Elültették Szent Márton körtefáját a szombathelyi püspöki palota kertjében

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szentekről sok növényt, gyümölcsöt neveztek el őseink az elmúlt évezredekben, kifejezve tiszteletüket, őrizve a szent emlékét saját közösségükben. Így volt és van ez Szent Mártonnal is. Emlékét egy liliom-, egy szőlő- és egy körtefajta is őrzi, sorolta Balogh Lajos botanikus október 26-án a püspöki palota kertjében, majd be is mutatta őket. Ferenc pápa földrészén, Dél-Amerikában él a liliomok rokonságába tartozó inkaliliom (Alstroemeria) nemzetség. Ennek egyik, Peru, Chile és Argentína területén őshonos – Alstroemeria ligtu nevű – faját nevezik „Szent Márton-virágnak”. Szép, 50-60 centiméter magas, gumós évelő virág, számos nemesített fajtával.

Az 1818-ban megjelent első magyar tájmonográfiában az Őrség vidéke kapcsán így fogalmaz Zakál György: „a’ ketske tsötsü a’ Sz. Mártony szöllö, a’ mely késön erö fanyar”. Az októbertől érő kecskecsöcsű csemegeszőlőfajta ma is közismert. Képszerű elnevezése egyfajta metaforikus terminus, utalva a szőlőszemek alakjára, mivel bogyói nagyok, hosszúkásak, két végük elhegyesedő. Magyarországon a fehér, fekete és piros kecskecsöcsű szinte minden borvidéken ismert volt még a közelmúltban is, a 19. század végi filoxéravészt megelőzően nagy mennyiségben termett szerte a Kárpát-medence szőlőhegyein.

Végül Szent Márton körtéjéről is mesélt a botanikus. A körte (Pyrus communis) valószínűleg Kis-Ázsiából származó egyik fajtája a téli kármán körte (kármán/Kármán egy népcsoport és város neve Törökországban). A török időkben a Balkán-félszigeten át hazánkba is eljutottak az ottani ipari és kertészeti termékek, ez a fajta azonban már a római időkben is eljuthatott Pannóniába. Régi gyümölcsészek (pomológusok) szerint Márton püspök is kedvelhette, hiszen vitt belőle magával Savariából, amikor 374-ben megválasztották Tours püspökének. Franciaországban jutott belőle Rémy érseknek is, aki ezt a finom körtét a jó keresztény („bon chrétien”) Clovis királynak ajánlotta. Így aztán a téli kármán körte „Bon-Chrétien d’hiver”, „Szent Márton körtéje” és „tours-i körte” neveken terjedt el és lett népszerű Franciaországban. A 18. században Magyarországon eltűnt, majd az 1930-as években ért vissza hozzánk mint nyugat-európai fajta. Fája hatalmas, hosszú életű; gyümölcse nagy, dudoros, édes, leves és illatos. Szeptembertől szedhető, január-februárig jól tárolható fajta.

A Szent Márton-körtefát Balogh Lajos ültette el a püspöki palota kertjében, Császár István egyházmegyei kormányzó pedig megáldotta – hiszen hasztalan fárad az építő (ültető), ha nincs rajta Isten áldása. Az ültetésnek még lesz folytatása: a Szent Márton-napi vásáron a helyi skanzenben, ahol a most elültetett körtefa testvérét, valamint Szent Márton-szőlőt ültetnek majd.

Szent Márton növényeiről bővebben olvashatnak Balogh Lajos és Illés Péter írásaiban:

http://www.savariamuseum.hu/?tudta-hogy-szent-marton-nevet-egy-virag-is-viseli-,443
http://www.savariamuseum.hu/?szent-marton-korteje,468
http://www.savariamuseum.hu/?szent-marton-szőlő-szentmartoni-szőlő,469

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír