Megjelent Mindszenty József bíboros Vatikánnal folytatott levelezése

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Veritas Történetkutató Intézet Veritas Könyvek 4. köteteként, a Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent kötetet Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Mezey Barna, az ELTE rektora, valamint a két szerző ismertette. A könyvhöz Boross Péter egykori miniszterelnök írt ajánlást, aki személyesen is megjelent a bemutatón.

Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet igazgatója ünnepi köszöntőjében leszögezte: a kötet Mindszenty Józsefnek, a 20. század egyik legjelentősebb egyházi személyiségének állít emléket, annak a főpásztornak, aki mindvégig ragaszkodott hitéhez, magyarságához, akit a kommunista hatalom nem tudott megtörni még akkor sem, amikor börtönbe zárták, majd házi őrizetben tartották. A Veritas igazgatója szerint Somorjai Ádám bencés szerzetes és Zinner Tibor, akik elkötelezett Mindszenty-kutatók, kiváló egyháztörténészek, s ennek bizonyítéka ez a mostani könyv is.

Bábel Balázs érsek elmondta: Mindszenty bíboros hercegprímást gyerekkora óta tiszteli, és ez a tisztelet az idő múlásával egyre jobban mélyült. Felidézte, hogy 1968-ban, amikor katonai sorozásra hívták be, a politikai tiszt előadást tartott nekik, és közölte velük: azért kell katonáskodniuk, mert vannak külső ellenségeink, az imperialisták, és belső árulók, mint amilyen Mindszenty József, aki ott van az amerikai nagykövetségen. Lépjen azonban csak ki a gazember, azonnal elfogjuk és börtönbe csukjuk – tette hozzá. Akkoriban fontosnak tartották elmondani, hogy az országban van egy olyan ember, akire nemcsak a belügynek, de még a katonaságnak is vigyáznia kell.

A főpásztor megállapította: Somorjai Ádám és Zinner Tibor hatalmas munkát végeztek. Korábban is közreadtak Mindszentyről szóló könyveket, ezúttal azonban sajátságos szempontok vezérelték őket. A bíboros hercegprímásnak a Vatikánnal folytatott levelezését gyűjtötték össze, és az ezekhez kapcsolódó egyéb dokumentumokat. Nem szándékoztak teljes monográfiát adni. Bábel Balázs megemlítette, hogy tavaly jelent meg Balogh Margit kétkötetes Mindszenty életrajza (Lásd 2015. novemberi tudósításunkat a Monográfia jelent meg Mindszenty Józsefről címmel – a szerk.), aminek elolvasását jó szívvel ajánlja. Bár talán még ez sem teljes. Bábel érsek hangsúlyozta, hogy Somorjai Ádám és Zinner Tibor kötetében nincsenek benne a Vatikánban található források, sem a Mindszenty Alapítvány anyagai, csak az Apostoli Szentszékkel folytatott levélváltások, amelyek fellelhetők a diplomáciai irodalomban. A főpásztor szerint az ajánlást író Boross Péter rátapint a lényegre: a Mindszenty-kérdés egyik fő pontja az ő közéleti szerepe, ahogy megítélte őt a Vatikán, és ahogy ő viszonyult a világhoz és a Szentszékhez.

Az érsek szerint négy nagy komponense van a könyvben bemutatott drámának, mondhatni tragédiának: benne van a hajlíthatatlan Mindszenty, benne a kommunista állam, a Szentszék és az Egyesült Államok is. Mindszenty mindvégig hű maradt elveihez, hitéhez – szögezte le Bábel Balázs. A bíboros, hercegprímás nagyon korán eljutott egy kiérlelt hit- és gondolatvilághoz, és abból nem engedett; számára a legfőbb parancs a lelkiismerete volt. Többek között azt mondta: „Életemet adnám a pápáért, ha kell, de a lelkiismeretemre kell, hogy hallgassak.” A katolikus morál is elfogadja, hogy az ember legfőbb iránytűje a lelkiismerete. Mindszenty József legmélyebb meggyőződése volt, hogy amit képvisel, az jó. A kinyilatkoztatás alapján közelített a morális problémákhoz, és ez egész életútját meghatározta. A Szentszék mindig a lelkek üdvösségét, az egyház és a vallás szabadságát tartotta szem előtt, és így volt ez a szocializmus évtizedei alatt is. Ám itt olyan értékek ütköztek, hogy csak a kisebbik rosszat lehetett választani. Nem lehetett úgy cselekedni, hogy a lelkek ne károsodjanak valamiképpen. Mindszenty József viszont a nagyobb jót választotta. A Szentszék pedig arra törekedett, hogy a lelkek üdvössége, az egyház szabadsága később már biztosítva legyen. 

Bábel érsek rámutatott: a könyv szerzői egyértelműen megfogalmazzák, hogy levelezései alapján szeretnék bemutatni Mindszenty József jellemét, életútját. Van azonban két olyan tényező, ami miatt nem tudják visszaadni a teljességet. Sok levelet ugyanis angolból fordítottak vissza, a hercegprímás azonban közel sem tudta olyan árnyaltan kifejezni a gondolatait angolul, mint azt magyarul megtette volna. Ez már önmagában nehézség, hiszen Kosztolányi óta tudjuk, hogy minden fordítás ferdítés is. A másik probléma: ha valakit csak a levelekből akarunk megítélni, az olyan, mintha Mikes Kelemen törökországi levele alapján akarnánk az ő teljes jellemét megismerni. Sok mindent elmondanak azok a levelek, de nem a teljességet – ez jellemzi a Mindszenty-leveleket tartalmazó kötetet is. Ez azonban nem hiányossága a könyvnek, hanem tulajdonsága. Mindezzel a szerzők is tisztában vannak, így akarnak előrehaladni a Mindszenty-életút tökéletesebb megismerése felé. 

A főpásztor arra is kitért, hogy Mindszenty nem bízott a vatikáni diplomáciában, mert ismerte a kommunisták hazug, képmutató természetét, és ezért joggal tartott attól, hogy félrevezetik a Szentszéket, ami meg is történt. Bábel Balázs leszögezte: az Egyesült Államok nagykövetségén bezártságban élő Mindszenty nem tévedett, amikor a magyar egyház helyzetéről írt. Az USA pedig nagyhatalom volt, és mint ilyen, a saját érdekeit nézte. Egy idő után Mindszenty a terhükre vált, akitől meg akartak szabadulni, mert útjában állt az enyhülési politikának.

Bábel Balázs állítja: azzal, hogy Mindszenty József annyi mérhetetlen szenvedést átélt, bekerült a fehér vértanúk sorába. Minden idegszálával hűséges volt hitéhez, egyházához és nemzetéhez, ez a három dolog nála elválaszthatatlan volt. Soha nem a saját, hanem az egyház és a nemzet érdekét nézte. 

Mezey Barna, az ELTE rektora kifejtette: az új kötet árnyalja a Mindszenty Józsefről kialakított képet. A szerzők adatai szerint a hercegprímás összesen tizennégy évet, tíz hónapot és huszonnégy napot töltött el az amerikai nagykövetségen, zárt térben. A levelekből egyszerre kapunk képet a sziklaszilárd hitű, de esendő, gyarló emberről. A könyv részdokumentum, egy metszetét adja ennek a rendkívüli személyiségnek. A kötetben vannak levéltöredékek, levélfordítások, komplett levélközlések, kommentárok, hivatalos szerveké, és természetesen a szerkesztőké is. A levelek alapján kirajzolódik előttünk egy elszigeteltségben élő, és ebből szabadulni akaró ember portréja. A kötet a szerkesztők szándékai szerint forrásmunka; nem monográfia, nem diplomáciatörténet, még csak nem is kortörténet, hanem egy különleges ember sorsának a története. Egyértelmű a kötetből, hogy Mindszenty fizikai és szellemi szabadságában is erősen korlátozva volt, ez megmutatkozik abban is, ahogy a levelek eljutottak a címzettekhez – mutatott rá a rektor. Mindszenty József minden levelét nyílt borítékban kellett eljuttatnia az Egyesült Államok követségére. Ha ők tartalmilag megfelelőnek tartották, továbbították az amerikai külügyminisztériumba, akik elküldték a vatikáni nagykövetséghez, s innen került a Vatikánba. Fordítva ugyanez a folyamat játszódott le. Mezey professzor leszögezte: a könyv sokkal több, mint egy egyszerűen megszerkesztett anyag. Úgy olvasta ezeket a leveleket, mint egy vallomással vegyített regényt. Végezetül Mezey Barna idézett Boross Péter ajánlásából, amely tökéletesen kifejezi Mindszenty József személyiségét: „Az emberi nagyságnak nem mércéje a siker és a gyakorlatban cél lehet a küzdés maga is. Tisztelnünk emlékét, hódoljunk heroitása előtt és olvassuk tisztelgő alázattal.” 

Az egyik szerző, Somorjai Ádám bencés szerzetes elmondta: a jelen kötet még nem a végső kritikai kiadás, ahhoz ugyanis kellene egy legalább ötfős csapat, akik mindennap bemennek a Mindszenty Alapítvány levéltárába, tanulmányozzák, rendszerezik a kéziratokat. Kell valaki, aki el tudja olvasni Mindszeny bíboros kézírását. Kell egy olyan személy is, aki tud latinul, és egy másik, aki járatos az angol nyelvben. Sok munka szükséges tehát még a kritikai kiadáshoz, de Somorjai Ádám úgy véli: abban az elszigetelt helyzetben, amelyben Mindszenty József élt másfél évtizedig az amerikai nagykövetségen, ahol nem volt titkár, nem volt tanácsos, aki besegíthetett volna neki, a levelekben megfogalmazott gondolatok tisztán az övéi voltak. A kötet szerkesztője kitért arra is, hogy Zalaegerszegen elindult egy vita Mindszenty József huszas évekbeli állítólagos antiszemitizmusáról. A most kiadott kötetben több mint száztíz levél olvasható tőle, amelyben nyomát sem találjuk antiszemitizmusnak.

Végül Somorjai Ádám felolvasta a kötetből Sir D’Arcy Osborne vatikáni brit követ 1946. június 6-án kelt jelentését, amelyben így jellemzi Mindszenty Józsefet: „…bíboros, 1946-tól… Külsejét tekintve ő lehetne a nagy Inkvizítor hollywoodi megjelenítője komor arckifejezésével, horgas orrával, égő szemeivel. Nehéz elképzelni mosolyogva, de nincs is sok oka mosolyogni. Fanatikus haza- és egyházfi, magát a magyar nép bajnokának tekinti a kommunizmussal szemben. Bátor és megalkuvást nem ismerő, bármikor kész lenne a vértanúságra. Remélhetőleg túlzott politikai lelkesedését elfojtotta római látogatása alkalmával, amikor 1946 nyarán oda látogatott, hogy megkapja a bíborosi kalapot, de előbb-utóbb elkerülhetetlennek látszik egy nyílt összeütközés a jelenlegi magyar kormánnyal és annak orosz uraival. Kár, hogy kétségkívül pozitív jellemvonásai, mint az elszántság, a bátorság és az önfeláldozás nem párosul több tapintattal és jobb ítélőképességgel, mint amennyi a jelek szerint a cselekedeteit inspirálja.”

A könyv másik szerkesztője, Zinner Tibor hangsúlyozta, hogy Mindszenty leveleiből magát a kort érezzük át, csak nem rövid, hanem hosszú ó-val. A bíboros szörnyű körülmények között vetítette papírra gondolatait. Egyfajta utolsó szabadságharcosként nem lehetett a tollat kiverni a kezéből. Levelei arról is tanúskodnak, hogy a kádári megtorlás nemcsak a 301-es parcellában, hanem egyéb területeken is tetten érhető volt. Ezeket a leveleket olvasni kell, a nemzeti emlékezet részévé tenni. A történész szerint Mindszenty gondolatai ma is időszerűek. Emlékét kötelességünk ápolni, megőrizni és továbbgondolni.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír