Andrea Tornielli Ferenc pápa megválasztásának évfordulóján: Köszönjük a törékenység tanítását

Biztatók a legutóbbi orvosi jelentések alapján közzétett hírek, a prognózist feloldották, remélhetőleg hamar visszatérhet a Vatikánba, de kétségtelen, hogy a pápa ezekben a napokban egy igen különleges évfordulót él meg. [Pápaságának] abban az évében, amikor a leghosszabb interkontinentális utazást tette, (Indonézia, Pápua Új-Guinea, Kelet-Timor és Szingapúr), amikor lezárta a szinodalitásról szóló szinódust, és a szent kapu megnyitásával kezdetét vette a szentév, ez egy érzékeny időszak.

Péter utóda betegen a betegek között szenved és imádkozik a békéért, s vele együtt nagyon sok ember imádkozik az egész világon.

A Szentatya ebben a tizenkét évben egyszer sem zárt le úgy találkozót, katekézist vagy Úrangyala imádságot, hogy ne mondta volna: „És kérlek, hogy ne felejtsetek el imádkozni értem”, s most megtapasztalja oly sok hívő és nem hívő közelségét, akik mind szeretik őt.

Olyan időket élünk, mely feltárja a szíveket. Olyan idő ez, amelyben nem árt kérdéseket föltenni az Egyház természetéről és Róma püspökének küldetéséről, mely merőben más, mint egy multinacionális vállalat vezető menedzseréé. Tizenkét évvel ezelőtt, még Bergoglio bíborosként felszólalt a [bíborosi kollégium által a pápaválasztás előtt tartott] általános kongregációs ülésen, idézve Henri de Lubac gondolatát, aki szerint a lehető legrosszabb, ami az Egyházzal történhet a „spirituális elvilágiasodás”. Egy olyan Egyház veszélye ez, mely azt hiszi, hogy önmaga világít, amely saját erejére támaszkodik, saját stratégiáira, saját hatékonyságára. Ezáltal megszűnik a mysterium lunae, a hold misztériuma lenni, vagyis valaki másnak a fényét visszatükrözni, csak annak a kegyelméből élni és működni, aki azt mondta: „nélkülem nem tehettek semmit”.

Emlékezve ezekre a szavakra, ma szeretettel és reménységgel tekintünk a Gemelli-klinika tizedik emeleti ablakaira. Köszönetet mondunk Ferenc pápának a törékenység e tanításáért, a most gyenge hangjáért, amellyel a napokban csatlakozott a Szent Péter téren a rózsafüzér imádsághoz.

A törékeny hang, amely továbbra is a békét, és nem a háborút, a párbeszédet, és nem az elnyomást, az együttérzést, és nem a közömbösséget sürgeti.

Boldog évfordulót, még mindig nagy szükségünk van a hangodra!

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír