Ferenc pápa elmúlt éve dióhéjban

Január 9-én, a szentszéki diplomáciai testület tagjainak fogadásakor: „Nemet mondunk a terrorizmus gyilkos őrületének, mely visszaél Isten nevével!”

Január 18-án, az ökumenikus imahét során tartott kihallgatáson a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára emlékezve: „A reformációra való közös emlékezés szellemében mi inkább azt nézzük, ami egyesít minket, nem pedig azt, ami megoszt. Folytatjuk az utat együtt, hogy elmélyítsük a közöttünk lévő közösséget, és annak mind láthatóbb formát adjunk.”

Január 15-én az olasz főváros északi részén, a Guidonia Setteville környékén fekvő Szűz Mária-plébánián tett látogatást. Az év első plébánialátogatása során a tanúságtétel értékéről szólt a pápa: „Akartok-e tökéletes plébániát? Semmi pletykálkodás. Semmi! Ha gondod van valakivel, menj oda hozzá, és egyenesen mondd a szemébe, vagy szólj a plébánosnak, de ne fecsegjetek magatok között. Ez a jele annak, hogy a Szentlélek jelen van a plébánián.”

Február 17-én, a Roma Tre University meglátogatásakor – mely Ferenc pápa első látogatása volt egy állami egyetemen – kifejezte: „Az egyetem az a hely, ahol megvalósul a párbeszéd a különbözőségek között”.

Február 26-án a Szentatya látogatást tett a Mindenszentekről nevezett anglikán templomban, Róma belvárosában. Eddig egyetlen katolikus egyházfő sem kereste föl a közösséget, amely 2017-ben ünnepelte római jelenlétének 200. évfordulóját. Ferenc pápa az evangéliumi szeretet tanúságtételéről szólt: „Teológiai párbeszédre kell törekedni, hogy megtaláljuk a gyökereket a szentségekben és sok más dologban, melyekben még nem vagyunk egységben. Ám ezt nem lehet laboratóriumban művelni, együtt kell járni az utat.”

Március 12-én, a római Canossai Szent Magdolna-plébánia meglátogatásakor többek között a meghallgatás fontosságáról beszélt: „Nincs párbeszéd, amikor én mondok valamit, te viszont másról beszélsz. El kell jutnunk a konkrét beszélgetésre. És mivel kezdjük a kommunikációt, kérdem tőletek, fiatalok. A fülünkkel! Nyissuk meg hát a fülünket! Nyitott fülekre van szükség, hogy megértsük, mi is történik.”

Az 1957-es római szerződések aláírásának hatvanadik évfordulója alkalmából, március 24-én az európai állam- és kormányfőkhöz szólt a pápa: „Be kell fektetni az életbe, a családba és a fiatalokba, hogy lendületet és reményt adjunk Európa jövője számára!”

Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján Milánóban tett látogatása során a Szentatya felkereste a nagyváros peremén álló úgynevezett fehér házakat. Egy Szűzanya-képet kapott ajándékba, melyet éppen akkor újítottak fel. „Igen, most restaurálták. Mint az Egyházat, mely mindig rászorul arra, hogy restaurálják, vagyis hogy helyreállítsák” – mondta Ferenc pápa.

Április 2-án meglátogatta a 2012-es földrengés során elpusztult, de azóta újjáépített Capri városát, valamint a közeli Mirandolát, ahol így bíztatta a helybélieket: „A sebhelyek megmaradnak életfogytiglan, de legyen erőtök, hogy gyermekeiteket abban a méltóságban, erőben, reményben és bátorságban neveljétek, mely a sebesülés idején eltöltött benneteket”.

Április 14-én a Colosseumnál tartott Via Crucis során Ferenc pápa bocsánatot kért az emberiségre ma nehezedő csapások és veszteségek miatt: „a pusztításról, rombolásról, hajótörésről érkező minden kép miatt, melyek a mindennapok életének megszokott eseményeivé váltak…, az ártatlanok vére miatt, az üldözött gyermekek, férfiak és nők miatt…”.

A húsvéti szentmise során, április 16-án a pápa a leselejtezés kultúrájáról beszélt, és a feltámadás eseményével összehasonlítva megjegyezte: „Az elvetett kő misztériuma ez, mely végül életünk alapja lesz” .

Április 28–29-i egyiptomi útján, a Kairóiban bemutatott záró szentmisén megállapította: „A hívő ember egyetlen elfogadható szélsőségessége a szeretet.”

Május 4-én, az újonnan felállított Kommunikációs Titkárság közgyűlésésnek első kihallgatásán így fogalmazott a Szentatya: „A reform nem a dolgok lemeszelése, hanem új formát ad a régi dolgoknak, új módon szervezi meg őket.”

Fatimában – ahova május 12–13-án tett látogatást a Mária-jelenések centenáriuma alkalmából – Ferenc és Jácinta pásztorgyerekek szentté avatásakor: „Minthogy Szűzanyánk a mennyben vigyáz ránk, nem tehettem meg, hogy ne jöjjek el ide Anyánk köszöntésére. Rábízom fiait és lányait. Köntöse alatt nem veszünk el, karjaiból reménység és erő árad, amire nagy szükségünk van, és most kérjük őt különösen is a betegekért, a fogvatartottakért, a munkanélküliekért, a szegényekért és az elhagyottakért.”

Genovai látogatásakor, május 27-én, amikor egy üzemet (Ilva) keresett fel, ezt mondta Ferenc pápa: „A munka világa emberi, ennélfogva keresztény prioritás; mindnyájunké, és így az a pápa számára is.”

Pünkösd vigíliáján, június 3-án a Circus Maximusban, a karizmatikus megújulás tagjaival közösen tartott virrasztás során így buzdított a Szentatya: „Megosztani mindenkivel az Egyházban a Szentlélekben való megkeresztelkedést, szünet nélkül dicsérni az Urat, együtt a különféle keresztény egyházak híveivel imádságban és a rászorultak szolgálatában”.

Június 10-én a Quirinale-palotában, az olasz államelnöknél tett látogatásakor az „együttműködés és a kezdeményezések szövetségéről” szólt, hogy „azok folyamatokat indítsanak el, melyek helyet adnak a méltó munka új lehetőségeinek.”

Június 20-án két szentéletű olasz plébános, Primo Mazzolari és Lorenzo Milani sírjánál imádkozott a pápa. Önmagáról úgy szólt, mint aki a két plébános nyomdokain jár, „akik fényes nyomot hagytak maguk után, ami, még ha kényelmetlen is, az Úr és az Isten népe szolgálatában áll.”

Június 28-án összehívta a bíborosok testületét, hogy nyilvános konzisztórium keretében öt új bíborost nevezzen ki, akik Laoszból, Salvadorból, Maliból, Spanyolországból és Svédországból származnak. Az új bíborosokat arra kérte, tekintsenek „a kereszt valóságára a világban, a háborúk és a terrorizmus miatt szenvedő ártatlanokra, a mindent leselejtezés valóságára, mely elveti a többé már nem hasznosat, beleértve a személyeket is.”

(Folytatjuk.)

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír