Solalinde atya tanúságtétele, akinek fejére egymillió dolláros vérdíjat tűztek ki a drogbandák

Tíz éve nyitott befogadó központot (Hermanos en el camino) az ország déli részén, Ixtepecben, egy olyan városban, ahol évente 20 ezer migráns halad át az USA felé. A régióban ma már öt újabb intézményük is működik. Küzd a kábítószer-kereskedők ellen, és leleplezi a kormányhivatalok korruptságát.

Hatvanéves volt, pap és teológus, pszichológiát tanított, amikor kinyílt a szeme a Mexikón keresztülutazó migránsok szörnyű helyzetére: a La Bestia (Vadállat) néven ismert, a guatemalai határt az amerikaival összekötő tehervonaton naponta tömegek utaznak, hogy eljussanak az Egyesült Államokba. Számos baleset éri őket, és sokan lesznek az emberkereskedők áldozatai. Mexikóban évente 20 ezer migráns tűnik  el nyomtalanul.

Alejandro Solalinde részt vett a Sant’Egidio közösség által október 14. és 16. között Bolognában szervezett béketalálkozón, melyen – a II. János Pál pápa által kezdeményezett 1986-as assisi találkozó nyomán – a világ vallási vezetői párbeszédet folytattak egymással és hitet tettek a béke mellett. Itt kérdeztük küldetéséről.

– Mi indította arra, hogy hatvanévesen, sok évtizedes teológiai előadói tevékenység után elkezdjen a Mexikón át utazó menekültekkel foglalkozni?

– Láttam sok fiatalt, akik a közép-amerikai országokból, Hondurasból, Salvadorból, Guatemalából, Nicaraguából érkeznek folyamatosan, és feltettem magamnak a kérdést: Kik ők? Miért kelnek útra? Miért hagyják ott szülőföldjüket? Azt láttam, hogy a kapitalista rendszer által okozott válság elszegényítette az országaikat, kénytelenek útra kelni. Nem élhettem nyugodt szívvel ezt látva. Ezekben az országokban az élet maga a pokol, csupa erőszak. Ilyen körülmények között senki nem élhet. A pokol itt van a földön: az egoizmus magas szintje, az idegengyűlölet, az elvakult pénzsóvárság, ami minél nagyobb vagyon felhalmozására késztet illegális eszközökkel, mások élete árán is…

– Mexikóban is hatalmas méreteket ölt az erőszak. Mit lehet tenni a szervezett bűnözés elterjedt formájával, egy ilyen uralkodó jelenséggel szemben, mint a drogkereskedelem és -fogyasztás?

– Mexikóban most a legrosszabb kormány alatt élünk. Enrique Pena Nieto hamarosan leköszönő korrupt kormányától a szervezett bűnözés egyre nagyobb hatalmat kapott. Szinte minden hivatalos intézménybe beférkőztek a bűnözők. Ez a helyzet még nehezebbé, kockázatosabbá tette a migránsok életét, és a jogvédőkét is Mexikóban. Szörnyű erőszak dúl, ennek a kormánynak a hivatali ideje alatt 25 papot, 50 újságírót gyilkoltak meg, és naponta 7-11 nőt gyilkolnak meg. Nagyon reménykedünk a megválasztott és december 1-jén hivatalba lépő új elnökben, Andres Manuel López Obradorban és kormányában, az ígért reformokban.

– Mi az Ön munkája, küldetése?

– Segítjük a migránsokat, és próbálunk hatni a politikusokra, hogy olyan új törvényeket fogadjanak el, amelyek megvédik a menekülőket. Fontos, hogy meg tudjuk védeni a migránsokat a házainkban, de az is fontos, hogy az országunkon átutazók védelmet kapjanak. Régebben a befogadó házaink sem működhettek legálisan, aztán elértük, hogy törvényesen működhessenek, de az átutazókat segítő tevékenységünkre sokáig nem kaptunk engedélyt. Ma már legálisan segítjük őket is. Kockázatos vállalkozás ez a részünkről, de nagyon nagy szükség van rá. A gyerekeket, kamaszokat és a nőket védelmezzük, és azokat, akik visszaélés vagy bűncselekmény áldozatai.

– Az árral szemben mennek a migránsok védelmével? Hogyan tudnak tanúságot tenni arról, hogy ezek a szerencsétlen emberek nem bűnözők, nem gonosztevők, hanem szükséget szenvedő emberek?

– A migránsok nem csupán szükséget szenvedő emberek, hanem – amint a Katolikus Egyház is kijelentette és én is a saját szememmel látom – az idők jelei. Szegények, de gazdagok a hit, a szeretet értékeiben, a család szeretetében. Erős bennük a közösségi érzés, tisztelik a földet, nem áruként kezelik, hanem az anyaföldet: anyát látnak benne, aki ételt ad és védelmet nyújt mindenkinek. Más dimenzió ez, egy másfajta látásmód bölcsességét hordozzák a menekülők. Különleges életbölcsességet hordoznak, az úton levés mély spiritualitását. Manapság nagyon sok vallási közösségünk van, ami talán vallásos, de nem feltétlenül spirituális. A spiritualitás más, mint a vallásosság. Vannak emberek, akik ateistának vallják magukat, de nagy szeretet van bennük, önkéntesként szolgálják a migránsokat, és nagyon gazdag spiritualitást élnek meg. A menekülőktől ajándékba kapják az úton levés spiritualitását.

– Ön is megtapasztalja ezt a kapcsolatot. Hogyan változtatta meg a küldetését, lelkipásztori szolgálatát?

– Korábban helyhez kötött pap voltam. Volt egy plébániám, az volt a központ, a plébániai hívek odajártak. Nem én mentem hozzájuk, hanem oda hívtam őket. Most pedig nekem kell kimennem, elmennem a migránsokhoz, a migránsokkal, akár a vonaton is. Az úton levés dinamizmusa teljesen átformálta a gondolkodásomat, a szívemet, az egész életemet. Nem maradhattam olyan, amilyen voltam.

– Sok fenyegetést kapott, merényletek is érték. Nem fél?

– Nem félek, ezt is a migránsoktól tanultam. Sok mindenen keresztülmentek, mindent hátrahagytak, az életük folyamatos veszély. Számomra a legfontosabb példa Jézus. Jézus, ahogy az evangéliumok tanúsítják, nem fél, mert nagyon szeret. Aki nagyon szeret, az nem fél. Aki hisz, az sem fél, mert teljesen az Úrra bízza magát. Ha nem félek, a föld legboldogabb emberének érzem magam.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír