A Hittani Dikasztérium nyilatkozata engedélyezi a szabálytalan helyzetű párok megáldását

A Vatican News magyar nyelvű portálja összefoglalta a dokumentumról kiadott szentszéki tájékoztatót, amelyet a szentszéki médiaportál olasz nyelvű változata tett közzé.

Ha két személy áldást kér, még ha a pár szabálytalan helyzetűnek minősül is, a felszentelt pap megadhatja azt. Kerülni kell azonban, hogy ez a lelkipásztori gesztus olyan elemeket tartalmazzon, amelyek a legtávolabbi módon is hasonlítanának a házasság szertartására. Ezt állapítja meg a Fiducia supplicans című nyilatkozat az áldások lelkipásztori értelméről, amelyet a pápa jóváhagyásával tett közzé a Hittani Dikasztérium. A dokumentum az áldások témájával foglalkozik, különbséget téve a rituális és liturgikus áldások, valamint a népi ájtatosság gesztusaihoz hasonlítható spontán áldások között. Az utóbbi kategóriában válik lehetségessé most azoknak a személyeknek a megáldása is, akik nem a keresztény erkölcsi tanítás szerint élnek, de alázatosan kérik az áldást. 23 éve nem adott ki az egykori Szent Officium (ma Hittani Dikasztérium) ilyen jelentős doktrinális útmutatást (2000. augusztus 6., a Dominus Jesus óta).

A Fiducia supplicans dokumentum Víctor Fernandez bíboros prefektus bevezetőjével kezdődik, amelyben kifejti, hogy a nyilatkozat az áldások lelkipásztori értelmét magyarázza, lehetővé téve, hogy bővítsék és gazdagítsák a klasszikus felfogást egy olyan teológiai megfontolás alapján, amely Ferenc pápa lelkipásztori elgondolásán alapul. Ez a megfontolás valódi fejlődést hoz magával ahhoz képest, ami eddig elhangzott az áldásokról, eljutva addig, hogy elfogadja a szabálytalan helyzetben lévő, illetve az azonos nemű párok megáldását, anélkül azonban, hogy hivatalosan jóváhagyná helyzetüket, vagy bármilyen módon változtatna az Egyháznak a házasságról szóló örökérvényű tanításán.

Az első három bekezdés emlékeztet a 2021-ben kiadott korábbi megnyilatkozásra, melyet elmélyít és meghalad a mostani. A 4–6. pontban a nyilatkozat a házasság szentségének megáldását mutatja be. Kijelenti, hogy elfogadhatatlanok azok a rítusok és imák, melyek zavart kelthetnek a házasság és az annak ellentmondó kapcsolatok között, elkerülendő, hogy házasságnak ismerjünk el bármilyen módon is olyat, ami nem az. Az állandó katolikus doktrína ugyanis csak az egy férfi és egy nő által kötött házasság keretén belüli szexuális kapcsolatot ismeri el megengedettnek.

Terjedelmes fejezetben foglalkozik a dokumentum (7–30. pont) a különböző áldások értelmének elemzésével, melyek személyekre, kultikus tárgyakra, élethelyzetekre vonatkoznak. Emlékeztet, hogy szigorúan véve liturgikus szempontból az áldás megköveteli, hogy amit megáldanak, az megfeleljen a katolikus tanításban kifejezett isteni akaratnak. Amikor az erre a célra szolgáló liturgikus rítussal áldást kérünk bizonyos emberi kapcsolatokra, akkor a megáldandó dolognak meg kell felelnie a teremtésbe írt isteni tervnek. Az Egyháznak tehát nem áll hatalmában liturgikus áldást osztani a szabálytalan helyzetben lévő vagy az azonos nemű pároknak. Ugyanakkor el kell kerülni annak a kockázatát, hogy az áldások értelmét csak erre a szempontra szűkítsük, elvárva, hogy egy egyszerű áldáshoz ugyanazokat az erkölcsi feltételeket szabjuk, mint amit a szentségek vételekor kérünk.

A Szentírásban szereplő áldások vizsgálata után a Hittani Dikasztérium nyilatkozata teológiai-lelkipásztori értelmezést nyújt. Aki áldást kér, annak szüksége van Isten üdvözítő jelenlétére a történelemben, mert ez egy segélykérés Isten felé, könyörgés, hogy jobban élhessen. Ezt a kérést el kell fogadni, és érvényre kell juttatni a liturgián kívül, amikor spontán és szabad helyzetben fogalmazódik meg. A népi vallásosság szemszögéből tekintve az áldásokat ájtatos cselekedetként kell értékelni. Ahhoz, hogy áldást adjunk tehát ezekben az esetekben, nem szükséges erkölcsi tökéletességet elvárni előfeltételként.

Ezt a kitételt elmélyítve – Ferenc pápának a kétségeket megfogalmazó bíborosoknak (dubia) adott októberi válasza alapján, mely arra szólított, hogy mérlegeljék az olyan személy vagy személyek részéről kért áldási formát, mely nem közvetíti a házasság helytelen felfogását – a dokumentum megállapítja: az ilyen típusú áldásokat mindenkinek lehet nyújtani, anélkül, hogy bármit kérnénk, éreztetve velük, hogy áldottak maradnak tévedéseik ellenére is, és hogy a mennyei Atya továbbra is a javukat akarja, és reméli, hogy végre megnyílnak a jónak. Sok olyan eset van, amikor az emberek spontán folyamodnak áldásért, akár zarándoklatokon, akár a kegyhelyeken, vagy az utcán, amikor egy pappal találkoznak; és ezek az áldások mindenkinek szólnak, senkit nem lehet belőle kizárni. Tehát továbbra is fennáll a tilalom, hogy szertartásokat vagy rítusokat foganatosítsunk ezekre az esetekre, a felszentelt pap azonban csatlakozhat azon személyek imájához, akik bár olyan kapcsolatban élnek, mely semmilyen módon nem hasonlítható a házassághoz, szeretnék az Úrra és az ő irgalmára bízni magukat, a segítségéért fohászkodni, és iránymutatást várnak ahhoz, hogy jobban megértsék Isten szeretete és igazsága tervét.

A dikasztérium nyilatkozata a harmadik fejezetben (31–41. pont) megnyitja a lehetőséget ezen áldásokra, melyek gesztusértékűek azok irányában, akik felismerik, hogy segítségre szorulnak, nem követelik státuszuk legitimálását, hanem könyörögnek, hogy mindazt, ami igaz, jó és emberileg értékes életükben és kapcsolataikban, a Szentlélek jelenléte segítse, gyógyítsa és emelje föl. Ezeket az áldásokat nem normatív módon kell szabályozni, hanem az adott szituáció gyakorlati megkülönböztetésére kell bízni. Jóllehet a párnak szól az áldás, nem a párkapcsolatnak, a nyilatkozat beleveszi mindazt, ami a két ember közötti legitim kapcsolatban megáldható: a pap a spontán áldás előtti rövid imában kérheti számukra a békét, az egészséget, a türelem, a párbeszéd és a kölcsönös segítség lelkületét, de Isten világosságát és erejét is ahhoz, hogy teljesen végrehajtsák akaratát.

Világossá teszi a dokumentum azt is, hogy a zavarkeltés és a botrány minden formáját kerülendő, amikor egy szabálytalan vagy azonos nemű pár kér áldást, az soha ne polgári házassági rítus esetén vagy ahhoz kapcsolódó kontextusban történjen. Sem az öltözékben, sem a gesztusok vagy a szavak szintjén ne emlékeztessen az házassági szertartásra. Ez a típusú áldás más közegben nyerhet létjogosultságot, mint amilyen egy kegyhely meglátogatása, találkozás egy pappal, egy csoportosan vagy egy zarándoklat alatt végzett ima.

Végül a negyedik fejezet (42–45. pont) emlékeztet, hogy akkor is, ha az Istennel való kapcsolatot beárnyékolja a bűn, mindig lehet áldást kérni, kinyújtva kezünket Isten felé, és az áldás utáni vágy bizonyos helyzetekben a lehetséges jót jelentheti.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír