Ferenc pápa az indonéz politikai vezetőkkel találkozott Jakartában

A pápa az indonéz szigetvilág csodálatos kincseiről, gazdag kulturális, etnikai, nyelvi és vallási hagyományairól szólt, melyek egységbe vonják az ott élő sokszínű lakosságot. Erről tanúskodik nemzeti mottójuk: „Bhinneka tunggal ika”, ami annyit jelent, hogy „Egység a különbözőségben”, vagy szó szerint „Sokan, de egyek”.

Ahhoz, hogy ez a harmónia fennmaradjon, mindenki szükségleteit figyelembe kell venni, valamennyi népcsoportnak és vallási felekezetnek a testvéri együttműködésre kell törekednie a közjó érdekében. Egyéni elkötelezettség, szolidaritás mindenki felé – ez segít megfelelő megoldásokat találni az ellentétek elsimítására és az összefogásra. A pápa leszögezte: Ezt a bölcs és kényes egyensúlyt meg kell őrizni, és ez elsősorban a politika feladata, melynek

célkitűzése a harmónia, az egyenlőség, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, a fenntartható fejlődés, a szolidaritás és a béke keresése a társadalmon belül, más népekkel és nemzetekkel egyaránt.

A harmónia fenntartása, az Indonézia egyes részein jelen lévő egyenlőtlenségek és nyomor felszámolása érdekében a Katolikus Egyház erősíteni kívánja a vallásközi párbeszédet. Ezáltal felülemelkedhetünk az előítéleteken, növelhetjük a tisztelet és a kölcsönös megbecsülés légkörét, képesek leszünk feltartóztatni a szélsőségességet és az intoleranciát. Ezek ugyanis eltorzítják a vallást, a megtévesztés és az erőszak eszközeivel igyekeznek uralomra törni – figyelmeztetett Ferenc pápa. – A közelség, mások véleményének meghallgatása ezzel szemben építi a nemzet testvéri összetartozását, ami nagyon szép dolog.

A Katolikus Egyház a közjó szolgálatában szorosabbra akarja fűzni az együttműködést a közintézményekkel és a civil társadalommal, de nem akar soha erőszakosan téríteni, tiszteletben tartja minden személy hitét – mutatott rá a pápa. – Így kívánja bátorítani egy kiegyensúlyozottabb társadalom nevelését, a szociális ellátás hatékonyabb és egyenlőbb biztosítását. Indonézia 1945-ös alkotmányának előszava a demokratikus és független út követéséhez két ízben is hivatkozik a mindenható Istenre, áldását kérve a születő indonéz államra. Az alaptörvény pedig a társadalmi igazságosság fogalmával kezdődik, melyet a nemzetközi rend alapjának tekint. Egység a sokféleségben, társadalmi igazságosság, isteni áldás – sorolta a pápa az alapvető jogokat, amelyekre szilárdan építkezhetünk. Ezek az elvek jól illeszkednek apostoli látogatása mottójához, mely: „Hit, testvériség, együttérzés”.

Sajnos azonban a mai világban olyan törekvéseknek vagyunk tanúi, amelyek akadályozzák az egyetemes testvériség fejlődését. Erőszakos konfliktusok ütik fel a fejüket, melyeknek gyökerében a kölcsönös tisztelet hiánya, az önös érdekek mindenáron való érvényesítése, az intolerancia, a történelem részleges értelmezése áll, ezzel vég nélküli szenvedést okozva sokaknak, ami aztán véres háborúkba torkollik. Az államokon belül is erőszakos konfliktusok alakulnak ki, amikor a hatalmon lévők mindenkire ráerőltetik a saját nézőpontjukat, olyan kérdésekben is, melyekben meg kellene hagyni az egyének vagy csoportok autonómiáját.

Másfelől gyakran nincs meg a társadalmi igazságosság építéséhez szükséges hatékony és előremutató erőfeszítés. Az emberiség jelentős része így a peremre szorul, nem élhet méltó életet, nem képes megvédeni magát a súlyos és növekvő társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben, ami pedig éles konfliktusokat szül. A megoldás nem a születések korlátozása, éppen ellenkezőleg:

a gyermekek adják egy ország legnagyobb kincsét.

Ebben Indonézia nagyszerű példát mutat a sokgyermekes családokkal, azoknak is, akik inkább előnyben részesítik a házi kedvenceket a gyermekeknél.

Van, ahol fölöslegesnek tartják Isten áldásának keresését az emberiség és a civil társadalom számára, mint ahogy olyan is, ahol az Istenbe vetett hit az első helyen áll, de csak azért, hogy manipulálni lehessen. A béke, a szeretet, a párbeszéd, a tisztelet, az együttműködés és a testvériség szolgálata helyett arra használják, hogy megosztást szítsanak és növeljék a gyűlöletet.

E sötét árnyakkal szemben üdítő az indonéz államszervezetet meghatározó filozófia, amely bölcsességet és egyensúlyt mutat. Ferenc pápa idézte Szent II. János Pál pápa szavait, amelyeket az indonéz elnöki palotában mondott 1989-ben tett apostoli látogatása során: „Elismerve a jogos különbözőségek jelenlétét, minden állampolgár emberi és politikai jogainak tiszteletben tartásával, a toleranciára és a mások iránti tiszteletre épülő nemzeti egység növelésével lerakjátok annak az igazságos és békés társadalomnak az alapjait, amelyet minden indonéz kíván a maga számára és amit tovább akar örökíteni a gyermekeinek.”

Ferenc pápa hozzátette: ezek az alapelvek akkor is követendők és megbízható iránymutatók maradnak a számunkra, ha a történelem során nem sikerült mindig érvényre juttatni őket. Ne feledjük, hogy a béke az igazságosság gyümölcse (opus iustitiae pax). A harmóniát akkor érjük el, amikor nemcsak saját érdekünkben és látásmódunk szerint cselekszünk, hanem mindenki javát szem előtt tartva hidakat építünk, segítjük a megegyezést és az összefogást, és együttes erővel küzdünk az erkölcsi, anyagi, társadalmi nyomor minden formája ellen, a békét és az egyetértést keresve. Isten áldja meg Indonéziát békével és reményteli jövővel! – búcsúzott a pápa az indonéz politikai vezetőktől, a diplomácia és a civil társadalom képviselőitől.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó és videó: Vatican News

Magyar Kurír