Pál József Csaba püspök: Miért maradhatott bárki is üres szívvel a csíksomlyói pápalátogatás után?

Itt vagyok a Szentatya látogatása után. Sok alkalom volt, hogy építsük vele együtt az egységet, amit ő annyira óhajt, ahogy mi is annyira óhajtjuk. Figyeltük őt, ahogyan beszélt, jó volt hallgatni a köztünk élő Jézussal, kérve a Szentlelket. A különböző találkozásaink alkalmával aláhúzni azokat a szavakat beszédeiből, amelyeket ő is szeretett volna aláhúzni. Közben odafigyelni a testvérekre, akikkel együtt voltunk, vagy találkoztunk, hogy építsük magunk között az Isten Országát, az egységet. Élve azt, hogy „emeljük fel szívünket”, akkor is, amikor ködben, esőben kellett elindulni fel a Somlyó-hegyre. A metropolitát, aki a reptérre jött, a pápa fogadására, odamenve külön üdvözölni, hogy ne érezze annyira egyedül magát a sok katolikus püspök között. Kis gesztusok, de jó alkalmak.

Meg az is, hogy az egy-két méltatlankodó, pesszimista hang hallatán ne ítélkezzek, ne engedjem meg, hogy a szívem ezzel teljen meg. És csodáltam a Jóistent, hatalmas szeretetéért… hogy aztán kisütött a nap, hogy a nép szépen, tiszteletreméltóan viselkedett. Az én hét nemzetből jött híveim mind nagyon jól érezték magukat, befogadva, szeretve. A pápa üzenete mindenhol az egység, a testvériség volt: a találkozásról, a kinyújtott kézről, a szomszédok közötti ösvényről, az irgalmasságról, megbocsátásról. Az Atyát csak úgy szólíthatjuk meg, ha „mi Atyánk”-nak nevezzük, együtt.

Legyünk bátrak, hogy előremenjünk ezen az úton, akkor is, ha néha göröngyös. Egyesek akarják, mások nem. Az Atya szerette a tékozló fiút, szerette azt is, aki duzzogva, jó fiúként otthon maradt. Számunkra ez a szeretet az út. Az egyik filozófus mondása is figyelmeztetés: Ha az ujjamat felemelem, és az égre mutatok, a bolond nem az eget, hanem az ujjamat nézi. – Fontos odafigyelni az üzenet tartalmára, akkor is, ha öregesen, akkor is, ha fiatalosabban mondja.

Alázatából is van mit tanulni, ami szeretetének következménye. A másikban Jézus van, elhagyott vagy feltámadott Jézus. Most az a mondat is bennem van: „a gazdagokat elbocsátja üres kézzel”. Aki úgy érzi, hogy üres kézzel maradt, esetleg üres szívvel… lehet, hogy nem volt hely a szívében.

Forrás: Fokoláre Mozgalom

Fotó: MTI

Magyar Kurír