Ökumenikus imaórát tartottak Budapesten a keresztény vértanúk emlékére

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az imaórán jelen volt Azbej Tristan, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Helyettes Államtitkárságának vezetője, valamint ázsiai és afrikai keresztények is.

A Szent Egyed közösség mindenütt, ahol jelen van, a nagyhét folyamán imádságot tart azokért, akik az elmúlt években életüket adták az evangéliumért – erről beszélt Szőke Péter, a közösség magyarországi vezetője köszöntőjében. – Négy földrészről választottunk tanúságtételeket, de közel sem lehet teljes a lista – tette hozzá.

„Testvéreim! Úton vagyunk az Úr húsvétja felé. Most emeljük tekintetünket a keresztre, miközben korunk vértanúi kísérnek minket, akik az evangélium jegyében éltek és haltak meg” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg az imaórát Bíró László püspök.

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló evangéliumi szakaszt (Jn 15,1–17) Fogarasi Gábor újpalotai református lelkész olvasta fel, majd Bíró László mondott homíliát.

Marx Károly éppen ehhez a szakaszhoz kapcsolódóan írta hittanérettségi dolgozatát, ebből elemezte ki, hogy szükségszerűen ateistává kell lennie – kezdte beszédét a püspök. – Annyit írt tizennyolc éves fejjel erről a szakaszról, hogy a vallás szociológiailag jó dolog, mert jó cselekedetekre készteti az embert, gyümölcsöt terem.

Marxnak semmi köze nem volt Jézushoz, kívülálló volt, de akikről most megemlékezünk, azoknak ez a szentírási szakasz sokkal többet mondott – hangsúlyozta Bíró László. – A szakaszban Jézus arra hív bennünket, hogy ne mellette éljünk, ne csupán aszketikus alapon jó cselekedeteket gyakoroljunk, hanem – mint szőlővesszők a szőlőtőn – legyünk vele eleven egységben. Egész kereszténységünk sokszor azért erőtlen, mert sikerből csináljuk, nekirugaszkodva, látványos emberi mutatványt hozunk létre, de nem a Jézussal való közösségből merítünk erőt. Korunk vértanúi azonban Krisztus ügyét, Krisztust magát tudták szolgálni életük kockáztatása árán is. Olyan keresztényekre van szükség, akik valóban rajta vannak a szőlőtőn. Amelyik szőlővessző nincs vele kapcsolatban, az nem való másra, mint hogy lemessék és tűzre vessék. E vértanúk, akikre emlékezünk, eleven vesszők voltak.

A tábori püspök arról is beszélt, hogy a vértanúkra mint Jézus barátaira emlékezünk, akik nem veregették a saját vállukat, hogy milyen jó keresztények, hanem ápolták a Krisztussal való barátságot. A szőlővesszők nemcsak a szőlőtővel, hanem egymással is kapcsolatban vannak, a keresztények számára ebből a mély összetartásból fakad a szolidaritás lelkülete – mutatott rá rövid beszédében a püspök.

Fabiny Tamás könyörgésében a tavaly virágvasárnap Egyiptomban az Iszlám Állam terroristái által meggyilkolt kopt keresztényekre emlékeztetett, akiknek vére a pálmaágakra fröccsent. Tanúk kívántak lenni, és vértanúkká kellett lenniük – tette hozzá az evangélikus püspök, aki arról is beszélt, hogy biztosak lehetünk benne, korunk vértanúinak neve is fel van írva a mennyben.

A hívek együtt imádkoztak azokért, akik az elmúlt években életüket adták az evangéliumért a Közel-Keleten, Ázsiában és Óceániában, Amerikában, Afrikában, Európában. Megrendítő volt hallani azoknak az embereknek – világiaknak, papoknak és szerzeteseknek –, illetve csoportoknak a nevét, akikről egyre több szó esik a híradásokban is. Közéjük tartoznak a Közel-Keleten az Iszlám Állam esztelen mészárlásának ártatlan áldozatai, az iraki és szíriai keresztények százai; a robbantásos merényletekben meghalt pakisztáni keresztények; a Dél-Amerikában kábítószer-kereskedők által meggyilkolt számtalan pap, a tavaly januárban Bolíviában megölt lengyel önkéntes lány, Helena Kmieć; Teréz anya négy nővére, akiket Jemenben gyilkoltak meg tizenkét munkatársukkal együtt abban a házban, ahol magányos időseket és betegeket ápoltak; Jacques Hamel atya, akit a roueni templomban két fiatal muszlim terrorista ölt meg a szentmise bemutatása közben.

Különösen megindító volt hallgatni azok névsorát, akik Magyarországon adták életüket az evangéliumért. Boldog Salkaházi Sárát, Jane Haining skót presbiteriánus misszionáriusnőt és Boldog Apor Vilmos püspököt kiemelve megemlékeztek azokról, akik a II. világháború idején életük árán védelmezték az üldözötteket és a gyengéket. Boldog Meszlényi Zoltán segédpüspököt, Sándor István szalézi testvért, Vezér Ferenc pálos, Brenner János Anasztáz ciszterci és Vid József jezsuita szerzeteseket, Pap Béla református lelkészt és Melocco János katolikus újságírót név szerint is említve imádkoztak azokért a keresztényekért, akik Magyarországon és egész Kelet-Európában szenvedtek a kommunista elnyomás alatt és tanúságot tettek az egységről. Megemlékeztek Szarvas András cibakházi plébánosról, a szegények barátjáról, aki 2013. szeptember 11-én, 73 évesen lett rablótámadás áldozata. Imádkoztak a harminchárom esztendősen 2003-ban elhunyt Andorka Eszter evangélikus lelkésznőért, aki hátrányos helyzetű fiatalokkal, drogosokkal foglalkozott. Budapesti lakásán egy gondozottja fojtotta meg, kábítószer hatása alatt.

A legmegrendítőbb azonban talán Arnaud Beltrame nevének elhangzása volt, hiszen még egy hét sem telt el március 23-a óta, amikor a dél-franciaországi Trèbes-ben elkövetett terrortámadás során életveszélyes sebet kapott a csendőrtiszt, aki önként vállalta, hogy a támadóval marad az utolsó túsz elengedéséig – a ma már nemzeti hősként tisztelt Beltrame másnap belehalt sérüléseibe.

A résztvevők gyertyát gyújtottak az áldozatokért, és minden kontinens szenvedéseinek felsorolása után állva fogadták a földrész keresztjét, amelyet egy-egy közösségi tag az oltárhoz helyezett, miközben fohászkodtak, hogy a feltámadás fénye ragyogja be az imába foglalt világrészeket.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír