Lássák meg benned Isten emberét – Diakónusszentelést ünnepeltek Székesfehérváron

A szentmisén sokan vettek részt a jelölt családja, rokonai és barátai közül, de eljöttek ünnepelni egyházközségének és cserkészcsapatának tagjai is, valamint számos hívő. Az ünnepen együtt imádkoztak a szentelendőért és a jubiláns papokért a Prohászka Imaszövetség tagjai is.

A diakónusszentelés szertartása a jelölt bemutatásával kezdődött.

Hajdu Ferenc helynök arra kérte a főpásztort, hogy szentelje fel Mesics Richárd Jánost a felelősségteljes szerpapi szolgálatra.

Beszéde elején a megyéspüspök a szerpap feladatairól és szolgálatáról szólt. 

A diakónus a Szentlélek kegyelmétől megerősítve segíti a püspököt és a papokat az ige, az oltár és a felebarát szolgálatában. Hirdeti az evangéliumot; előkészíti a szent áldozatot, és felajánlja az Úr testét és vérét a híveknek. A püspök megbízásából küldetése lesz a hívőket és nem hívőket egyaránt buzdítani és a szent tanításra oktatni; vezetni a hívek nyilvános imáit; keresztelni, esketni; a haldoklókhoz elvinni a betegek szentségét; temetési szertartásokat celebrálni.

A diakónus a püspök vagy a plébános nevében szolgálja embertársait – hangzott el a megyéspüspök beszédében. – Mindezekben Isten segítségével

úgy kell viselkednie, hogy Jézus igazi tanítványát lássák benne, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon.

„Neked, testvérem, akit diakónussá fogok szentelni, az Úr példát mutatott, hogy ahogyan ő cselekedett, úgy cselekedj te is. Szolgáld örömmel az embereket, ahogyan Istent szolgálod, szívből teljesítve az Úr akaratát.”

Ezt követően a jelölt tanúságot tett szándéka tisztaságáról, hogy magát az Egyházban egészen Krisztusnak szenteli, Isten iránti szeretetből és a nép javára.

„Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned” – hangzott a főpásztor imája, miután a jelölt letérdelve tiszteletet és engedelmességet fogadott az egyházmegye mindenkori püspökének.

A főpásztor beszédét Keresztelő Szent János életpéldájával folytatta, aki elfogadta Isten meghívását, és odaadott életet élt, kitartva egészen a vértanúságig. Tudta, hogy hírnök, akinek feladata az Úr útjának előkészítése. És ezt a lehető legtökéletesebben próbálta beteljesíteni. Amit ő tett, abban példát mutatott mindazoknak, akiknek hivatása és küldetése a világban, hogy tanúságot tegyenek.

Spányi Antal püspök a tanúságtétel fontosságáról is szólt, amelyhez bátorság kell, és amely a Lélekből való életből fakad.

Bátornak kell lenni arra, hogy az életünket Krisztusban, az ő akaratában találjuk meg.

A megyéspüspök kiemelte: a tanúságtétel akkor hiteles, amikor megélt valóságot jelent, és ha kell, naponta újra kell kezdeni, hogy ne legyen gyengeség, tévedés vagy bűn az életünkben.

Bizalomra is szükség van ahhoz, hogy az ember ne a maga akaratában bízzon, hanem Isten kegyelmében. Hiszen Isten szeretete nélkül életünk egyetlen pillanata sem telik el, ő nem engedi el a kezünket.

A tanúságtevő élet leghitelesebb módja, ha valaki másokért él. Ezt pedig nem lehet megfáradtan, keserűen tenni, csak

buzgalommal, a Lélek örömében – ahogy az apostolok is tették minden megpróbáltatásuk ellenére.

„Lássanak Téged az emberek boldognak, lássák meg benned Isten emberét. Segítsen a Szentlélek, aki kegyelmével megerősít, és mindig veled van, ahányszor csak szívedet előtte kitárod. Ebben az ünnepi percben

megköszönöm a szüleidnek és családtagjaidnak szeretetüket, áldozatukat, hogy Téged az Egyháznak adnak. Elengednek azon az úton, amelyre Isten hívott, és amely egyedül számodra van elkészítve”

– szólt a szentelendőhöz és családjához a főpásztor.

Spányi Antal püspök megköszönte az elöljárók, tanárok fáradozását, buzgóságát, nevelését, tanítását, ahogy formálták a jelölt gondolkodását, egyéniségét, hogy Krisztus tanújává váljon.

A főpásztor megköszönte a jubiláns papoknak: a rubinmisés Makó Dávidnak, a vasmisés Harangozó Imrének – aki betegsége miatt nem tudott jelen lenni – és az ezüstmisés Tornyai Gábornak, a szentelendő plébánosának, hogy életükkel példát adtak az életszentségben való növekedésre. Megköszönte hűséges szolgálatukat, hogy a közös út, a papság, az életszentség útjával erősítik az Egyházat, a világot.

Spányi Antal püspök végül megköszönte Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspöknek, a Központi Papnevelő Intézet rektorának és a többi elöljárónak, valamint minden megjelentnek a közös ünneplést.

Szöveg: Berta Kata

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Kovács Marcell

Magyar Kurír