Erdő Péter nagycsütörtök este: Egyedül Krisztusban van biztos jövőnk

A liturgia során a főpásztor tizenkét hívőnek; az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet két elsőéves papnövendékének, valamint a vízivárosi hívőközösség tíz férfi tagjának mosta meg a lábát. „Az alázatnak és a szeretetnek ez a kifejezése itt él közöttünk a mai nap liturgiájában” – fogalmazta meg a bíboros homíliájában, amelyet Faragó András diakónus olvasott fel.

Erdő Péter szerint a lábmosás titokzatos története megmutatja, hogyan kell tekintenünk Krisztus kereszthalálára. Emberi ésszel, emberi logikával aligha indokolható, hogy a megtestesült Isten miért vállalta a szenvedést, a kivégzést és a megszégyenítő halált. Nem feladatunk mindezt megmagyarázni. „Ő az, aki harmadnapra feltámadt. Ő tudja, hogy miért teljesítette be így az isteni tervet.” Ferenc pápa apostoli látogatásával kapcsolatban kiemelte: egyedül Krisztusban van biztos jövőnk.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai estén megemlékezünk az Oltáriszentség alapításáról, Jézus megrendítő szeretetéről. Nem csak életét adta mindannyiunkért, de azt akarta, hogy ez a megváltó áldozata már a kereszthalál előtt, egy vacsora keretében jelenvalóvá váljék, és tanítványai révén majd titokzatos módon jelenvalóvá legyen az emberek között nemzedékről nemzedékre. Az apostoloknak adott parancsa, hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére, egyben az újszövetségi papság alapítása is. Jézus az egyetlen főpap. Kereszthalála az egyetlen áldozat.

De az apostolok és utódaik az ő személyében cselekszenek: jelenvalóvá teszik az egyetlen, végtelen értékű áldozatot. Ebben áll hivatásunk nagyszerűsége és fontossága a világ üdvösségéért.

De az utolsó vacsorán más drámai esemény is történik. Jézus megmossa tanítványai lábát. Az alázatnak és a szeretetnek ez a kifejezése itt él közöttünk a mai nap liturgiájában.

János evangéliumában azt olvassuk: Jézus tudta, hogy az Atya mindent neki adott, hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza (vö. Jn 13,3). Tehát Jézus ebben a tudatban kelt fel a vacsorától, így vette a kendőt és így mosta meg tanítványai lábát. Jézus tudta, hogy mindenre van hatalma, hogy egylényegű az Atyával, és hogy ismét felmegy a mennybe, vagyis embersége szerint is belép az isteni dicsőségbe. A leírásban egyértelmű, hogy Jézus nem Péteren kezdte a lábmosás végzését. Egyes magyarázók azt látják ebben, hogy Jézus jó orvos volt, aki a gyógyítást a súlyosabb és sürgősebb eseteken kezdte, hogy utána jusson el az enyhébb bajokban szenvedőkig. Először talán Júdásnak mosta meg a lábát, talán azért is, mert Júdás vakmerő módon elsőnek állt a sorba.

Péter azonban eleinte ellenkezik. Mi vagyunk a szolgák, nekünk kellene megmosnunk Urunk lábát, nem pedig fordítva. Jézus azonban ezt a gesztust is magasabb összefüggésbe állítja.

Amit én cselekszem, most nem érted, de később majd meg fogod érteni – mondja Péternek.

Péter azonban nem nyugszik meg ebben, ő már most, a mostani elképzelése szerint is érteni akarja a történteket. Ezért a rá jellemző elhamarkodottsággal válaszolja: az én lábamat ugyan soha meg nem mosod. Mintha azt mondaná: alig hiszem, hogy bármikor felmerülhet olyan szempont, ami kellően indokolja, hogy az Úr és a Mester mossa meg a tanítvány lábát. Jézus azonban ismerve Péter jellemét nem kezd el érvelni, nem mondja el, amit még korai lenne. Nem magyarázza meg, hogy az üdvösség távlatában mi ennek a jelentősége. Hanem inkább a saját tekintélyére hivatkozik: ha nem moslak meg, nem lesz részed velem (vö. Jn 13,8).

Mi is hajlamosak vagyunk gyakran okoskodni. Saját szintünk, saját elképzeléseink szerint megmondani, hogy mit kellene tennie az Egyháznak, sőt mit kellene tennie a gondviselő és kinyilatkoztató Istennek. De Isten titkait nem mindig közli velünk. Nem is tudnánk mindent megérteni.

A hit és a szeretet azonban arra indít, hogy meghajoljunk Isten jósága és terve előtt, akkor is, ha nem értjük.

Ha Isten valóban végtelen, mindenható, ha ő az egész világot átkaroló, örök bölcsesség, akkor igencsak ostobák és vakmerők lennénk, ha azt mondanánk: csak akkor követjük az útmutatásait, ha mi is megértünk minden összefüggést, ha magunktól is mindenről belátjuk, hogy ez a leghelyesebb. Szent Péter tehát abbahagyja a vitát, nem megmagyarázni akarja Jézus tettét. Egyszerűen csak szereti őt. Ezért mondja: akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is mosd meg.

A lábmosás titokzatos története megmutatja, hogy hogyan kell tekintenünk Krisztus kereszthalálára. Emberi ésszel, emberi logikával aligha indokolható, hogy a megtestesült Isten miért vállalta a szenvedést, a kivégzést és a megszégyenítő halált. De nem is az a feladatunk, hogy ezt megmagyarázzuk. Ő az, aki harmadnapra feltámadt.

Ő tudja, hogy miért teljesítette be így az isteni tervet, ő az, akit feltétel nélkül kell szeretnünk és viszontszeretnünk.

Ezért kutatjuk szenvedélyesen akaratát. Ezért akarjuk tanítását követni minden háború, gazdasági nehézség és irányvesztés ellenére. Ezért akarunk hűségesek maradni házasságban, papi vagy szerzetesi hivatásban és segítő szeretetben a leginkább rászorulók iránt. Ezért akarunk imádkozni és engesztelni népünk és a világ békéjéért.

Ezért várjuk Ferenc pápa apostoli látogatását is, mert annak jelét látjuk benne, hogy egyedül Krisztusban van biztos jövőnk.

Meggyőződtünk szeretetéről. Arról a szeretetről, ami részünkről is fenntartás nélküli odaadást kíván. A titok iránti hódolattal fogadjuk Krisztus szent testét és vérét, a vele való közösség hassa át, újítsa meg, tegye áldottá mindannyiunk életét. Ámen.

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír