Négy éve indult a kezdeményezés, amelynek idei alkalmával olyan gyermekek érkeztek a Vatikánba, akik messzi országokból, veszélyes utakon jöttek Olaszországba egy új élet reményében. Velük tartottak azok az olasz társaik is, akik befogadták őket városukba, iskolájukba, otthonukba.
Egy nigériai fiú így üdvözölte a pápát: „Jó napot, pápa, azt szerettem volna kérni tőled, hogy imádkozzál a családomért, akik a mennybe mentek, és a barátaimért, akik szintén a mennybe mentek, meghaltak a tengerben.” Sayende a szüleivel együtt vágott neki az utazásnak, édesanyja és édesapja azonban meghaltak a tengeren. Neki sikerült partot érnie, Lameziába került, ahol egy fiatalkorú menekülteket befogadó közösségben családra talált, akik gyermekükként bánnak vele.
Maria Salvo, egy olasz iskola igazgatónője pénzt adott át a pápának: gyerekek gyűjtötték a Leszbosz szigetén menekülttáborokban élő gyerekeknek. Levelet is írtak hozzá, amelyet Gianfranco Ravasi bíboros olvasott fel. „Gondolkoztunk azokon a felnőtteken és gyerekeken, aki a háború, az üldöztetés miatt elhagyják földjüket. Sokan nem érnek célba, mert a hullámok, amelyeknek meg kellene menteniük őket, éppen ellenkezőleg, a halált jelentik számukra. Rájuk gondolunk és nem értjük, hogy lehet ennyi igazságtalanság a világban. Megígérjük, hogy mi mindenkit befogadunk, aki a városunkba érkezik. Soha nem tartjuk veszélyes ellenségnek azt, akinek más a bőre színe, más nyelvet beszél, vagy más vallást követ” – állt a gyerekek levelében.
A találkozó a gyermekek és Ferenc pápa beszélgetésével folytatódott. A Szentatya mint egy jóságos nagypapa hallgatta őket, türelmesen, mosolyogva, vagy éppen megrendülve történetükön. Elkérte az egyik gyerek rajzát: nap, tenger, hullámok voltak rajta. „Hullámok, amelyek megölhetik az embereket” – mondta el rajzáról a kisfiú. Ferenc pápa, egy mentőmellényt tartva a kezében, megrendülten mesélte el, hogy a szerdai általános kihallgatáson három önkéntes elsősegélynyújtó ment oda hozzá, egy tárgyat nyújtottak át neki: „Ezt a mentőmellényt adta oda az egyikük, és sírva mondta el: »Atyám, nem sikerült. Ott volt egy kislány a hullámok között, de nem tudtam megmenteni. csak ez a mellény maradt belőle.« Ez a mellény azé a kislányé.”
„Nem szeretnélek elszomorítani benneteket, de ti bátrak vagytok és tudjátok, mi az igazság. Veszélyben vannak, sok fiú, lány, férfi, nő van veszélyben… Gondoljunk erre a kislányra! Hogy hívták? Nem tudom, egy névtelen kislány. Mindegyiktek azt a nevet adja neki a szívében, amelyiket szeretné. Ő a mennyben van és néz minket” – tette hozzá.
A gyerekek meghallgatták a pápát és elmondták neki, mit gondolnak a migránsok drámájáról: „Igazságtanság” – mondták, amikor arról beszéltek, aki nem engedi be őket. A migránsok nem veszélyt jelentenek, hanem veszélyben vannak – mondta a pápa találkozó során, végül pedig a befogadásra, békére, testvériességre, együttérzésre, jóságra, egyenlőségre buzdította a gyerekeket.
A rendezvény szép pillanata volt, amikor a gyerekek több száz fehér lufit eresztettek szélnek azoknak a kicsinyeknek az emlékére, akik nem érkezhettek meg az olasz partokhoz.
Forrás és fotó: Avvenire.it
Magyar Kurír
(tzs)
Kapcsolódó fotógaléria