Ő is katolikus volt: az anarchomonarchista Tolkien, a Gyűrűk Ura szerzője

Gyakran éri támadás a népszerű fantasy-regényt, a Gyűrűk Urát, mint amire számos szerepjáték alapul, és amiben központi szerepet kap a varázslás és a mágia. Ugyan a hazai katolikus sajtóban már jelent meg a szerzőjét méltató cikk, amelyben megemlékeztek John Ronald Reuel Tolkien vallásosságáról is, talán nem árt újra hangsúlyozni: Tolkien mélyen hívő katolikus volt. 

A Gyűrűk Urát szerzője nem a semmiből találta ki, hanem az angol nyelv és irodalom professzoraként az európai mitológiák mintájára eszelte ki Középfölde világát (Gandalf alakjában például a finn Kalevala Vejnemöjnenje köszön vissza). Mindegyikünk gyermekkorát benépesítik törpék, boszorkányok, varázslók, amelyek nem hiányoznak a népmesékből sem. Egy katolikus hitben nevelt ifjúnak (merthogy a Gyűrűk Urát nem óvodások szokták olvasni, habár eredetileg gyermekkönyvnek szánták, hanem jellemzően középiskolások és egyetemisták) egy mágiával jól megspékelt mese sem árthat meg. Ráadásul a Gyűrűk Ura arról szól, hogy a gonosz felett győz az ártatlan, eszköztelen, fegyvertelen jó. Tolkien saját maga is úgy írt: „a Gyűrűk Ura alapvetően vallásos és katolikus mű; elsősorban tudattalanul, de átnézve  tudatosan is. (…) A vallásos elemek a történetben és a szimbolikában fejeződnek ki.”

Na de nézzük a szerzőt. Mint a Wikipédia írja: bár Bloemfonteinban született (ma Dél-Afrika), J. R. R. Tolkien gyermekkora nagy részét az angliai Birminghamben töltötte, majd Oxfordban tanult. Apja, Arthur Tolkien banktisztviselő korán, 1896-ban meghalt. Anyja, anglikán családja tiltakozása ellenére, 1900-ban áttért a római katolikus hitre, amiért rokonai megtagadták anyagi támogatását. Nem sokkal ezután, 1904-ben derült ki cukorbetegsége, de még így is erején felül gondoskodott abban az időben szintén sokat betegeskedő két fiúgyermekéről. Még ez év novemberében diabetikus kómába esett és meghalt.

Tolkien azt írta édesanyjáról, hogy „valódi mártír volt, és nem mindenkinek adja meg az Úr oly könnyen azt az ajándékot… egy anyát, aki halálra dolgozza magát, hogy gondoskodjék a fiairól és az ő hitükről.” Ez nagy hatást gyakorolt vallásosságára. Írásaiban, így a Gyűrűk Urában is megjelenik a keresztény értékrend és szimbolizmus.

Anyjuk halála után Tolkien és öccse, Hilary gyámja Francis Xavier Morgan atya lett, akivel egy panzióba költöztek. Ronald ekkor ismerte meg élete első nagy szerelmét és későbbi feleségét, az egyébként protestáns Edith Mary Brattet. Gyámja látván, hogy a lány eltereli Tolkien figyelmét az iskolától, eltiltotta őket egymástól addig, míg Tolkien el nem éri a nagykorúságot, azaz a huszonegy éves kort. Tolkien legalább annyira ragaszkodott gyámjához, mint Edith-hez, ezért megtartotta a hároméves tilalmi időszakot, egyetlen korai kivétellel, amikor gyámja egyetemi tanulmányainak beszüntetésével is megfenyegette. A tilalom lejártával aztán Tolkien azonnal feleségül vette Edithet (1916). Férje hatására ő is áttért a katolikus hitre. Tolkien feleségét később Lúthien alakjában örökítette meg írásaiban. 

Tolkien érdeklődése fiatalon fordult a nyelvek irányába. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a walesi, a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai és a finn, különösen elbűvölték. Már ekkor megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását (1915-re már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában). Ezekben az években alapította legközelebbi barátaival a T.C.S.B.-kört (Tea Club, Barrowian Society, azaz Barrowiánus TeaKlub Társaság), ami egy kötetlen, műkedvelő irodalmi önképzőkör volt, mely rendszeres időközönként összeült, a tagok egymás verseit és felolvasásait hallgatták, illetve szatirikus színdarabokat adtak elő. Tolkien is nekik olvasta fel első verseit, melyekben már megjelennek a tündék, orkok és hasonló mitológiai alakok. Élete folyamán 15 mesterséges nyelvet alkotott. A Gyűrűk Ura című művében több függelék is foglalkozik elképzelt világa nyelveinek leírásaival. Tolkien tucatnyi európai nyelvet beszélt folyékonyan, az óangol és kelta mellett franciául, spanyolul és germán nyelveken is. Személyes leveleiben megjegyezte, hogy a finn nyelvet különösen szép hangzásúnak tartja, és a Kalevala nagy hatással volt rá, mely bevallottan megjelenik A Szilmarilokban és A Gyűrűk Urában is.

A világháború után, 1918 novemberétől Tolkien részt vett az oxfordi New English Dictionary készítésében. Ebben az időszakban családjával Oxfordba költözött. 1920-ban az angol nyelv docenseként a leedsi egyetemen vállalt munkát, 1925-ben azonban visszatért Oxfordba az angolszász nyelv professzoraként.

1917-ben született első fia, John; 1920-ban a második, Michael; 1924-ben pedig harmadik gyermeke, Christopher Reuel Tolkien (később az apa posztumusz műveinek szerkesztője és társszerzője). 1945-ben az oxfordi Merton College-ba került, itt az angol nyelv és irodalom professzora lett, és egészen 1959-es nyugdíjba vonulásáig betöltötte posztját.

1973 kora őszén megbetegedett (régebb óta kedélybetegség gyötörte és emésztési panaszai is voltak), augusztus 30-án csütörtök éjjel rosszul lett, ezért egy Bournemouth közeli magánkórházba vitték. Állapota egyre rosszabbá vált, akut vérző gyomorfekélyt diagnosztizáltak nála az orvosok, amely elfertőződött, és a fertőzés gyorsan terjedt; végül szeptember 2-án, szombaton kora reggel végzett vele a halál.

1966-ban felkérésre, a Jeruzsálemi Biblia részére lefordította a Jónás könyvét. Elkötelezett katolikus és konzervatív volt, aki szkeptikusan tekintett a modernizációra és a fejlődésre, és inkább a megszokott, bevált intézményeket részesítette előnyben. Féltette az angol vidéket az indusztrializációtól. Sztálint csak a jó öreg véreskezű gyilkosnak hívta, és vele azonosította a Gyűrűk Urának egy fő szereplőjét, a Sötét Urat, Szauront. Amikor hallotta, hogy mit művelnek a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak a papokkal, kiállt Franco tábornok mellett.

Jó barátságban volt C. S. Lewis-szel, a később híressé vált apologetikussal, íróval, aki Tolkien hatására vált ateistából kereszténnyé, habár Tolkien bánatára nem katolikus lett, hanem anglikán.  Az öreg Tolkien ugyanakkor csalódott volt a II. Vatikáni Zsinat és az azután meghozott liturgikus változások miatt. Unokája, Simon Tolkien azt írta, hogy a népnyelvű misék elterjedése után nagyapja, míg a gyülekezet angolul válaszolt, jól érthetően, hangosan, latinul mondta a hívek feleleteit, egyfajta protestálásképpen. 

Igen érdekesek Tolkiennek az államról alkotott elképzelései: az erőteleljesen náciellenes író nyilván részben a töretlen angol hagyományok miatt is anarchomonarchistának vallotta magát. Leveleiben így fogalmaz: „politikai nézeteim egyre inkább az anarchia felé hajlanak – filozófiai értelemben véve, értve ezalatt az ellenőrzés eltörlését, nem pedig bombával felszerelt szakállas embereket –, vagy az alkotmány nélküli monarchia felé.” Mindez talán egyfajta radikális szubszidiarizmusnak feleltethető meg, és nem nehéz benne felfedezni a középkori királyságok hatalmi viszonyait.

„Az ember megfelelő tanulmányozása minden, csak nem az ember; és a legalkalmatlanabb feladat bármely ember számára, még a szentek számára is (akik azt legkevésbé vonakodtak magukra vállalni), más emberek fölött hatalmaskodni. Egymillió közül egy sincs, aki megfelelő lenne erre a feladatra, és legkevésbé azok, akik a lehetőséget keresik rá. Csupán az emberek egy kis csoportja alkalmas, akik tudják, ki az ő uruk. Nagyon is igazuk volt a középkoriaknak, amikor a nolo episcopari („Nem akarok püspök lenni”) kijelentés volt a legfőbb érv, amit egy ember adhatott másoknak, hogy püspököt csináljanak belőle. Adj nekem egy olyan királyt, akinek fő érdeklődési köre az életben a bélyegek, a vasutak vagy a versenylovak; és aki annyi hatalommal rendelkezik, hogy kirúgja vezírét, ha nem tetszik neki a nadrágja szabása. És így szépen sorjában, lefelé. (…) Nem vagyok demokrata, mivel az alázatosság és az egyenlőség spirituális alapelvek, amelyeket megront az a kísérlet, amivel mechanizálni és formalizálni akarják őket. Utóbbi azt eredményezi, hogy nem egyetemes kicsinység és alázatosság, hanem egyetemes nagyság és büszkeség születik, amíg valami ork nem szerzi meg a hatalom gyűrűjét – és akkor mind rabszolgaságba kerülünk.”

A Gyűrűk Urára visszatérve: Paul H. Kocher arra hívja fel a figyelmet, hogy Tolkien legnépszerűbb művében teljesen keresztény módon, a jó hiányaként ábrázolja a gonoszt. Szerinte a szerző sokat merített Aquinói Szent Tamástól (akit mediévistaként, középkorkutatóként jól ismert). A műben felfedezhetőek utalások Boethius gonosz-fogalmára is, amely szerint „ a gonosz a semmi”. A Gyűrűk Urában Frodó, a főszereplő hobbit azt mondja: „a Homály csak utánozni tud, alkotni nem”. Stratford Caldecott teológiailag elemezve a Gyűrűk Urát arra jutott: „A Gyűrű Hatalma az elrontott akarat sötét varázslatát példázza, az én tülekedését az Istennek való engedetlenségben. Úgy tűnik, hogy ez szabadságot ad, de igazi szerepe az, hogy a Bukott Angyal szolgaságába állítsa viselőjét. Tönkreteszi a viselője emberi akaratát, amit egyre gyengébbé és valótlanná tesz; a Gyűrű ajándéka, a láthatatlanság minden természetes emberi kapcsolat és identitás lerombolását szimbolizálja. Mondhatnánk, hogy a Gyűrű maga a bűn: csábító és látszólag veszélytelen, ám egyre nehezebb róla lemondani, hosszú távon pedig rombol.”

Kapcsolódó cikkek:
Salva Kiir, a cowboykalapos dél-szudáni elnök
John Boehner, amerikai képviselőházi elnök

Magyar Kurír

(szg)