Kerényi Lajos arról beszélt, milyen csodálatos, amint a Szentlélek a holt anyagból élőt teremt. Hozzátette: ha az eszme, a Lélek az anyagot elhagyja, az elfárad, élettelen lesz. Hasonlatként a gyurmából kialakított figurákat említette, melyeket pillanatok alatt össze lehet gyúrni, de ugyanilyen gyorsan le lehet is rombolni, s akkor a figurák helyett csupán egy massza marad. „Ne maradjunk gyurmák, ne legyünk massza – lelkesítette az ifjúságot. – Ne az ösztönök, az anyagiak vezessék életünket, keressük az eszmét a társadalom építőköveiben. Így válhatunk fényessé, derűssé és boldoggá – az ösztönlét helyett Isten ragyogó képmásaivá válhatunk.”
Kerényi atya azt az időszakot is fölelevenítette, amikor nyíltan üldözték hazánkban a keresztényeket, vagyis a szocializmus, a kommunizmus „építésének” idejét. Ő maga is megjárta a börtönt, őt is üldözték. „A sátán dolgozott akkor az ország vezetőinek lelkében, de az ördög a rendszerváltozást követően is jelen van életünkben” – figyelmeztetett. Hozzátette: Sokkal fondorlatosabb módon, sokszor a keresztény közösségekből támad. A sátánnak nincs szüksége külső segítségre, nem kell a bajt kívülről bevinnie, a szabadosság, az anyagi javak hajhászása belülről tud bomlasztani, ártani. A piarista szerzetes arra bátorította a fiatalokat, merjenek gyónni, hogy a tunyaságból, a „gyurma állapotából” mennyei születésnap válhasson.
A jelenlévők az előadás után kiscsoportokban beszélhettek az elmúlt négy nap alatt bennük elindult lelki változásokról. Volt, aki arról beszélt, hogy szembesülni tudott azzal a ténnyel, hogy mindenkinek vannak problémái, ezeket el kell fogadnunk, ha pedig engesztelésként Istennek felajánljuk, még javunkra is tudjuk azokat fordítani. Más arról beszélt, hogy ez a négy nap felébresztette benne azt a vágyat, hogy nős emberként diakónus legyen, ezért már ki is nézett magának egy Szentlélek-szemináriumot, amelytől elhatározásának megerősítését reméli. Egy másik csoportban a vezető hangsúlyozta, időt kell adnunk Istennek; mindennap elcsendesedve imádkoznunk, havonta gyónnunk kell, rendszeresen mondani a rózsafüzért. Ha mindez sikerül, birtokba tudjuk venni lelkünket, jó döntéseket fogunk hozni.
Az ünnepi szentmise homíliájában Ternyák Csaba érsek az evangéliumban elhangzott szavakra utalva hangsúlyozta: mi most mindannyian Máriák vagyunk, hiszen négy napon át Jézusra figyeltünk, vendégül láttuk őt, tanítását hallgattuk.
Nagy dolog, amikor az Úr látogat meg bennünket, amikor Isten megteszi irányunkba az első lépéseket, keresi társaságunkat. Isten szereti az embert, ezért minden szentmisében saját testével és vérével táplál bennünket. Mindezt szelíden és halkan teszi, apró jelekkel, életünk eseményeivel üzen nekünk.
Észre kell vennünk, hogy mindannyiunk élete Isten üzenőfüzete
– fogalmazott a főpásztor. – Ő szólongat bennünket, hív, szívünkbe szeretne költözni. Aki Egerszalókra eljön, az válaszol e hívásra és szívébe engedi Istent.
Ternyák Csaba örömének adott hangot, hogy több százan vannak jelen Egerszalókon, akik az elmúlt napokban kitartottak minden nehézség ellenére. Kitartásuk, elkötelezettségük jelzi, hogy életükben Egerszalók fontos helyet tölt be, mert ez az Istennel való találkozásnak a helye, az ő látogatásának a befogadása. Az érsek hozzátette: minél nehezebb, annál értékesebb a kitűzött cél elérése.
Így vagyunk mi, papok saját hivatásunkkal is – folytatta. – Sok mindenről le kell mondanunk az Istennek szentelt élet érdekében, amint tették a találkozó résztvevői is ebben a néhány napban. Mégis néhány napot arra szántatok, hogy elmélyedjetek szeretetében és megismerésében. Isten itt újra meglátogatott titeket, amint meglátogatta az olvasmányban Ábrahámot és Sárát, az evangéliumban pedig Máriát és Mártát. Találkozott veletek. Ez teszi különösen értékessé ezeket a napokat.
A szentbeszéd végén Ternyák Csaba egy titokról beszélt. Arról, hogy évek óta vannak, akik felvetik, van-e ma is értelme Egerszalókon ifjúsági találkozót rendezni, nem öregedett-e ki Szalók. Az érsek elmondta, a nehézségek, a gondok egyre jobban meggyőzik arról, hogy a találkozók megrendezése Isten akarata. „Ezért már most bejelentem, nem akarunk szembeszállni Isten akaratával.” Ternyák Csaba szavait hatalmas nevetés és taps fogadta, így az érsek csak hosszú idő elteltével tudta befejezni a mondatát:
Jövőre is lesz szalóki találkozó, mindenkit szeretettel várunk!
A szentmise végén Galo Gábor, az Egri Főegyházmegye ifjúsági referense búcsúzott a fiataloktól. Mint mondta, hálát, lelki derűt visz mindenki haza az áldott négy nap után. Szerinte alig érthető azok élete, szegényebbek azok, akik nem kóstoltak bele abba az igazságba, hogy Isten fiatal, mely az idei találkozó mottója volt, hiszen Istennek mindig van ideje, sosem fáradt, s ha arra van szükségünk, csak mellénk ül csöndben.
Fotó: Merényi Zita
Bókay László/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria