Sürgető kihívások a családpasztorációban – Papi nap Budapesten

„A család fontos részei, a családpasztorció kulcsai vagytok, lendületet ad ennek a szolgálatnak ha az élére álltok, és időnként konkrétan részt tudtok benne venni” – köszöntötte a családpasztoráiós papi nap résztvevőit Marton Zsolt váci megyéspüspök, a családpasztoráció püspökfelelőse. Megerősítette Ferenc pápa felhívását, miszerint a házasságra való felkészítést a katekumenális szemléletnek kell meghatároznia. Az Egyháznak mint közösségnek feladata a felkészítés, a szentségbe való beavatás pedig a közösségbe való beavatást kell magával hozza – hangsúlyozta.

Felhívta a figyelmet a közelmúltban összeállított tájékoztató, „diszkrét módon segítséget nyújtó” brosúrákra, az MKPK Családügyi Bizottsága kiadványaira, melyekben anonim módon lehet tájékozódni olyan kérdésekről, mint a meddőség, örökbefogadás, abortusz.

Nyéky Kálmán Sürgető kihívás: a házasságra készülők lelkipásztori gondozásának megújítása címmel gyűjtött össze saját gyakorlata alapján szempontokat, melyek segítenek a téma átgondolásában, tervezésében. Felmérte, hogy a résztvevők többsége már foglalkozik jegyesoktatással, ezért közös gondolkodásra hívta a hallgatóságot, rákérdezve a papok gyakorlati tapasztalataira. Az egyik kiemelt téma a kommunikáció volt, melyen – ahogy Pál Feri atya is tartja – a legtöbb házasság elcsúszik. Nyéky Kálmán szerint ezért a felkészítésben kiemelten foglalkozni kell a kommunikációval, fejleszteni kell a vitakultúrát. Javasolta az irányított beszélgetéseket, megosztást adott témák alapján mint félelem, vágyak, együtt megélt örömök. Kérte, vegyék elő a tabunak tartott témákat, mint származás, család, pénz, szexualitás, hit – utóbbi esetében javasolta, merjük elővenni témát, mert ennek hiánya olyan, mintha „malter nélkül akarnánk falat rakni”.

Nyéky Kálmán annak fontosságra hívta fel a figyelmet, a jegyesfelkészítésről rendszerben kell gondolkodni. Tudunk-e ajánlani a párnak helyet, ahova befogadják őket, s ahol a gyerekeik jól tudják érezni magukat? Tudunk-e kísérőt melléjük adni, aki bevonja őket a közösség életébe? Vannak-e imaalkalmak, ahová meghívhatóak, szolgálatok, ahová bevonhatóak? A kulcs, hogy legyenek a pap körül közösségek, munkatársak, akik segíthetik a Krisztusra találást.

Vadász Kinga SSS egyházjogász abból a tapasztalatból merített, amelyet az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseki bírósága munkatársaként szerzett. Hét éve része a testület munkájának, több száz tönkrement házassággal dolgozott. „Látom a szomorú véget, felismerhetőek a mintázatok” – ennek alapján tartotta meg Felkészítés a házasság szentségére: ahogy a gyakorló egyházjogász látja címmel előadását. Kinga testvér a TestTeo’ szolgáló csapat aktív tagja, különböző korosztályoknak tartanak lelkinapokat a test teológiája témájában.

Mire hív az Úr, amikor házasságra hív? Ha ezt mélységében megérti egy fiatal pár, és látnak maguk körül jó példákat, szép házasélet vár rájuk, hiszen az ember teljes életszövetségre, önmaga teljes odaadására teremtetett. Ezt az összetartozásvágyat kell felébreszteni a házasulókban, és akkor könnyebben megy minden, amit el kell fogadni.

Mire mond igent a házasságban az ember? Vadász Kinga idézte a kánonjogot: „A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte.” A kánonjogász meg tudta mutatni annak emberi oldalát, amit a kánonjog kér. A felkészülés a házasságra sok-sok kérdés tisztázásra ösztönöz, beszélgetésre, tudatosítására annak, hogy maga a házasság nem old meg semmit.

A kánonjogász tapasztalata, hogy sok házasság, amelyekkel a bíróságon foglalkoznak, lényegében létre sem jött, mert a felek nem voltak tisztában azzal, mire mondanak igent. Ennek tisztán látásában kiemelte az önismeretben való tudatosság szükségességét. Mi a múltam, mik a hiányosságiam, milyen sebeket hordozok? Milyen családból jövök? Mik a mintáim? El tudom-e fogadni, amit a másik hordoz?

Ugyancsak önismereti kérdés a személy döntésképessége. Érett-e, hogy meghatározó döntéseket hozzon? Felfogja-e, hogy a házassággal megváltozik az élete?

Kiemelten foglalkozott a gyermekáldással. Az a házasság, amely annak kényszerében jön létre, hogy becsúszik a baba, az nem abban a szabadságban köttetik, amelyben az igent megalapozottan ki lehet mondani. Itt a papnak fontos szerepe lehet, ő inkább tud objektív lenni, mint a szülő, annak mérlegelésében, hogy szabad-e az újdonsült párnak szentségi házasságot kötnie. A gyermekvállalásra mondott igen jelenti, hogy a házasság megkötésétől bármikor megkaphatja a pár a gyermekáldás ajándékát. Fontos, hogy ezt vállalják, illetve megbeszéljék, ki mennyi gyereket szeretne, mi lesz, ha nem adatik meg a gyermek.

Az egyházjogász meghívott a felbonthatatlanság követelményének átgondolására: Akarják-e a házasságot és annak lényeges elemeit vállalni egy életen át? Mit gondolnak a hűségről, hol húzzák meg a határt?

Ma már a tisztaság a tabutéma a jegyesek felkészítésében – mutatott rá arra a változásra Vadász Kinga, hogy a párok többsége vagy együtt él, vagy aktív szexuális élete van. Arra biztatott, merje a pap elővenni a témát, ajánlja fel és hívjon meg a tisztaságra. „A házasság valami egészen más, nem a kapcsolat alakulásának egy szintje” – hangsúlyozta. A tisztaság lehetőséget ad, hogy a pár valóban megismerje egymást.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír