Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa plenáris ülésének üzenete

Az európai országok püspöki konferenciáinak elnökei a Szentföldön tartott éves közgyűlésükön közelségüket fejezik ki a hívek felé, és megköszönik a jeruzsálemi pátriárka meghívását. Köszönetüket fejezik ki a szerzeteseknek is, hiszen ebben az esztendőben a megszentelt élet évét ünnepeljük, illetve köszönik minden kereszténynek, akikkel itt találkoztak, és akik ezen a szent földön élnek, hogy tanúságot tesznek hitükről és őrzik a szent helyeket mint a keresztény emlékezet és az élő istentisztelet helyeit. Az európai püspökök zarándoklatukkal bátorítani kívánják a Jézus földjére irányuló zarándoklatokat, melyek a hit megújulását és az itt élő keresztények támogatását szolgálják.

Az európai főpásztorok a saját Krisztusban való gyökerezettségüket is meg akarták újítani, egy olyan helyzetben, amikor Európa azt kéri az egyháztól, még ha nem is mindig tudatosan, hogy félelmek nélkül és örömmel hirdesse a Jézusban megvalósuló élet újdonságát, mely az evangélium. Ferenc pápa apostoli buzdítására, az Evangelii gaudiumra gyakran úgy emlékeztettek, mint a pasztorális megújulásra való ösztönző erőre. Az irgalmasság szentéve is egy ajándék az egyháznak, illetve a kegyelem lehetősége, amelyet a keresztény közösség a pásztoraival együtt máris úgy fogadott, hogy az lelki megtérés és az új missziós lendület ideje.

Az egyháznak a különböző országokban látható örömei, szenvedései és kihívásai közül most egy kiemelkedik, mégpedig a népek nagy vándorlása: menedékkérők, menekültek, bevándorlók. A reményvesztettség nem ismer határokat. Ennek a vándorlásnak az összetettsége a maga egyéni jellemzőivel nagy figyelmet követel az egyes államoktól – melyeknek a helyzete gyökeresen eltérő –, hogy haladéktalanul tudjanak reagálni a háború, az üldöztetés és a nyomorúság miatt kétségbeesett emberek azonnali megsegítésére és befogadására. Az államoknak a szükséges intézményeken keresztül fent kell tartaniuk a közrendet, garantálniuk kell mindenki számára az igazságosságot, és nagyvonalúan rendelkezésére kell állniuk azoknak, akiknek erre valóban szükségük van, egy tiszteletteljes és együttműködő integráció perspektívájában is. Az európai egyházak teljes mértékben elkötelezettek, hogy követve Ferenc pápa útmutatásait, együttműködjenek a különböző államokkal, amelyek elsődlegesen felelősek népeik társadalmi és gazdasági életéért. A már folyamatban lévő sok tevékenység tapasztalata arra ösztönzi ezeket az egyházakat, hogy folytassák és fokozzák minden már megkezdett törekvésüket. Tekintettel a helyzetek összetettségére és a humanitárius tragédiák nagyságára, reményünket fejezzük ki, hogy az ENSZ is határozottan megvizsgálja a helyzetet, és olyan hatékony megoldásokra jut, melyek nem csupán a kezdeti befogadás kérdéseit orvosolják, hanem a bevándorlók származási országaiban kialakult állapotokat is, s megfelelő intézkedéseket hoznak az erőszak megállítása, a béke létrejötte és minden nemzet fejlődése érdekében. Emellett a béke megszületése a Közel-Keleten és Észak-Afrikában létfontosságú Európa számára, csakúgy, mint az, hogy magán az európai kontinensen is igazi béke legyen a lehető leghamarabb, kezdve Ukrajnával.

A konfliktusoktól, megosztottságoktól és háborúktól szenvedő Közel-Keletnek a különböző régiókban a népek között megvalósuló igazságosságra és stabilitásra van szüksége: a püspökök ismét megerősítik, hogy a béke igazi neve a párbeszéd és a fejlődés. A közel-keleti országok és társadalmak gazdag kulturális és vallási örökségeikkel, garantálva a polgáraik közötti egyenlőséget, az együttélés példájául szolgálhatnának a nemzetközi közösség számára. A Szentföldön élő keresztény közösség egészen különleges módon járul hozzá a béke, a kölcsönös megértés és a megbocsátás kultúrájának építéséhez, melyek nélkül a társadalmat összetartó erő nem létezik. A püspökök különösen remélik, hogy megfelelő megoldás születik a cremisani régió kényes helyzetére, tekintettel a családok és tulajdonuk, valamint a két vallási közösség, illetve nevelői missziójuk jogaira.

A vallásszabadság mint alapvető jog tiszteletben tartásának a szükségessége erőteljesen kiemelkedik, hiszen enélkül minden más jog törékeny. Ennek tragikus bizonyítéka a keresztények üldözése, akik közül sokan életüket feláldozva tesznek példamutató tanúságot hitükről: értük imádkozunk, és testvéri közelségünkkel, valamint csodálattal tekintünk rájuk. A keresztényüldözésen kívül az európai országokban jelen lévő szekularizáció is törekszik a vallást az emberek magánszférájába és a társadalom peremére száműzni. Ebben a környezetben a szülőknek alapvető joguk, hogy gyermekeiket saját meggyőződésük szerint neveljék. Azért, hogy ez a szabadság lehetővé váljon, szükséges, hogy a katolikus iskolák nevelői munkájukat minden alkalmas eszközzel az egész társadalom javára végezzék. Az európai püspökök a Szentföldön is megerősítik ezt a veleszületett jogot, és szolidaritásukról biztosítják a lelkipásztorokat és a gyermekeik neveléséért aggódó családokat.


Egy másik gyakran felmerülő téma, amely a közgyűlést összeköti a küszöbön álló szinódussal: a család. Megerősítettük, hogy a család emberi és keresztény szépsége, egyetemes valósága nem más, mint: apa, anya és gyerekek. Különös aggodalomra ad okot a szinte minden európai országban megfigyelhető demográfiai csökkenés. Názáretben a püspöki konferenciák elnökei a helyi családokkal együtt imádkoztak a közelgő szinódusért. Ezek a családok a plébánosaikkal együtt ígéretet tettek arra, hogy a szinódus ideje alatt az Angyali Üdvözlet-bazilikában naponta imádkoznak a Szentatyáért és a Rómában összegyűlt püspökökért.

Az egyház szilárdan hisz az egy férfi és egy nő házasságán alapuló családban: ez a társadalomnak és magának a keresztény közösségnek az alapvető sejtje. Nem látszik, miért kellene a más együttélési formákat azonos módon kezelni. Különösképp aggasztó a „genderelmélet” alkalmazására tett próbálkozás: ez nem más, mint annak a „kizárólagos gondolkodásnak” egy terve, mely Európa gyarmatosítására törekszik, s amiről Ferenc pápa is oly gyakran beszél. Az egyház nem fogadja el a „genderelméletet”, mert az antropológiailag szemben áll az emberi személy igazi és eredeti értékével.

Az irgalmasság rendkívüli szentévére készülve a főpásztorok megújították elköteleződésüket az igazi boldogság és az ember valós céljának hirdetése mellett. Ezért az első apostolokhoz hasonlóan az evangélium szavával fordulnak Európa országai és lakossága felé, annak tudatában, hogy egyedül Jézus Krisztusban találják meg a válaszokat a szív mélyén rejtező kérdésekre, és benne teljesedik be az európai humanizmus.

Fordította: Zadubenszki Norbert

Lektorálta: Mohos Gábor

Fotó: CCEE

Magyar Kurír