Ferenc pápa: A migránsok fájdalma Istenhez kiált, aki ismeri arcukat

Nem lehetünk eléggé hálásak Szent Lukácsnak, amiért ránk hagyományozta az Úrnak ezt a példabeszédét (vö. Lk 10,25–37).  A Fratelli tutti [Mindnyájan testvérek] kezdetű enciklika középpontjában is ez a példabeszéd áll, mert ez kulcs, mondhatnám, a kulcs ahhoz, hogy egy bezárkózó világból egy nyitott világba, egy háborúban álló világból egy másik, békében élő világba lépjünk át. Ma este a migránsokra gondolva hallgattuk meg, akiket ez a nagy szobor ábrázol: férfiak és nők minden korosztályból és mindenféle helyről, közöttük pedig az angyalok, akik vezérlik őket.

A Jeruzsálemből Jerikóba vezető út nem volt biztonságos, ahogyan ma a sivatagokon, erdőkön, folyókon és tengereken át vezető számos migrációs útvonal sem az. Hány testvérünk és nővérünk van ma ugyanabban helyzetben, mint a példabeszédben szereplő útonlévő? Nagyon sokan! Hányat rabolnak ki, vetkőztetnek le és vernek meg útközben? Az emberek útnak indulnak, mert gátlástalan emberkereskedők becsapják őket. Aztán árucikként eladják őket. Bezárják, fogságba vetik, kizsákmányolják és rabszolgasorba taszítják őket. Megalázzák, megkínozzák és megerőszakolják őket. Sokan, nagyon sokan meghalnak anélkül, hogy valaha is célba érnének. Korunk migrációs útvonalait sebesült és félholtan magukra hagyott férfiak és nők népesítik be, testvéreink és nővéreink, akiknek fájdalma Istenhez kiált. Sok esetben háború és terrorizmus elől menekülő emberek, ahogyan azt sajnos ezekben a napokban is látjuk.

Ma is, mint annak idején, vannak, akik látják a szerencsétleneket, de elmennek mellettük, bizonyára jó kifogást találva, valójában önzésből, közömbösségből, félelemből. Ez az igazság. Ellenben mit mond az evangélium arról a szamaritánusról? Azt mondja, hogy meglátta a sebesültet, és megesett rajta a szíve (Lk 10,33). Ez a kulcs.

Az együttérzés Isten ismertetőjele a szívünkben.

Isten stílusa a közelség, az együttérzés és a gyengédség. Az együttérzés tehát Isten ismertetőjele a szívünkben. Ez a kulcs. Itt a fordulópont. Attól a pillanattól kezdve ugyanis a sebesült ember élete elkezd felemelkedni, hála ennek az idegennek, aki testvérként viselkedett. És így a gyümölcs nem csupán a segítségnyújtás jótette, a gyümölcs a testvériség.

Az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan nekünk is közel kell lennünk minden mai útonlévőhöz, hogy megmentsük életüket, gyógyítsuk sebeiket, enyhítsük fájdalmukat. Sokak számára sajnos már túl késő, s nekünk nem marad más, minthogy könnyezve megálljunk sírjuknál, ha van nekik egyáltalán, vagy a Földközi-tenger lett a sírjuk. De

az Úr ismeri mindegyikük arcát, és nem feledkezik meg róluk.

Az irgalmas szamaritánus nem csak segítségére siet a pórul járt szegény útonlévőnek. Felrakja őt a szekerére, elviszi egy fogadóba, és gondoskodik róla. Itt találjuk meg a jelentését annak a négy igének, amelyek összefoglalják a migránsokkal kapcsolatos tevékenységünket: befogad, védelmez, támogat és integrál. A migránsokat be kell fogadni, aztán védelmezni, támogatni és integrálni kell. Ez egy hosszú távú felelősség, az irgalmas szamaritánus is az oda- és visszaútján egyaránt törődik vele. Ezért fontos, hogy megfelelően felkészüljünk a mai migrációk kihívásaira: meg kell értenünk azok kritikus vonásait, de az általuk kínált lehetőségeket is, befogadóbb, szebb és békésebb társadalmak növekedése érdekében.

Szeretném felhívni a figyelmet egy másik sürgős cselekvésre is, melyről a példázat nem beszél. Valamennyiünknek azon kell lennünk, hogy biztonságosabbá tegyük az utakat, hogy a mai útonlévők ne váljanak útonállók áldozatává. Növelnünk kell erőfeszítéseinket, hogy legyőzzük a migránsok álmain spekuláló bűnszervezeteket. De ugyanilyen fontos, hogy biztonságosabb útvonalakat mutassunk. Ehhez erőfeszítéseket kell tenni a szabályos migrációs csatornák bővítésére.

A világ mai helyzetében egyértelmű, hogy a demográfiai és gazdaságpolitikákat párbeszédbe kell hoznunk a migrációs politikákkal, hogy minden érintett javára váljon, anélkül, hogy elfelejtenénk a középpontba helyezni a legkiszolgáltatottabbakat.

Továbbá elő kell mozdítani a migrációs áramlások irányításának az együttes felelősséget vállaló közös megközelítését is, hiszen a migrációs áramlások az elkövetkező években várhatóan csak növekedni fognak.

Befogadás, védelmezés, támogatás és integrálás: ezt a munkát kell elvégeznünk.

Kérjük az Úrtól azt a kegyelmet, hogy felebarátjává tudjunk válni az összes migránsnak és menekültnek, akik ajtónkon kopogtatnak, mert manapság „aki nem útonálló vagy távolban tovasiető, az vagy sérült, vagy a vállán hordoz egy sérültet” (Fratelli tutti, 70).

Most pedig tartsunk egy kis csendet, és emlékezzünk meg mindazokról, akik életüket vesztették a migrációs útvonalakon, és akiket kihasználtak, rabszolgasorba taszítottak.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: vatican.va

Magyar Kurír