Ferenc pápa: Csak úgy lehetünk béketeremtők, ha előbb lefegyverezzük a szívünket!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jónapot és boldog ünnepet kívánok!

Ma mindenszentek napja van, az összes szenteket ünnepeljük, és csalóka benyomásunk támadhat: azt hihetnénk, hogy azokat a testvéreinket ünnepeljük, akik életükben hibátlanok, mindig könnyen egyazon irányban haladók, pontosak, szinte gépies merevséggel az ég felé tartók voltak. A mai evangélium cáfolja ezt a sztereotip látásmódot, ezt a csak szentképeken létező életszentséget. Jézus boldogmondásai ugyanis (vö. Mt 5,1–12), melyek a szentek személyazonossági igazolványát jelentik, épp az ellenkezőjét mutatják: árral szemben haladó, forradalmi életről beszélnek!

A szentek az igazi forradalmárok!

Vegyük például az egyik rendkívül időszerű boldogmondást: „Boldogok a békességszerzők” (Mt 5,9), és láthatjuk, hogy Jézus békéje nagyon különbözik attól, amit mi elképzelünk. Mindannyian békére vágyunk, de gyakran mi nem is békére vágyunk, hanem arra, hogy békében legyünk, hogy békén hagyjanak bennünket, hogy ne legyenek problémáink, hogy nyugalomban élhessünk.

Jézus ezzel szemben nem a nyugalomban élő embereket, nem a békességben élőket nevezi boldognak, hanem azokat, akik békét teremtenek, akik harcolnak a békéért, a békeépítő, békeszerző embereket.

A békét ugyanis építeni kell, és mint minden építkezéshez, ehhez is elkötelezettségre, együttműködésre és türelemre van szükség.

Mi azt szeretnénk, ha a béke felülről hullana az ölünkbe, a Biblia viszont a „béke magjáról” beszél (Zak 8,12), mert a béke az élet talajából, szívünk magjából csírázik ki; napról napra csendben növekszik, az igazságosság és az irgalmasság cselekedetei által, amint azt azok a tündöklő tanúk megmutatják nekünk, akiket ma ünneplünk. Továbbá időnként azt is hisszük, hogy a béke erővel és hatalommal fog megvalósulni: Jézusnál ez épp ellenkezőleg történik. Az ő élete és a szentek élete azt üzeni nekünk, hogy a béke magjának először meg kell halnia ahhoz, hogy kifejlődjön és gyümölcsöt teremjen.

A békét nem úgy érjük el, hogy valakit meghódítunk vagy legyőzünk, a béke sosem erőszakos, sosem fegyveres.

Az Ő képmására (A Sua Immagine) című tévéműsorban láttam, mennyi szent férfi és nő harcolt a békéért, de munkával, életüket kockáztatva, életüket adva.

Hogyan válik valaki béketeremtővé? Először is le kell fegyverezni a szívet. Igen, mert mindannyian hordozunk magunkban agresszív gondolatokat, egyik a másik ember ellen, maró szavakkal, és abban gondolkodunk, hogy a panasz szögesdrótjával és a közöny betonfalaival védekezünk. Panaszkodás és közömbösség közepette védekezünk, csakhogy ez nem béke, hanem háború!

A béke magja azt igényli, hogy demilitarizáljuk szívünk mezejét. Neked milyen a szíved?

Demilitarizált, vagy tele van ilyen dolgokkal, panaszkodással, közömbösséggel, agresszióval? És hogyan lehet demilitarizálni a szívet? Azzal, hogy megnyílunk Jézus előtt, aki „a mi békességünk” (Ef 2,14); azzal, hogy megállunk az ő keresztje előtt, mely a béke „tanszéke”; azzal, hogy a gyónásban megkapjuk tőle „a bocsánatot és a békét”. Itt kezdődik a dolog, mert békességszerzőnek, szentnek lenni nem a mi képességeinktől függ, hanem ez az ő ajándéka, kegyelem!

Testvéreim, nézzünk magunkba, és tegyük fel magunknak a kérdést:

mi béketeremtők vagyunk? Ahol élünk, tanulunk és dolgozunk, ott feszültséget keltünk, szavainkkal sérülést okozunk, fecsegésünkkel mérgezünk, vitáinkkal megoszlást szítunk?

Vagy utat nyitjuk a béke felé: megbocsátunk azoknak, akik megsértettek bennünket, törődünk a peremre szorultakkal, orvosolunk némi igazságtalanságot azzal, hogy segítünk azoknak, akiknek kevesebb jut? Ezt hívják a béke építésének.

Felmerülhet azonban egy utolsó kérdés, amely minden boldogmondásra érvényes: érdemes-e így élni? Nem leszünk-e így vesztesek?

Jézus adja meg a választ: a békességszerzőket „Isten fiainak fogják hívni” (Mt 5,9): a világban nem idevalóknak tűnnek, mert nem engednek a hatalom és az erőszak logikájának, a mennyben viszont ők lesznek a legközelebb Istenhez, ők hasonlítanak rá leginkább. De valójában már itt a földön üres kézzel maradnak azok, akik tisztességtelenek, míg akik, mindenkit szeretnek és senkit sem bántanak, azok győznek: ahogy a zsoltár mondja: „a békesség emberének nemzedékei lesznek” (vö. Zsolt 37,37).

Szűz Mária, az összes szentek királynője segítsen bennünket, hogy mindennapi életünkben a béke építői legyünk!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Holnapután apostoli útra indulok a Bahreini Királyságba, ahol vasárnapig maradok. Már most szeretném hálás köszönettel köszönteni a királyt, a hatóságokat, a testvéreket a hitben és az ország egész lakosságát, különösen azokat, akik jó ideje dolgoznak a látogatás előkészítésén. Ez az út a párbeszéd jegyében zajlik majd: részt veszek ugyanis egy fórumon, amely arról fog szólni, hogy elengedhetetlenül fontos, hogy Kelet és Nyugat közeledjen egymáshoz az emberi együttélés érdekében; lehetőségem lesz arra, hogy beszélhessek a vallások, különösen az iszlám képviselőivel.

Kérlek mindnyájatokat, hogy kísérjetek imátokkal, hogy minden találkozás és esemény gyümölcsöző alkalom legyen arra, hogy Isten nevében támogassuk a testvériség és a béke ügyét, melyre korunknak oly nagy és sürgős szüksége van.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és különböző országokból érkezett zarándokok. Külön köszöntöm a portugáliai Setúbal hívőit és a hitvallás letételére készülő Cassina de’ Pecchi-i fiatalokat a milánói egyházmegyéből.

Örömmel köszöntöm a „Missioni Don Bosco” Alapítvány által szervezett szentek futása résztvevőit, mely azt a célt szolgálja, hogy mindenszentek ünnepét a népi ünneplés dimenziójában élhessük meg. Köszönjük szép kezdeményezéseteket és jelenléteteket!

Kedves testvéreim, kérem, ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról: imádkozzunk a békéért, imádkozzunk a békéért Ukrajnában!

A holnapi napot az összes elhunyt hívőről való megemlékezésnek szenteljük. Biztatlak benneteket: amellett, hogy hagyományos módon meglátogatjuk szeretteink sírját, emlékezzünk meg róluk imáinkban, különösen a szentmisében.

Boldog ünnepet kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír