította, de újjáépítették, földrengés rázta, de helyreállították, elvitték a világháborúban a harangjait, de újakat öntöttek helyettük. Hányszor kezdték újra? Az öregtemplom ma is áll. Ma is a város legmagasabb épülete, keresztjével hirdeti a változó idők közepette is a stabilitást.

Ma mi is a megújítás feladata előtt állunk – emlékeztetett Bábel Balázs a külső mellett a belső megújulás kötelezettségére. – Az, hogy hány templomunk, iskolánk, intézményünk van, a „hardver”. Könnyű számba venni, de a működtető „szoftver” – a keresztény lelkület – sokkal nehezebben megfogható, ugyanakkor ez az, ami megtart, ez a túlélés záloga. Lényegét Krisztus titokzatos teste, az Egyház képével fejezhetjük ki – mondta a szónok.

Test, melyben minden tagnak feladata van, melyben mindenkire szükség van. Tagnak lenni ebben a testben Krisztus követését jelenti. „Azt kell keresnünk, mit tenne ma, a mi feladataink közepette Jézus. Ma ez az élet sokszor árral szemben úszás, ami bomlasztóbb, mint egykor az üldöztetés volt. Az üldöztetésben ugyanis kihullott a gyáva, aki maradt, az megerősödött. Ezzel szemben a ma problémái – az elvilágiasodás, a közöny, a fásultság, a hasznosság és célszerűség dominanciája – sebzetté teszik az emberi lelket, és az értékek iránti érdeklődés nehezen ébreszthető fel.” Bábel Balázs szerint emberségben kellene gazdagabbnak lennünk, úgy kellene élnünk, hogy azt mondják a körülöttünk élők, „bárcsak én is köztük lehetnék”.

Ilyenek vagyunk? – buzdított kérdéssel számvetésre az érsek, aki azt fogalmazta meg feladatul a jubileumon, hogy törekedjünk a helytállásra a mindennapokban a keresztény ember józanságával és Krisztus szeretete által sürgetve. „Most kell helytállni, hogy legyen jövő, és az keresztény szempontból értékes legyen. Ez a mi felelősségünk.”

„Az egyházmegyénk közösségét ünnepeljük” – mondta Finta József pasztorális helynök, a Parázs Pasztorális Központ vezetője, a nagytemplom plébánosa, aki az ünneplés folytatására, családi majálisra, hívta a híveket. A helyszínt a Kecskeméti Arborétum adta, ahol az egyházmegye egyik 300 éves műemlék kápolnája áll. Tulajdonképpen a kápolna köré létesítették 1986-ban Göbölös Antal tervei alapján az arborétumot. A Mária-kápolna szomszédságában kálvária, sziklakert, szabadtéri oltár, sétány a magyar szentek szobraival, valamint lourdes-i barlang teszi elmélyülésre alkalmas hellyé a Kápolna-dombot.

A majálisra közel háromszázan látogattak ki. A bográcsban főzött ebéd elfogyasztását követően Finta József mutatta be az egyházmegye pasztorális életét, melynek középpontjában négy terület áll: a hitoktatás, az ifjúság- és a családpasztoráció, valamint a karitász.

A pasztorális helynök ismertette a főegyházmegyében folyó hitoktatás statisztikáit: kötelezően választhatóan 1119 csoportban 10 974 diák jár hitoktatásra, fakultatívan – ide tartozik a plébániai hittan és az egyházi fenntartású iskolákban zajló oktatás – 971 csoportban 13 422 diák tanul; és képet adott a kiemelt programokról is: évente hittanversenyre hívják a tanulókat, mintegy öt-hatszáz gyereket, a hittanos sportverseny a tíz esperesi kerületi fordulóval mintegy ezer diákot vonz, a katekéták programjai egész évben sok gyereket megmozgatnak, ezek leginkább az év ünnepeihez kapcsolódnak, de a közösségépítés szempontjából fontosak a kirándulások, a táborok, a játszóházak is.

Az egyházmegyében kiemelt figyelemmel foglalkoznak a hitoktatókkal is. Lelkinapok, lelkigyakorlatok, továbbképzések szerveződnek a közel hatszáz pedagógusnak. „Akkora a létszám, hogy veszélybe kerül programjaink személyessége” – fogalmazta meg a pasztorális helynök azzal kapcsolatban, miben keresnek új utakat. Fontosnak tartják továbbá, hogy belekapcsolódjanak az Egyház országos vérkeringésébe is.

Az ifjúságpasztoráció területéről fényképekkel illusztrálva mutatta be a kiemelt programokat Finta József. Ezek mindegyike hagyománnyá vált az évek alatt. Beszélt a pünkösdi ifjúsági találkozóról, a bugaci lelkigyakorlatos táborról, a 72 óra mozgalomhoz kapcsolódó kezdeményezésekről, valamint a közösségépítési céllal rendezett egyházmegyei ifjúsági napról. Fontosnak tartják a pasztorációban a plébániai szintet, ahol a legtöbb a tennivaló. Bekapcsolódnak országos rendezvényekbe, csoportjaik járnak Nagymarosra, eljutnak a világtalálkozókra is. Elindult az ifjúságivezető-képző tanfolyamuk, e kurzust ettől az évtől kezdődően tizenhat fiatal végzi. „Reméljük, indítani fognak csoportokat.”

A családok lelkigondozása területéről szólva a pasztorális helynök elmondta, a plébániák, családos lelkiségi mozgalmak számos családcsoportot éltetnek. Kiemelt terület a jegyes felkészítés, és sikeres, nagy érdeklődésre számot tartó programjuk a párkapcsolati műhely. Mindezek mellett számos egyházmegyei szintű, játékos közösségi programmal, családtáborral, lelkinappal szólítják meg a családokat. Ma is folyik az érsekség családi életre felkészítő programja. A Kalocsa Főegyházmegyei Katolikus Karitász 42 csoporttal és 530 önkéntessel működik. Tevékenysége kiterjed az élelmiszer-, ruha-, gyógyszer-, tűzifaadományok osztására, a tanácsadásra, ügyintézések támogatására, a betegek és a fogvatartottak látogatására, lelkigondozására.

Kiemelt intézményük a kecskeméti Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat, ahol a szenvedélybetegek mellett pszichiátriai betegek ellátását is vállalják. Mellette bekapcsolódnak a megelőző, a felvilágosító, a megkereső tevékenységbe is.

Az előadással párhuzamosan folyt a családok számára szervezett játék: az arborétum területét tíz állomáson vidám, játékos feladatokkal fogadták a résztvevőket a kecskeméti katolikus közösségek tagjai. A délután derekán imával fejeződött be az egyházmegyei közösséget erősítő nap.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír