Ferenc pápa: Mindenkinek egyedülálló módon kell megélnie életszentségét!

Kedves testvérek, jó reggelt!

Ma, mindenszentek ünnepén az Egyház arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk a Krisztus feltámadásán alapuló nagy reménységen: Krisztus feltámadt, és mi is vele leszünk! A szentek és boldogok a keresztény remény leghitelesebb tanúi, mert teljesen megélték azt létükben, örömök és szenvedések közepette, életre váltva azokat a boldogságokat, amelyeket Jézus hirdetett, és amelyek ma a liturgiában felhangzanak (vö. Mt 5,1–12a). Az evangéliumi boldogságok jelentik ugyanis az életszentséghez vezető utat. Most két boldogságnál időzöm el, a másodiknál és a harmadiknál.

A második ez: „Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást nyernek” (Mt 5,4). Ellentmondásos szavaknak tűnnek, mert a sírás nem az öröm és a boldogság jele. Sírásra és szenvedésre okot a halál, a betegség, az erkölcsi bajok, a bűn és a hibák adnak: egyszerűen a törékeny, gyenge és nehézségekkel teli mindennapi élet. A hálátlanságok és meg nem értések sebeit hordozó, megpróbált élet. Jézus boldognak mondta azokat, akik sírnak ezek miatt, és mindezek ellenére bíznak az Úrban, és az ő oltalma alá húzódnak. Nem érzéketlenek, nem is keményítik meg szívüket a fájdalomban, de türelmesen reménykednek Isten vigasztalásában, és ezt a vigaszt már ebben az életben megtapasztalják.

A harmadik boldogságban Jézus kijelenti: „Boldogok a szelídek, mert örökölni fogják a földet” (Mt 5,5). Testvérek, szelídség! A szelídség jellemző Jézusra, aki azt mondja magáról: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos szívű vagyok” (Mt 11,29). Szelídek azok, akik képesek az önuralomra, akik teret engednek a másiknak, meghallgatják és tisztelik életmódjában, szükségleteiben és kéréseiben. Akik nem akarják sem elnyomni, sem kisebbíteni a másikat, akik nem akarnak felülkerekedni és uralkodni mindenen, akik nem akarják saját elképzeléseiket és érdekeiket másokra kényszeríteni. Az ilyen emberek, akiket a világi mentalitás nem becsül meg, értékesek Isten szemében, aki örökségül adja nekik a megígért földet, vagyis az örök életet. Ez a boldogság is itt, lent kezdődik, és odafenn, a mennyben, Krisztusban teljesedik be. A szelídség! A mai életben – a világban is, ahol sok az agresszió, de a mindennapi életben is – az első dolog, ahogy reagálunk, az agresszió, a védekezés… Szelídségre van szükségünk, hogy a szentség útján előrehaladhassunk! Meghallgatás, tisztelet, nem támadás: szelídség!

Kedves testvérek, ha a tisztaság, a szelídség és az irgalmasság mellett döntünk; ha azt választjuk, hogy lélekben szegényen és szomorúan az Úrra bízzuk magunkat; ha az igazságosság és a béketeremtés mellett kötelezzük el magunkat – mindez azt jelenti, hogy szembeszállunk ennek a világnak a mentalitásával, a birtoklásnak, az esztelen szórakozásnak, a leggyengébbekkel szembeni arroganciának kultúrájával. A szentek és a boldogok ezen az evangéliumi úton jártak. A mai főünnep, mindenszentek ünnepe, az életszentségre szóló személyes és egyetemes meghívásra emlékeztet bennünket, és biztos példaképeket kínál számunkra erre az útra, amelyet mindenkinek egyedülálló és megismételhetetlen módon kell végigjárnia. Gondoljunk csak a szentek ajándékainak és konkrét történeteinek kimeríthetetlen változatosságára: a szentek nem egyformák, mindegyiknek megvan a maga személyisége, és életszentségét mindegyikük saját személyisége szerint alakította ki! Mindannyian képesek vagyunk erre, mi is tudunk ezen az úton járni! Szelídség, kérlek benneteket, szelídség! És járjunk az életszentség útján!

Krisztus hű tanítványai eme hatalmas családjának van egy anyja: Szűz Mária. Mi mindenszentek királynője címmel tiszteljük, de ő elsősorban anya, aki mindenkit arra tanít, hogy befogadja és kövesse az ő Fiát. Segítsen bennünket, hogy a boldogságok útján járva tápláljuk magunkban az életszentség utáni vágyat!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Tegnap az Amerikai Egyesült Államokban, Hartfordban boldoggá avatták Michael McGivney egyházmegyés papot, a Kolumbusz Lovagok alapítóját. Elkötelezetten dolgozott az evangelizációban, mindent megtett a rászorulók szükségleteinek kielégítéséért, elősegítve a kölcsönös segítségnyújtást. Példája ösztönözzön mindannyiunkat, hogy egyre jobban tanúságot tegyünk a szeretet evangéliumáról! Tapsoljuk meg az új boldogot!

A mai ünnepnapon ne felejtsük el, mi történik Hegyi-Karabahban, ahol törékeny fegyverszünetek után fegyveres összecsapások követik egymást, tragikusan növekszik az áldozatok száma, folyik az otthonok, az infrastruktúra és az istentiszteleti helyek lerombolása, a civil lakosság egyre nagyobb részének okozva szenvedést. Ez tragikus! Szeretném megismételni sürgető felhívásomat a konfliktusban érintett felek vezetői felé, hogy „minél előbb avatkozzanak be, hogy megállítsák az ártatlan vér kiontását” (Mindnyájan testvérek enciklika, 192.); ne gondolják, hogy erőszakkal megoldhatják a köztük fennálló vitát, hanem kezdjenek őszinte tárgyalásba a nemzetközi közösség segítségével! Én közel állok mindazokhoz, akik szenvednek, és arra kérlek benneteket, hogy kérjétek a szentek közbenjárását a térség stabil békéjéért.

Imádkozzunk az Égei-tenger térségében élő népekért is, akiket két napja erős földrengés sújtott!

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a Don Bosco a világban Alapítvány által szervezett „Szentek futása” résztvevőit, akik idén egymástól távolságot tartva és egyénileg versenyeznek. Annak ellenére, hogy kis csoportokban zajlik, betartva a járvány által megkövetelt távolságot, ez a sportesemény népünnepélyjelleget ad mindenszentek vallásos ünnepének. Köszönöm kezdeményezéseteket és jelenléteteket!

Holnap délután a Vatikán temetkezési helyén, a Német Temetőben mutatok be misét a halottakért. Ily módon lelkileg csatlakozom azokhoz, akik ezekben a napokban az egészségügyi szabályok betartása mellett elmennek imádkozni szeretteik sírjához a világ minden táján.

Boldog ünnepet kívánok mindenkinek a szentek lelki társaságában! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír