Ferenc pápa a vallásközi találkozón Irakban: Az ellenségeskedés a vallás elárulását jelenti!

Ferenc pápa teljes beszédének, valamint a találkozó végén arabul felolvasott imának a fordítását az alábbiakban közöljük.

Kedves fivérek és nővérek!

Ez az áldott hely visszavisz bennünket a kezdetekhez, Isten művének forrásaihoz, vallásaink születéséhez. Itt, ahol Ábrahám atyánk élt, úgy érezzük, hazatérünk. Ábrahám itt hallotta meg Isten hívását, innen indult útnak, ami megváltoztatta a történelmet. Mi annak a hívásnak és annak az útnak a gyümölcse vagyunk.

Isten arra kérte Ábrahámot, hogy nézzen fel az égre és számolja meg a csillagokat (vö. Ter 15,5). Azokban a csillagokban utódainak ígéretét látta, minket látott.

Ma pedig mi, zsidók, keresztények és muszlimok, együtt más vallású fivéreinkkel és nővéreinkkel, kifejezzük tiszteletünket Ábrahám atyánk iránt azzal, hogy hozzá hasonlóan cselekszünk:

nézzük az eget és járunk a földön.

1. Nézzük az eget. Évezredekkel később, ugyanazt az eget szemlélve, ugyanazok a csillagok jelennek meg. A legsötétebb éjszakákat is megvilágítják, mert együtt ragyognak. Ily módon az ég az egység üzenetét küldi nekünk: a Magasságos felettünk arra hív bennünket, hogy sose szakadjunk el a mellettünk lévő testvértől. Isten felettünk állása a testvér másikjára utal. De ha meg akarjuk őrizni a testvériséget, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Eget. Mi, Ábrahám leszármazottai és különböző vallások képviselői, úgy érezzük, hogy mindenekelőtt ez a szerepünk: segíteni fivéreinket és nővéreinket, hogy felemeljék tekintetüket és imájukat az Ég felé. Mindannyiunknak szüksége van rá, mert nem vagyunk elégségesek önmagunknak. Az ember nem mindenható, egyedül nem boldogulhat. És ha kiszorítja Istent, földi dolgokat fog imádni. De a világ javai, melyek miatt sokan elfeledkeznek Istenről és a többi emberről, nem jelenthetik földi utunk célját. Emeljük szemünket az Égre, hogy kiemelkedjünk a hiábavalóság alacsonyságából; szolgáljuk Istent, hogy kilépjünk önmagunk rabságából, mert Isten szeretetre késztet bennünket. Ez az igazi vallásosság: imádni Istent és szeretni felebarátunkat. A mai világban, mely gyakran elfeledkezik a Magasságosról, vagy torz képet alkot róla, a hívőknek az a feladata, hogy tanúságot tegyenek jóságáról, hogy testvériségükön keresztül megmutassák az ő atyaságát.

A hit születésének e helyéről, Ábrahám atyánk földjéről, kijelentjük, hogy Isten irgalmas, és hogy

a legsúlyosabb vétség az ő nevének meggyalázása a testvérünk iránti gyűlölettel. Ellenségeskedés, szélsőségesség és erőszak nem születik vallásos lélekből: ezek a vallás elárulását jelentik.

És mi, hívők, nem hallgathatunk, amikor a terrorizmus visszaél a vallással. Sőt, a mi dolgunk egyértelműen eloszlatni a félreértéseket. Ne engedjük, hogy az Ég fényét eltakarja a gyűlölet felhője! Ezt az országot a terrorizmus, a háború és az erőszak sötét felhői lepték be. Minden etnikai és vallási közösség szenvedett tőle. Külön szeretném megemlíteni a jeziditákat, akik sok ember halálát gyászolták, akik közül több ezer nőt, lányt és kisgyermeket raboltak el, akiket eladtak rabszolgának, fizikai erőszaknak vetettek alá és áttérésre kényszerítettek. Ma imádkozzunk mindazokért, akik ilyen szenvedéseken mentek át, akiket még mindig elveszettként vagy elraboltként tartanak számon, hogy mihamarabb visszatérhessenek otthonaikba! Imádkozzunk azért is, hogy a lelkiismereti szabadságot és a vallásszabadságot mindenütt tiszteletben tartsák és elismerjék: ezek alapvető jogok, mert szabaddá teszik az embert arra, hogy szemlélje az Eget, amelyért teremtetett.

Amikor a terrorizmus behatolt e szeretett ország északi részébe, barbár módon elpusztította csodálatos vallási örökségének egy részét, különféle közösségek templomait, kolostorait és istentiszteleti helyeit. De abban a sötét időszakban is ragyogtak csillagok. A moszuli fiatal muszlim önkéntesekre gondolok, akik segítettek templomok és kolostorok rendbehozásában, testvéri barátságokat építettek a gyűlölet törmelékei fölött, továbbá azokra a keresztényekre és muszlimokra gondolok, akik ma közösen állítanak helyre mecseteket és templomokat. Ali Thajeel professzor úr arról is beszámolt nekünk, hogy visszatértek a zarándokok ebbe a városba. Fontos elzarándokolni a szent helyekre: az Ég iránti vágyakozás legszebb jele a Földön. Ezért a szent helyek szeretete és őrzése egzisztenciális szükség, emlékezve Ábrahám atyánkra, aki különböző helyeken oltárokat emelt az Úrnak az ég felé (vö. Ter 12,7,8; 13,18; 22,9). A nagy pátriárka segítsen bennünket abban, hogy minden szent helyet a béke és találkozás oázisává tegyünk mindenki számára! Isten iránti hűsége révén ő áldássá lett minden nép számára (vö. Ter 12,3); az, hogy ma itt vagyunk az ő nyomdokain, legyen az áldás és remény jele Irak, a Közel-Kelet és az egész világ számára!

Az Ég nem fárad bele a Földbe: Isten minden népet szeret, minden lányát és minden fiát szereti! Sose fáradjunk bele nézni az eget, nézni ezeket a csillagokat, hiszen ezek ugyanazok, amelyekre saját korában Ábrahám atyánk is nézett!

2. Járunk a földön. Égre emelt szemei nem tartották vissza, hanem ösztönözték Ábrahámot arra, hogy járjon a földön, hogy útnak induljon, s ez az út utódain keresztül minden évszázadot és minden helyet érintsen. De minden innen indult, az Úrtól, aki „kihívta őt Urból” (vö. Ter 15,7). Az ő útja tehát kimenetel volt, mely áldozatokkal járt: el kellett hagynia földjét, otthonát és rokonságát. De feladva családját népek családjának atyja lett. Valami hasonló történik velünk is: úton járva el kell hagynunk azokat a kötelékeket és kötődéseket, amelyek – csoportunkba zárva – megakadályoznak abban, hogy elfogadjuk Isten határtalan szeretetét és a többi emberben testvért lássunk. Igen, ki kell lépnünk önmagunkból, mert szükségünk van egymásra. A járvány megérttette velünk, hogy „senki sem menekülhet meg egyedül” (Fratelli tutti enciklika, 54). Mégis mindig visszatér a kísértés, hogy eltávolodjunk másoktól. De „a »menekülj, ha tudsz« gyorsan »mindenki mindenki ellen«-re változik, és ez rosszabb lesz, mint egy világjárvány” (uo., 36). A mai zivataros időben nem ment meg bennünket az elszigetelődés, nem ment meg a hadifelszerelés megerősítésére és a falak felhúzására irányuló verseny, sőt ez még jobban eltávolít és még dühösebbé tesz bennünket. Nem ment meg a pénz bálványának imádása, mely önmagába zárja az embert, és az egyenlőtlenség szakadékait hozza létre, melyekben az emberiség elsüllyed. Nem ment meg a fogyasztás, mely elbódítja az elmét és megbénítja a szívet.

Az Ég egy másik utat mutat nekünk, ez a béke útja. Ez megkívánja, hogy – különösen viharos időkben – egy hajóban evezzünk. Becstelen dolog, hogy miközben mindannyiunkat megpróbál a világjárvány okozta válság – és különösen itt, ahol a konfliktusok nagy nyomorúsághoz vezettek –, valaki mohón saját pénzügyleteire gondol. Nem lesz béke osztozás és elfogadás nélkül, olyan igazságosság nélkül, amely mindenki számára méltányosságot és fejlődési lehetőséget biztosít, kezdve a leggyengébbekkel. Nem lesz béke olyan népek nélkül, amelyek kinyújtják kezüket más népek felé. Nem lesz béke, amíg a többiek „ők” lesznek, és nem „mi”. Nem lesz béke, amíg a szövetségek valakivel szemben köttetnek, mert az egymás elleni szövetségek csak a megosztottságot növelik. A békéhez nem győztesek vagy vesztesek kellenek, hanem fivérek és nővérek, akik a múltbeli meg nem értések és sebek ellenére a konfliktustól az egység felé haladnak. Kérjük ezt imánkban az egész Közel-Kelet számára, különös tekintettel a közeli, sokat szenvedett Szíriára!

Ábrahám pátriárka, aki ma egységbe gyűjt bennünket, a Magasságos prófétája volt. Egy ősi jövendölés azt mondja, hogy a népek „ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé” (Iz 2,4). Ez a jövendölés nem vált valóra, sőt a kardok és lándzsák rakétákká és bombákká váltak. Mivel kezdődhet hát a béke útja? Annak feladásával, hogy legyen ellenségünk. Akinek van bátorsága a csillagokra nézni, aki hisz Istenben, annak nincsenek legyőzendő ellenségei. Csak egyetlen ellensége van, akivel szembe kell néznie, aki szíve ajtaja előtt áll és kopog: ez a gyűlölködés. Míg egyesek inkább arra törekszenek, hogy ellenségeik legyenek, s nem arra, hogy ők maguk barátok legyenek, míg sokan saját hasznukat keresik mások kárára, az, aki az ígéretek csillagait nézi, aki Isten útjait követi, nem élhet senkivel szemben, hanem csak mindenkiért. Az ilyen ember nem igazolhat semmilyen kényszerítést, elnyomást vagy hatalommal való visszaélést, és nem léphet fel agresszívan.

Kedves barátaim, mindez lehetséges? Ábrahám atyánk, aki tudott remélni minden remény ellenére (vö. Róm 4,18), bátorít bennünket. A történelem során gyakran túlságosan földies célokat követtünk, és mindenki a maga útját járta, de Isten segítségével ezen változtathatunk. A mi feladatunk, a mai emberiségé, és mindenekelőtt a mienk, minden vallás hívőinek feladata, hogy a gyűlölet eszközeit a béke eszközeivé alakítsuk. A mi feladatunk, hogy határozottan sürgessük a nemzetek vezetőit, hogy a fegyverek növekvő terjedése adja át helyét az élelmiszer-szétosztásnak az összes ember között. A mi feladatunk, hogy elhallgattassuk a kölcsönös vádakat, és így hangot adjunk a bolygónkon élő elnyomottak és eldobottak kiáltásának: nagyon sok ember nélkülözi a kenyeret, az orvosságot, az oktatást, a jogokat és a méltóságot! A mi feladatunk, hogy rávilágítsunk a pénz körüli gyanús műveletekre, és erőteljesen követeljük, hogy a pénz ne mindig és ne csak kevesek féktelen jómódját növelje. A mi feladatunk, hogy óvjuk közös otthonunkat a ragadozó szándékoktól. A mi feladatunk emlékeztetni a világot arra, hogy az emberi élet azért értékes, ami, és nem azért, amivel rendelkezik, és hogy a születendő gyermekeknek, az időseknek, a migránsoknak, minden színű és nemzetiségű férfiaknak és nőknek az élete mindig szent és ugyanannyit ér, mint mindenki másé! A mi feladatunk, hogy bátran felemeljük szemünket, és felnézzünk a csillagokra, melyeket Ábrahám atyánk is látott, az ígéret csillagaira.

Ábrahám útja békét hozó áldás volt. De nem volt könnyű: küzdelmekkel és váratlan eseményekkel kellett szembenéznie. Előttünk is rögös út áll, de a nagy pátriárkához hasonlóan nekünk is konkrét lépéseket kell tennünk, úgy kell vándorolnunk, hogy felfedezzük a másik arcát, hogy osztozzunk emlékeken, tekinteteken és hallgatásokon, történeteken és tapasztalatokon. Szíven ütött Dawoodnak és Hasannak, egy kereszténynek és egy muszlimnak a tanúságtétele, akik anélkül, hogy a különbségek eltántorították volna őket, együtt tanultak és dolgoztak. Együtt építették a jövőt, és testvérként fedezték fel egymást. Az előrehaladáshoz nekünk is valami jót és konkrétat kell tennünk együtt. Ez a követendő út, különösen a fiatalok számára, akik nem kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy a múlt konfliktusai tönkretegyék álmaikat! Sürgős feladatunk, hogy a testvériségre és a csillagokra nézésre neveljük őket. Ez valódi vészhelyzet; ez lesz a leghatékonyabb vakcina a békés holnap számára. Mert, kedves fiatalok, ti vagytok a mi jelenünk és jövőnk!

Csak másokkal lehet begyógyítani a múlt sebeit. Rafah asszony elmesélte nekünk Najy hősies példáját, a szabaues-mandeus közösségből, aki életét vesztette, amikor megpróbálta megmenteni muszlim szomszédjának családját. Hány ember van itt, aki csendesen és a világ érdektelenségétől övezve a testvériség útjait indította el! Rafah elmesélte nekünk azt is, micsoda kimondhatatlan szenvedésekkel járt a háború, mely sokakat arra kényszerített, hogy elhagyják otthonukat és hazájukat, hogy jövőt keressenek gyermekeik számára. Köszönöm, Rafah, hogy megosztottad velünk azt a szilárd elhatározásodat, hogy itt maradsz atyáid földjén. Akiknek ez nem sikerült, és akiknek menekülniük kellett, találjanak a kiszolgáltatott és sérült emberekhez méltó, jóindulatú befogadásra!

Épp a vendéglátáson keresztül, e földek megkülönböztető jegyén keresztül fogadta Ábrahám Isten látogatását és kapta meg a már nem remélt fiú ajándékát (vö. Ter 18,1–10). Mi, különböző vallású fivérek és nővérek, itt otthonra leltünk, és innen együtt szeretnénk elkötelezni magunkat Isten álmának valóra váltása mellett: hogy az emberi család vendégszeretővé és befogadóvá váljon Isten minden gyermeke előtt; hogy ugyanarra az égre nézve békében járjon ugyanazon a földön.

* * *

Ábrahám gyermekeinek imája

Mindenható Isten, Teremtőnk, aki szereted az emberi családot és mindazt, amit kezed alkotott, mi, Ábrahám fiai és leányai, akik a zsidósághoz, a kereszténységhez és az iszlámhoz tartozunk, más hívőkkel és minden jóakaratú emberrel együtt, köszönjük neked, hogy a hitben közös atyánkul adtad Ábrahámot, e nemes és kedves föld jeles szülöttét.

Köszönjük neked példáját, melyet olyan hívő emberként nyújtott, aki a végsőkig engedelmeskedett neked, otthagyva családját, törzsét és hazáját, hogy olyan földre menjen, amelyet nem ismert.

Köszönjük azt a példát is, amelyet a hitben közös atyánk bátorságról, kitartásról, lelkierőről, nagylelkűségről és vendéglátásról adott nekünk.

Különösen köszönjük neked hősies hitét, amelyet azzal bizonyított, hogy kész volt feláldozni fiát, hogy engedelmeskedjen parancsodnak. Tudjuk, hogy ez nagyon nehéz próbatétel volt, amelyből mégis győztesen került ki, mert fenntartás nélkül bízott benned, aki irgalmas vagy, és mindig új lehetőségeket nyitsz az újrakezdéshez.

Köszönetet mondunk neked, amiért Ábrahám atyánk megáldásával áldássá tetted őt minden nép számára.

Kérünk téged, Ábrahám atyánk Istene és a mi Istenünk, hogy adj nekünk erős hitet, mely tevékeny a jóban, olyan hitet, amely megnyitja szívünket előtted s összes fivérünk és nővérünk előtt; és adj nekünk rendíthetetlen reményt, mely képes mindenütt felismerni hűségedet ígéreteidhez!

Tégy mindnyájunkat szerető törődésed tanújává mindenkivel szemben, különösen a menekültekkel és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekkel, az özvegyekkel és árvákkal, a szegényekkel és a betegekkel szemben!

Nyisd meg szívünket a kölcsönös megbocsátásra, és tégy bennünket a kiengesztelődés eszközeivé, egy igazságosabb és testvériesebb társadalom építőivé!

Fogadd otthonodba, a béke és világosság honába az összes elhunytat, különösen az erőszak és a háborúk áldozatait!

Segítsd a polgári hatóságokat, hogy fel tudják kutatni és meg tudják találni az elrabolt embereket, és hogy meg tudjanak védeni mindenkit, különösen a nőket és a gyermekeket!

Segíts, hogy gondoskodni tudjunk bolygónkról, közös otthonunkról, melyet jóságodban és nagylelkűségedben mindannyiunknak adtál!

Támogasd kezünket ennek az országnak az újjáépítésében, és add meg a szükséges erőt, hogy segítsük azokat, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat és földjüket, hogy biztonságosan és méltósággal visszatérhessenek, s új, békés és virágzó életet kezdhessenek!
Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír