Monográfia jelent meg Mindszenty Józsefről

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Balogh Margit történész huszonöt éve foglalkozik Mindszenty József bíboros, hercegprímás személyével és munkásságával; az elmúlt tizenöt évben pedig minden részletre kiterjedő, aprólékos kutatást végzett, amelynek eredményeképpen megszületett monumentális, kétkötetes monográfiája Mindszenty József (1892–1975) címmel, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának (MTA BTK) gondozásában.

A könyv bemutatóján Fodor Pál történész, az intézmény főigazgatója bevezetőjében úgy fogalmazott: Balogh Margit kétkötetes munkájának megjelenése valódi ünnep, nagy mű született. A szerző tizenöt évet dolgozott könyvén. Ezen idő alatt nem volt olyan Mindszentyvel kapcsolatos dokumentumokat őrző levéltár, amit fel ne keresett volna. Nem volt olyan Mindszentyvel foglalkozó írásmű, könyv, cikk, amit fel ne kutatott volna. Nem volt olyan Mindszenty személyéhez kapcsolódó ember, akivel ne beszélt volna. Jellemző adat, hogy Balogh Margit munkája utolsó lapjain  a családján kívül százhetvenhat embernek köszönte meg az együttműködést. A főigazgató szerint a hatalmas monográfia a tehetség, a kitartás, a szorgalom és a vasakarat gyümölcse, tartalmában is rendkívüli. Mindszenty József mind a mai napig megosztó személyiség, vitákat gerjeszt, de az vitathatatlan, hogy a 20. századi magyar történelem egyik legfontosabb szereplője, kulcsfigurája.

Nem mindegy, hogy ki írja meg az életrajzát, és a hercegprímásnak szerencséje volt, hogy Balogh Margit írta meg – mondta Fodor Pál. – Magas színvonalú szöveget alkotott, és mindvégig fenn tudta tartani azt a feszültséget, ami a főhős életrajzában, a korabeli történelmi helyzetben benne volt, és amely az esendő ember hibái, gyarlóságai, illetve a közéleti szereplő és főpásztor igazolható, bölcs helyzetértékelései, előrelátása, döntései közti ellentétből fakadt. A főigazgató szerint ez a könyv az egész történészszakma számára fontos. Bebizonyítja, hogy igazán nagy mű csak akkor születhet, ha az összes elérhető levéltári forrás anyagának feldolgozásán alapszik, és így próbál egy kort, egy személyiséget, vagy bármi mást bemutatni.

Lényeges a monográfia abból a szempontból is, hogy a Mindszenty József életét döntően meghatározó dilemmák, választási kényszerek ma is fennállnak. Napjainkban is ugyanazok a kérdések tornyosulnak előttünk: meddig kell követni a korszellemet, hol vannak a választóvonalak, a határok az értékőrzés és annak megtagadása között, és hol van az a pont, amikor semmi más nem számít, csak az elvekhez való hűséges ragaszkodás. Ennek a nemzetnek az elmúlt két évszázadban többször eltörték a gerincét, és nagyon kevesen voltak csak, akik élesen és világosan látták a fordulópontokon, hogy mi az, amivel soha nem lehet megalkudni. Mindszenty József mindenképpen közéjük tartozott.

A kötetet Szabó Csaba történész-levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetője mutatta be. Kifejtette: a kétkötetes monográfia nemcsak fizikai valóságában súlyos mű – több mint négy kiló –, hanem témájában és tartalmában is. Komoly bátorság kellett a megírásához, mert hatalmas felkészültséget, forrás- és szakismeretet, rendkívüli szorgalmat, empátiát követelt meg a szerzőtől az életrajz elkészítése. Ráadásul attól a pillanattól kezdve, hogy az első szavakat leírta, számolnia kellett majdani olvasói elfogadó vagy elutasító véleményével. Mindszenty József ugyanis életében és halála után is megosztó személyiség volt, és az is maradt a mai napig. Megvetés, elítélés ugyanúgy jellemezte és jellemzi ma is a bíborossal kapcsolatos véleményeket, mint ahogy a tisztelet, a nagyrabecsülés, a rajongás. Szabó Csaba szerint nem biztos, hogy ez feltétlenül csak a hercegprímás jellemvonásának, gondolkodásának eredménye.

Talán éppen ez a kötet segít bennünket abban, hogy értő, figyelmes és türelmes olvasással tárgyilagosan ítéljük meg Mindszenty József személyét. Balogh Margit mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez így legyen. Sokáig érlelte a munkát, évekig gyűjtötte a dokumentumokat, rengeteg emberrel konzultált. Az előadó felidézte, hogy a szocializmus évtizedeiben több-kevesebb megszakítással tizenkilenc évig börtönben raboskodó Lénárd Ödön piarista szerzetes azt mondta neki egyszer, hogy akkor kezdődik majd el a magyar katolikus egyház 1945 utáni történetének tisztességes feldolgozása, ha valaki majd megírja a bíboros, hercegprímás életrajzát. Nehéz feladata lesz – tette hozzá. Szabó Csaba egyúttal rámutatott, hogy Balogh Margit huszonöt éve foglalkozik behatóan Mindszenty József személyével és munkásságával. A kötet megszületése pedig tizenöt év elmélyült és minden részletre kiterjedő munka eredménye. Balogh Margit 58 levéltárban, 278 fondban kutatott; alaposságára jellemző, hogy az 1572 oldalas műben 170 oldalt tesz ki a bibliográfia, a források megjelölése, a névmutató.

Szabó Csaba a magyar egyháztörténet megkerülhetetlen könyvének nevezte a monográfiát, és idézett a szerző zárszavából, amelyben így jellemzi a bíborost: „Mindszenty szándékainak őszintesége megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor az igazság keresésének útjában és a lelkiismeretben meghozott döntései lehetnek tévesek is, amire egy történésznek rá kell mutatnia. Mindszenty József a magyar történelemben ritka személyes autoritással és fölényes erkölcsi erővel képviselte meggyőződését, szó szerint az utolsó szívdobbanásig. Élete méltán magasztosult a diktatúrákkal szembeni ellenállás jelképévé és a hűség példájává, aki mindenkor hű maradt Istenéhez, egyházához, hazájához és népéhez. Még ha eközben nagyobb keresztet is akart vállára venni, mint amekkora egy halandó embernek megengedtetik…”

A bemutatón Balogh Margit elmondta: csak most érzi a katarzist, most tudatosul benne, hogy sikerült megírnia a hercegprímás életrajzát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lezárult volna a Mindszenty-kutatás, hiszen a bíboros olyan jelentős személyiség volt, akinek élete és munkássága a jövő történészei számára is ad majd feladatot, akik nyilván más szemszögből fognak közelíteni hozzá, mint ő.

A rendezvényen közreműködött Mécs Károly színművész, aki részleteket olvasott fel a könyvből.

Fotó: Thaler Tamás

Bodnár Dániel/Magyar Kurír