Újra megjelent a Miles Christi: „konzervatívnak lenni nem vaskalaposságot és köldöknézős nosztalgiát jelent”

Bemutatná a Miles Christit? 

A Miles Christi eredetileg egy katolikus egyházi lovagrend, a Templomos Lovagrend (Christi pauperum Militum Ordo) belső kiadványa volt, amely mintegy öt éve kilépett a nyilvánosságra is, és szellemi műhelyként kezdett el létezni. A szerzői gárda a magyar konzervatív, „hagyományhű” (tradicionalista) katolikusokból került ki legnagyobbrészt, akiknek jobbára ma is ez az egyetlen igazi nyomtatott fórumuk. A fő tematika nem sokat változott: liturgia, egyháztörténelem, társadalom- és eszmetörténet, politológia, teológia. Elsősorban tanulmányokat közlünk, mert több olyan témát is érintünk, amelyben a pontos érvelés alapvető kritérium. Azért kellett leállni pár évvel ezelőtt, mert egy időre elapadtak az anyagi forrásaink, és a folyóirat periodicitását nem tudtuk tartani. Most 340 oldalon évkönyvként jelentünk meg, amelyet jobban tudunk tartani, és a tanulmányok hosszúságának is jobban kedvez.

Nem csak egy szűk kör olvassa a kiadványt, érezhető a hatása valamiként?

Nos, ettől mi is tartottunk, főleg azért, mert ma már tisztán látszik, hogy 2005-ben a  Miles Christi megelőzte a korát. De egyrészt  valós igényt elégít ki, hiszen ma sokan vannak konzervatív (sőt ultrakonzervatív) katolikusok, akiknek nincsen semmilyen médiumuk. A Miles Christi ilyen szempontból több évtizedes hidat képez olyan magyar katolikus kezdeményezésekkel, mint például a Magyar Kultúra, amelyet nagyra tartunk, beleértve Bangha Béla sajtóapostoli munkásságát is. Éppen ezért idővel azt tapasztaltuk, hogy a Miles Christinek pozitív elitista attitűdöt tulajdonítanak, amelyet a tartalom, a forma és a terjesztési módszerek egyaránt kivívtak neki. A hatása érezhető azzal, hogy a szünet közben többször kérték tőlem is, hogy legyen új szám. Ezért találtuk ki a felelős kiadóval együtt az évkönyvet, amely remélem, még népszerűbb lesz.

Gyakori kritika, hogy ez a fajta hozzáállás visszafordulás, elavult, bezárkózó. 

Konzervatívnak lenni nem vaskalaposságot és köldöknézős nosztalgiát jelent, hanem a hagyomány- és tekintélytisztelet mellett szabadságszeretet is. Ezek pedig mindenkor aktuális értékek lehetnek, hiszen megtartják az embert a modern világban is. Az pedig, hogy szükségképpen van valamilyen archaizálás a magyar katolikus tradicionalisták között, azt gondolom, hogy abból fakad, hogy sok számunka fontos érték néhány évtizede jelenhetett csak meg, hiszen a kommunizmus ideje alatt nem volt ez lehetséges. Nem tudom értelmezni azt, hogy „visszafordulás”, hiszen a kereszténység és a katolikus szent hagyomány is folyamatos „visszafordulás” abból a szempontból, hogy mikor kezdődött és hogyan folytatódott, hagyományozódott. Mi ennek a részesei vagyunk, meg szeretnénk ezt élni, ez pedig – és vallom, hogy ez benne a tápláló és felemelő – kortalan dolog, hiszen az értékei ebben a deszakralizált, szekularizált, profán világban is megjelennek. Az pedig, hogy valamely „katolikus irányzathoz” relatíve kevesen tartoznak, nem jelenti azt, hogy kevésbé fontos vagy éppen értékes lenne. Nem hiszek a mennyiség elvében, abban, hogyha valamit sokan kedvelnek, az minőséget kell, hogy jelentsen okvetlenül.

Mi alapján állt össze az évkönyv anyaga?

A szerkesztési elvekben nagyon fontos volt, hogy legyen egyfajta kontinuitás a korábbi számokkal. E mellett pedig olyan szerzőket is fel akartunk vállalni, akik Magyarországon nagyobbrészt még mindig ismeretlenek, meglehet konzervatív emberek és termékenyítőek lehetnek a gondolataik (Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn, Ernst Jünger), illetve hogy az egyház olyan oldala is megvilágításba kerüljön, amely szűkebb ösvény, de sokak számára vonzó és járható is (ecclesia militans). E mellett az elköteleződésünk a régi római rítus mellett is folyamatos és változatlan. 

Hol lehet beszerezni a kötetet?

Jelenleg a rend foglalkozik a terjesztéssel, így például közvetlenül tőlük (miles.christi@templomosok.hu, info@templomosok.hu). E mellett katolikus terjesztőket keres meg a felelős kiadó. De emellett a hagyományos, beváltabb csatornákkal sem hagytunk fel (egyházi személyek, templomok, plébániák).

A kötet tartalomjegyzékét itt olvashatja el.

*

A Magyar Kurír többször készített interjút induló, újrainduló vagy átalakuló, katolikus, vagy „csupán” keresztény szellemiségű sajtóorgánumok szerkesztőivel. Korábbi hasonló interjúk:
Ablonczy Balázs, Kommentár: Aki biztos magában, az nem fél attól, hogy mit olvas
Horváth Árpád SJ, A Szív: Úgy írjunk, hogy kortársaink értsenek bennünket
Réti László, Igen: Radikálisan mérsékelt

SzG/Magyar Kurír

fotó: Földesi Máté István