Ferenc pápa vasárnap délben: Ne tartsuk elégtelennek, rossznak magunkat!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgiában a boldogmondásokat hallhatjuk Máté evangéliuma szerint (vö. Mt 5,1–12). Alapvető fontosságú az első, mely így szól: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3).

Kik a „lélekben szegények”? Azok, akik tudják, hogy nem elégségesek önmaguknak, akik nem önelégültek, és „Isten koldusaként” élnek: érzik, hogy szükségük van Istenre, és elismerik, hogy minden jó tőle származik, ajándékként, kegyelemként. A lélekben szegények nagyra becsülik, amit kapnak; ezért azt kívánják, hogy egyetlen ajándék se vesszen kárba. Ma a lélekben szegényeknek erre a jellemző tulajdonságára szeretnék összpontosítani: ne pazaroljunk!

A lélekben szegények azon vannak, hogy semmit se pazaroljanak el.

Jézus megmutatja, mennyire fontos, hogy ne pazaroljunk, például a kenyér- és halszaporítás után, amikor azt kéri, hogy gyűjtsék össze a megmaradt ételt, hogy semmi se vesszen kárba (vö. Jn 6,12). A pazarlástól való tartózkodás lehetővé teszi, hogy nagyra becsüljük önmagunkat, az embereket és a dolgokat. Sajnos azonban ezt az elvet gyakran figyelmen kívül hagyjuk, különösen a gazdagabb társadalmakban, ahol a pazarlás és az eldobás kultúrája uralkodik: mindkettő nagy csapás.

Ezért szeretnék három kihívást, három törekvést javasolni a pazarlás és az eldobás mentalitásával szemben.

Az első kihívás: ne pazaroljuk el azt az ajándékot, amik mi magunk vagyunk! Mindannyian értékesek vagyunk, függetlenül attól, hogy milyen adottságokkal rendelkezünk. Minden nő és minden férfi gazdag, nemcsak tehetségben, hanem méltóságban is, Isten szereti, értékes. Jézus emlékeztet bennünket arra, hogy nem azért vagyunk boldogok, amink van, hanem azért, amik vagyunk. És amikor az ember veszni engedi vagy eldobja magát, akkor elpazarolja magát.

Isten segítségével küzdjünk az ellen a kísértés ellen, hogy elégtelennek, rossznak tartsuk és sajnáljuk magunkat!

Aztán a második kihívás: ne pazaroljuk el az ajándékainkat! Kiderült, hogy a világ teljes élelmiszertermelésének évente körülbelül egyharmada kárba vész. Miközben tömegek éheznek! A természeti erőforrásokkal nem szabad így bánni; a javakat őrizni és szétosztani kell, hogy senki se szenvedjen szükséget. Ne pazaroljuk el, amink van, hanem az igazságosság, a szeretet és a megosztás ökológiáját terjesszük!

Végül a harmadik kihívás: ne dobjuk félre az embereket! Az eldobás kultúrája azt mondja: használlak, amíg szükségem van rád; amikor már nem érdekelsz, vagy akadály vagy számomra, eldoblak. És különösen így bánunk a leggyengébbekkel: a meg nem született gyermekekkel, az idősekkel, a rászorulókkal, a hátrányos helyzetűekkel. De az embereket nem szabad félredobni, a hátrányos helyzetűeket nem szabad félresöpörni!

Mindenki szent ajándék, egyedi ajándék, minden életkorban és minden állapotban.

Mindig tiszteljük és támogassuk az életet! Ne dobjuk félre az életet!

Kedves testvéreim, tegyünk fel magunknak néhány kérdést. Először is, hogyan élem meg a lélekben való szegénységet? Teret adok-e Istennek, hiszek-e abban, hogy ő az én igazi kincsem, az én igazi, nagy gazdagságom? Hiszem-e, hogy ő szeret engem, vagy szomorúan eldobom magam, elfelejtve, hogy ajándék vagyok? Továbbá: vigyázok-e arra, hogy ne pazaroljak, felelősen használom-e a dolgokat, a javakat? Hajlandó vagyok-e megosztani őket másokkal, vagy önző vagyok? Végezetül: értékes ajándéknak tekintem-e a legtörékenyebbeket, akikre – Isten kérésének megfelelően – vigyáznom kell? Megemlékszem-e a szegényekről, a szükséget szenvedőkről?

Segítsen bennünket Mária, a boldogságok asszonya, hogy tanúságot tegyünk arról az örömről, hogy az élet ajándék, és arról a szépségről, hogy elajándékozzuk magunkat!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Nagy fájdalommal értesültem a Szentföldről érkező hírekről, különösen arról, hogy tíz palesztin, köztük egy nő meghalt az izraeli terrorellenes katonai akciók során Palesztinában; és arról, ami Jeruzsálem közelében történt péntek este, amikor egy palesztin megölt hét izraeli zsidót, hármat pedig megsebesített, amikor kiléptek a zsinagógából. A napról napra fokozódó halálspirál lezárja a bizalomnak a két nép között még meglévő halvány szikráit is. Az év eleje óta több tucat palesztin halt meg az izraeli hadsereggel vívott tűzharcokban. Kérem a két kormányt és a nemzetközi közösséget, hogy azonnal és késedelem nélkül találjanak más megoldási lehetőségeket, olyanokat, amelyek magukban foglalják a párbeszédet és a béke őszinte keresését. Testvéreim, imádkozzunk ezért!

Megismétlem felhívásomat a dél-kaukázusi Lachin-folyosó súlyos humanitárius helyzete miatt. Közel vagyok mindazokhoz, akik a tél közepén ilyen embertelen körülményekkel kénytelenek szembenézni. Minden erőfeszítést meg kell tenni nemzetközi szinten annak érdekében, hogy békés megoldásokat találjunk az emberek javára.

Ma van a leprás betegek hetvenedik világnapja. Sajnos a betegséghez kapcsolódó megbélyegzés továbbra is súlyos jogsértéseket okoz a világ különböző részein. Szeretném kifejezni közelségemet a leprás betegekhez. Tegyünk meg mindent e testvéreink teljes integrálása érdekében!

Köszöntelek mindannyiatokat, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek! Üdvözlöm a panamai „quinceañerák” csoportját és a spanyolországi Badajozból jött diákokat. Köszöntöm a moianói, a Monteleone di Orvieto-i és az Acqui Terme-i zarándokokat, valamint a Cercola Primo Agesci csoport fiataljait.

Most pedig nagy szeretettel köszöntöm a római egyházmegye Katolikus Akciójához tartozó fiúkat és lányokat! A „Béke karavánjával” érkeztetek. Köszönöm ezt a kezdeményezést, amely idén még értékesebb, mert a meggyötört Ukrajnára gondolva elkötelezettségünknek és a békéért való imádkozásunknak még erősebbnek kell lennie. Gondoljunk Ukrajnára, és imádkozzunk a sokat kínzott ukrán népért! Most hallgassuk meg az üzenetet, amelyet a mellettem álló barátaitok fognak felolvasni nekünk. [Felolvassák az üzenetet.]

Kedves testvéreim, holnapután apostoli útra indulok a Kongói Demokratikus Köztársaságba és a Dél-szudáni Köztársaságba. Köszönöm a polgári hatóságoknak és a helyi püspököknek a meghívást és a látogatás előkészítését, és szeretettel köszöntöm a kedves népeket, akik várnak engem. Hosszú konfliktusok teszik próbára ezeket az országokat: a Kongói Demokratikus Köztársaság – különösen az ország keleti részén – fegyveres összecsapásoktól és kizsákmányolástól szenved; az évek óta tartó háború által szétmarcangolt Dél-Szudán alig várja, hogy véget érjen a folyamatos erőszak, amely sok embert kényszerít arra, hogy elköltözzön és nagyon nehéz körülmények között éljen. Dél-Szudánba a canterburyi érsekkel és a Skót Egyház közgyűlésének elnökével együtt érkezem: így, testvérként, ökumenikus békezarándoklatra megyünk együtt. Kérek mindenkit, hogy imádsággal kísérje ezt az utat!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír