A missziós kereszt jelenlétében megáldották a házaspárok útját Óbudaváron

Az ünneplő családokat Gertrud-Maria Erhard schönstatti nővér köszöntötte. Beszédében kiemelte, a kereszt alkotója, Ozsvári Csaba 2009 júliusában Óbudaváron hunyt el váratlanul egy ünnepi szentmisét követő agapé közben. Élete utolsó szentmiséjén felajánlotta életét Magyarország lelki megújulásért. Tíz évvel később a magyar egyház vezetése az általa készített missziós keresztet jelölte ki arra a célra, hogy a Kárpát-medencét körbejárva inspirálja a közösségeket a megújulásra az Eucharisztiában.

Udvardy György érsek szentbeszédéből idézünk:

Óriási ajándékot kaptunk Istentől, hogy feltárja önmagát előttünk, és Szentlelke által, aki bennünk él, folyamatosan ezt teszi. Ez pedig azt eredményezi számunkra, hogy eljuthatunk az igaz ismeret és az igazi értés állapotába a Szentlélekben.

Pál apostol mondja a második korinthusi levélben: „ezután senkit nem tekintünk pusztán emberi szempontból” – még ha azelőtt úgy is tettük volna, mert megkaptuk a Szentlelket. Mert

a Szentlélek szétfeszíti a mi emberi korlátainkat. Szétfeszíti azokat a megismerési módokat is, amelyek alapján úgy gondoljuk, hogy jól eligazodunk ebben a világban, önmagunk lelkében, a társunk lelkében, közösségeinkben, az Egyházban, a társadalomban.

Új látásmódra akar elvezetni bennünket, ami felemeli a családi együvé tartozást, ami felemeli a kultúrát, ami felemeli a szokásainkat isteni dimenzióba. „Ezután nem tekintek senkit pusztán emberi szempontból.” Magamat sem, mert Isten gyermeke vagyok. Nem pusztán egy ember, aki alkottam valamit, aki eljutott egy bizonyos erkölcsi magatartásfokra, aki valamennyire ismerem az Istent, hanem Isten gyermeke vagyok éppen az Isten Fia által, aki megmentett minket a bűntől, a betegségtől, a haláltól, és megajándékozott bennünket a Lelke által az istengyermekség lelkületével, az új látással, az új ismerettel. Nem tekinthetem az embert sem pusztán emberi szempontból, hiszen tudjuk jól, és éppen Jézus megváltása adja nekünk ezt eredményül, az ember csodálatos teremtett volta, mélységes sebzettsége a bűn által, a megváltás gyógyító erejében válik teljessé. És együtt tekintjük ezt a hármat önmagunkban, testvéreinkben, családtagjainkban, múltunkban, közösségeinkben. Ünnepeljük a teremtett voltot, a nagyszerű meghívást, ünnepeljük a fájdalmat, amikor felfedezzük saját korlátainkat bűneink következményeként, de ünnepeljük, hogy megváltott bennünket az Isten Fia!

Nem tekintünk senkit pusztán emberi szempontból. A társamat sem, a hit küzdelmét sem, és ugyanígy a házasság szentségét sem. Szövetség, ahol személyek cseréje következik be.

Nem tekintjük a házassági szövetséget sem pusztán emberi szempontból, hiszen Isten Szentlelke az, amely napról napra újjá teremt, megújít, új erővel tölt el, bátorsággal, bizalommal.

Ő az, aki életet ad, aki megújít, Ő az, aki csodákat tesz a házasság szentségében napról napra a hűségben, az igent mondásban, az élet elfogadásában, a növekedésben a hitben, és az abszolút jövőnek a föltárásában.

És nem tekintjük pusztán emberi szempontból a társadalmi jelenségeket sem. Nem pusztán hatalmi viszonyokról van szó, nem pusztán földrajzi előnyök vagy hátrányok kihasználásáról, nem pusztán társadalmi erőviszonyok eredője az, ami körülvesz bennünket, hanem ebben is

fölfedezzük Isten hatalmas tetteit, mint ahogy fölfedezzük az Isten ellen szövetkező gonosznak a művét is. Legfőképpen abban, amikor az isteni látásmódot akarja elvenni az embertől, a házasságtól, a szentségtől, és a közösségi élettől.

Nem tekintjük ezt sem pusztán emberi szempontból, mint ahogy a küzdelmet sem emberi eszközökkel akarjuk megvívni, hanem a szövetség erejében, a Lélek erejében.”

A szentmisét követően az érsek megáldotta a most elkészült házaspárok útja 15 állomását, melyek az Eucharisztia és a házasság szentségének azonos forrását és párhuzamait segítik átgondolni a házaspároknak. Minden állomáshoz egy-egy tábla készült, melyeket Ozsváriné Ramocsai Imri tervezett. A szövegeket a schönstatti családok állították össze az elmúlt évtizedek pápai megnyilatkozásai és a schönstatti alapító atyák, Josef Kentenich és Tilmann Beller elmélkedései alapján. Minden elmélkedés után a beszélgetést segítő kérdések és életpéldák is olvashatók a kiadványban. Az állomásokon felállított padok mind a kápolna felé néznek, kifejezve, hogy szeretetünk megújulását, mélyülését Jézustól várjuk.

Az eucharisztikus házaspárok útja azt kívánja megmutatni 15 megközelítésben, hogy a különböző életszakaszok, élethelyzetek mind más-más árnyalatot és lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy Isten önajándékozó, minket személy szerint szerető megnyilvánulásait észrevegyük, tudatosítsuk.

A szerelemben megélt tűz és intimitás a szentáldozásban is benne rejlik, az Eucharisztia éltető és állandó jelenléte a templomokban felhívja a figyelmet az otthonainkban a házasság szentségében velünk élő Istenre.

A két szentségben megélt tapasztalataink egymást erősítik, és megmutatják, hogy ugyanaz az isteni szeretet a forrásuk.

Az egymás melletti elköteleződés, az életadás, a kereszthordozás, az elidőzés az együttlét pillanataiban, mint az adoráció, a beteg, sérült családtagok kísérése, a felkészülés a földi búcsúra, hiszen meghívottak vagyunk a Bárány menyegzőjére – mind egy-egy állomás ezen az úton.

Udvardy György érsek végül megáldotta az Óbudaváron felállított bronzkeresztet, amely a missziós keresztnek az eredetinél kisebb, hiteles másolata. A keresztet Pogány Gábor Benő szobrászművész készítette. A művész röviden beszélt arról, külön ajándék volt számára az alkotói folyamatban, hogy régi barátja, Ozsvári Csaba alkotásának másán dolgozhatott, és közben vele is lelki kapcsoltban lehetett. Bízik benne, hogy egyszer megvalósulhat Csaba régi vágya, az egyházművészeti képzés Magyarországon az Egyház iránti szolgálatban elkötelezett művészek számára.

Zsuffa Tünde, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sajtófőtitkára megosztotta az ünneplő közösséggel, hogy nagyon megérintette Ozsvári Csaba élettörténete és halálának körülményei, ezért látogatott el most Óbudavárra. Nemrégiben elkészült augusztusban adásba kerülő rádiós hangjátékába, amely az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus történetéről és jövőjéről szól, beleszőtte ezzel kapcsolatos megérintettségét és gondolatait.

A Schönstatt közösség képviseletében Török Péter elmondta, hogy a kereszt állandóan emlékezteti majd az idejáró házaspárokat az Eucharisztiával való egységre, az Egyházzal való egységre, a házasságban egymással megélt egységre, amely a kereszthordozást is magában foglalja. Ezen a kereszten az ereklyetartók helye üres, ami felhívás arra, hogy a mi vágyott helyünk is ott van:

az életszentségre törekvők keresztje ez, a már a mennyországban lévőkkel egységbe fon és meghív arra, hogy szentekké, szent házaspárokká, családokká váljunk.

Elhangzott, hogy Ozsvári Csaba boldoggá avatásának kezdeményezéséhez a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend is csatlakozott. Az ünnepen jelen volt Kovács Gergely, Ozsvári Csaba boldoggáavatási eljárásának posztulátora is.

A délután folyamán a jelenlévők a két szentség kapcsolatáról elmélkedtek a missziós kereszt jelenlétében, majd egy-egy állomásnál kiscsoportos beszélgetésre volt lehetőség. Az ünnepi alkalmat közösen elmondott hálalitánia zárta.

A nyári kánikulát aznap megtörte a gomolyfelhős égbolt, és csodálatos környezettel ajándékozta meg az eseményen részt vevőket. Emelkedett, bensőséges légkörben, az Istennel, az Egyházzal és a közösségben megélt egységben, örömben és szeretetben ünnepelhették a Magyar Schönstatt „mini eucharisztikus kongresszusát”.

Szerző: Török Péter és Orsolya, a Magyar Schönstatt Család vezető házaspárja

Fotó: Papp Ármin

Magyar Kurír