Kajtár Edvárd Az imaórák liturgiája II. kötetéről: A zsolozsma imádkozása nem papi privilégium

– Milyen előzményei voltak a mostani zsolozsmás könyv megjelenésének?

– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1991-ben adta ki magyar nyelven az Imaórák liturgiáját. E könyv latin eredetije a II. vatikáni zsinat után néhány évvel született. A zsinat előírta, hogy meg kell újítani az akkor használatos zsolozsmás könyvet; az új zsolozsmás könyv 1972-ben jelent meg, Liturgia Horarum címmel. Magyarországon több ideiglenes zsolozsmáskönyv kiadása után 1991-ben, immár politikai bonyodalmak nélkül lehetett végre kiadni az új zsolozsmás könyvet négy kötetben, amely II. János Pál pápa magyarországi látogatására készült el.

A papság és a szerzetesek folyamatosan használták ezeket a köteteket, melyek aztán idővel elfogytak. Kereskedelmi forgalomba nem kerültek, csak a püspökségeken és a szerzetesi központokban lehetett beszerezni őket. Az új papnövendékek jelentkezésével azonban egyre nagyobb lett az igény ezekre a kötetekre. Az elhunyt papok és szerzetes atyák által forgatott könyvek gyakran már nem voltak olyan állapotban, hogy használni lehessen őket. Így szép lassan az egyházmegyei központok és a szerzetesközösségek kifogytak a raktáron tartott köteteikből. Emiatt, és mert a laikus hívek körében is egyre nagyobb népszerűségnek kezdett örvendeni a zsolozsmázás, a Szent István Társulat időközben többször is kiadta az egykötetes zsolozsmát, amely azonban nem tartalmazta a teljes imaórasort. A püspöki konferencia néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy nyomjuk újra az 1991-ben megjelent négykötetes zsolozsmát, mégpedig olyan példányszámban, hogy könyvesboltokba is kerülhessen, vagyis bárki megvásárolhassa, aki szeretné.

– Ez új kiadásnak tekinthető?

– Nem, mert ahhoz a Szentszék engedélyére lenne szükség, viszont a püspöki konferenciának joga van ahhoz, hogy ha tartalmában nem változik az új kiadvány az előzőhöz képest, akkor megjelentetheti a kötetet újból. Tavaly adventre megjelent az első kötet, mely az adventi és karácsonyi időszak zsolozsmájának imádságait tartalmazza. Úgy terveztük, hogy folyamatában adjuk ki a többi kötetet is. Ebben viszont volt egy kis csúszás. Az első kötet megjelenésekor a könyvet kezükbe vevő és forgató papok, szerzetesek, valamint laikusok jelezték, hogy bár „sikerült” a kiadvány, néhány technikai megoldást mégis újra kellene gondolni. Ezért a mostani kötet összeállításánál lassabban haladtunk a munkával, mert igyekeztünk figyelembe venni minden észrevételt.

– Milyen technikai problémák merültek fel?

– Célunk, hogy a kiadvány legyen egyszerre praktikus, strapabíró, az alapvastagságot nagyon túl nem szárnyaló. Ne legyen túl nehéz, és túl drága sem. A nagyon vastag kiadvány olyan papírmennyiséget és nyomdatechnikai eljárást igényel, ami növeli az árakat, ugyanakkor nehéz a tömege, tehát nem mindig praktikus. Az viszont nagyon fontos, hogy strapabíró legyen, hiszen egy pap nem néhány évre vásárolja meg a zsolozsmás könyvet, nem egyszeri olvasásra, hanem naponta használja, hosszú évekig, akár évtizedekig.

Több olyan szempontot kellett tehát egyben látnunk a Szent István Társulat munkatársaival, melyekben nem mindig sikerült megtalálnunk az optimális megoldást az első kötet megjelenésekor. A szöveget összetömörítettük, a betűket lekicsinyítettük, de ez főként az idősebb atyáknak gondot okozott az olvasás során. Ezért aztán nagyon sokat dolgoztunk a második kiadáskor azon, hogy a szövegtükröt jobban széthúzzuk, megnöveljük a betűk méretét, ugyanakkor mégse legyen a kiadvány túl vastag, se a papír túl vékony, nehogy a szöveg átüssön a másik oldalra. A gerincnek viszont bírnia kell a rengeteg lapot. Sokat kísérleteztünk tehát a második kiadás megjelenésének előkészületei során, ezért húzódott el időben a megjelenés, hiszen a kötetet az idei nagyböjt időszakában kellett volna kézhez kapniuk az imádkozóknak. Ezt a határidőt a fent ismertetett okok miatt nem tudtuk tartani, ezért jelenhetett meg csak most a kötet.

– Mennyire él az a tévhit, hogy a zsolozsma csak a papoknak, szerzeteseknek való, a világi híveknek nem?

– Hála Istennek, egyre kevésbé. A II. vatikáni zsinatot követően a nyugati egyházban és a nyugati kultúra országaiban hamar magukévá tették a hívek azt az ajánlást, melyet a zsinat megfogalmazott a liturgia megújításával kapcsolatban, hogy a zsolozsma imádkozása nem papi privilégium, soha nem is volt az.

A középkorban jobbára csak a papok és a szerzetesek fértek hozzá a zsolozsmához, és csak nagyon kevesen használták a laikusok. A zsinat után, a hetvenes évektől kezdve azonban a nyugati egyházakban a laikusok ráéreztek a zsolozsma ízére, és a rendszerváltozást követően ez Magyarországra is begyűrűzött. A kétezres évek elején lett egyre erősebb az igény a zsolozsma imádkozására, főleg a lelkiségi mozgalmakban aktívan jelen lévő laikusok között. Elmondhatjuk, hogy ma már a világi hívek körében is sokan, örömmel imádkozzák a zsolozsmát.

– A megadott időben akárhol imádkozhatjuk a zsolozsmát? Akár a metrón vagy az utcán is?

– Természetesen, és ehhez most egy újabb technikai újítást is említhetünk, hiszen elektronikus úton is elérhető a zsolozsma szövege, így pedig már nemcsak a könyvből lehet imádkozni, hanem okostelefonról, tabletről, számítógépről is. Ez a fajta imádkozás Nyugat-Európában is gyorsan terjed. Félni nem kell ettől, megállítani e folyamatot pedig nem is lehet. De nyilvánvaló, hogy ha a zsolozsmát a templomban imádkozzuk, ünnepélyes keretek között, akkor a liturgikus előírásoknak megfelelően kötelező használni a jóváhagyott liturgikus könyveket.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír