„Itt vagyok, engem küldj” – Diakónusszentelést ünnepeltek Görcsönyben

Az állandó diakónus a papi rend szentségének első fokozatában részesül felszentelés által. Szolgálatához tartozik az evangélium hirdetése, szentségek kiszolgáltatása (keresztség, áldoztatás, esketés), az oltár szolgálata, a betegek látogatása és áldoztatása, valamint temetési szertartások végzése.

A most felszentelt Tóth György 1978. április 24-én, családja negyedik gyermekeként született a Zemplén megyei Sárospatakon. Budapesten nőtt fel. A Gödi Piarista Szakiskolában sajátította el a díszműlakatos szakmát. Az érettségi megszerzése után az Esztergomi Hittudományi Főiskolán kezdte meg teológiai tanulmányait, majd a Pécsi Hittudományi Főiskolán végzett katekéta-lelkipásztori munkatársként. 2005 óta Pécsen él. Előbb a Pécsi Református Kollégium, majd a püspöki levéltár munkatársa lett. 2015 őszétől a görcsönyi plébánia igeliturgia-tartója, 2016 őszétől hitoktatója is. Nős, két gyermek édesapja.

A szentelési liturgián Felföldi László megyéspüspök köszöntötte a szentelendőt és családját, az egyházmegye papjait és diakónusait, a cserkészeket, a vendégeket és a híveket, valamint a padokban helyet foglaló református lelkész házaspárt az Egyház különleges ünnepén, mely találkozás is volt  azokkal a személyekkel, akik körében a diakónus élni és szolgálni fog az Istentől kapott hivatás útján.

A szentelés szertartása a jelölt bemutatásával és kiválasztásával kezdődött. Barics Gábriel görcsönyi plébános szólította a szenteléshez járulót, majd az Anyaszentegyház nevében kérte a főpásztort, hogy szentelje fel a jelöltet a felelősségteljes szerpapi szolgálatra.

Felföldi László megyéspüspök felkérésére a plébános röviden bemutatta a szentelendőt, akinek jellemzésében három dolgot emelt ki. Az egyik a jelölt szentelési jelmondata – „Itt vagyok, engem küldj el” (Iz 6,8) – ami valóban igaz a szentelendőre, hiszen – mint Barics Gábriel fogalmazott – plébánosként bármikor, bármit kért tőle, mindig készen állt, ott volt, segített. A másik fontos jellemző, amit Gábriel atya említett, hogy kiemelten figyel a fiatalokra, gyerekekre, a szomszédos falvakban is összegyűjti őket, megkeresi az eltévedteket, és az örömhír útját mutatja számukra.  Harmadik jellemzőként pedig azt emelte ki, hogy a szentelendő számára rendkívül fontos a liturgia: valóban szereti és otthon van az oltárszolgálatban.

Szentbeszédében Felföldi László a diakónusszentelés szertartását egy oázishoz hasonlította, melyben az Egyháznak újra magára kell találnia és felfedeznie önmagát, mint egy hajónak, mely új vizekre evez. Ez a hajó Krisztus hajója, melybe mindnyájunknak be kell szállnunk, meg kell ragadnunk az evezőt, ugyanis nem utasok vagyunk Krisztus Egyházának hajójában: Krisztus feladatra hív és küld mindnyájunkat.

A szentelendőhöz fordulva azt kérte a főpásztor, hogy küldetésében mindig figyeljen az Isten szavára, szilárdan és állhatatosan tartson ki Krisztus mellett.

Lehet, hogy az Egyház emberi arca sebződött, sebződik és sebződni fog, de Krisztus mellett kell kitartanod, aki meghívott. Ahhoz kell hűségesnek lenni, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat.

Ezt a szolgálatot te a gyakorlatban már megmutattad, a hétköznapokban, személyes életedben, családban, hivatásban, a gyerekek, fiatalok, cserkészek között, a közösségben te életre váltottad – fogalmazott Felföldi László püspök.

Ezt kell továbbadni, amit csak akkor leszel képes, ha az Istennel való személyes találkozás jelen van az életedben. Sok idő kell meghallani Isten szavát a lelkiismeret szaván keresztül. Ne értelmezd a Bibliát, hanem halld meg az Isten neked szóló, élő üzenetét. Ezt kell a saját személyes életedben, családod életében felfedezni.

Sok-sok családi asztalnál le kell porolni a Bibliát, és engedni, hogy életünk legfontosabb üzenete, Isten üzenete a mi családunkban, a mi asztalunknál, a mi közösségünkben megszólaljon.

Ebben kell segíteni a családokat, közösségeket.

Köszönöm a bátorságodat és a döntésedet, amely érlelődött a szívedben. Kérem, hogy add tovább ezt a bátorságot, hogy merjenek az emberek Krisztusra figyelni és hallgatni őt, és merjék meghallani a hangját, mert ebben van az életünk értéke – buzdított a főpásztor.

A szentbeszéd után az ünnepélyes ígérettételt követően a szentelendő arcra borulva, míg a hívek térdelve énekelték a mindenszentek litániáját, amit a felszentelés szertartása követett, melyben a püspök kézrátétellel adta tovább a jelöltnek az apostoloktól kapott lelki hatalmat.

Ezután következett a beöltözés szertartása, valamint az evangéliumoskönyv mint az igehirdetés szimbólumának átadása: „Vedd Krisztus evangéliumát, amelynek hirdetője lettél!

Ügyelj arra, hogy amit olvasol, hidd; amit hiszel, tanítsd, és amit tanítasz, kövesd is”

– mondta az immár állandó diakónusi szolgáltra felszenteltnek a püspök.

A főpásztor, a jelen lévő papok, diakónusok békecsókkal köszöntötték az újdonsült diakónust, aki a szentmise áldozati részénél már a püspök oldalán segédkezett az oltárszolgálatban.

Tóth György – aki a diakónusi szolgálatot a görcsönyi plébánia területén és az ahhoz tartozó filiális egyházközségekben végzi a jövőben Barics Gábriel plébános irányítása mellett – köszönetet mondott Istennek a meghívás és az elfogadás kegyelméért, Felföldi László püspöknek a felszentelésért, családtagjainak, köztük testvérbátyjának, akivel immár az egyházi rendben is testvérek lettek, Barics Gábriel plébánosnak, a lelkipásztoroknak, diakónusoknak, a testvéregyházak képviselőinek, a híveknek és minden megjelentnek, valamint az ünnep megvalósításában közreműködőknek.

A diakónusszentelési szentmise Felföldi László pécsi megyéspüspök áldását követően agapéval zárult.

A szentelési szentmiséről készült felvétel megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján. További fotók ITT tekinthetők meg az eseményről.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír