Szükség van az emberre – Pécsen nyílt meg hetedik alkalommal a Kattárs

A Katolikus Társadalmi Napok belakta Pécs főterét. A Megyeháza, a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziuma, a Városháza, a művészetek háza előtt sátrak állnak, hogy bemutassák az Egyház evangéliumi szolgálatát. És áll a nagyszínpad, ahol a kultúra, művészet eszközeivel szólnak erről a szolgálatról. A jövő társadalma – hirdeti a hetedik Kattárs mottója, kifejezve, hogy az Egyház hozzá kíván szólni a társadalom jövőjéhez, vannak válaszai a 21. századi embert foglalkoztató kérdésekre, és kész intézményei által a szolgáló szeretet útján építeni ezt a jövőt. 

Elsőként Páva Zsolt polgármester, a Kattárs civil fővédnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, öröm számára, hogy ennek a nagy presztízsű eseménynek helyszíne lehet Pécs városa. Azt fogalmazta meg, a jövő társadalmának biztosítékai a kisebb és nagyobb közösségek, ezek egyike, sőt, a legnagyobbja, a történelmi távlattal is rendelkező Katolikus Egyház. A városvezető utalt arra, hogy Pécs a történelem évszázadai során sok szállal kötődött és kötődik ma is az Egyházhoz. Fontosnak nevezte, hogy a mai rendezvény lehetőség, amikor az Egyház kilép a falai közül, és megmutatja egy nagyon közvetlen módon tevékenységét a társadalomnak. Kultúra, karitász, média – emelt ki néhány területet az Egyház szolgálatából, melyek révén egyre szorosabban összefonódó és együttműködő kapcsolat jön létre Egyház és társadalom között.

Udvardy György házigazda főpásztor megfogalmazta: A jövő társadalma mottóban kifejeződő jövővizionálás bátor vállalkozás az Egyház részéről. „Nem adhatunk ugyanis pontos leírást arról, milyen lesz a jövő társadalma, de azt, hogy milyen elemeket kell tartalmaznia ahhoz, hogy emberhez méltó, az ember egészét és végső célját szolgáló közösség legyen, azt igen. Krisztusismeret, a krisztusi ember, a krisztusi áldozatvállalás a biztos jövő formálásának záloga” – fejezte ki az érsek azt a bizonyosságot, hogy abban a jövőben bízhatunk, amelyben benne van az Isten.

Az érsek körbemutatott a téren: „Az Egyház a közjó, az igazságosság, szubszidiaritás, szolidaritás, emberi méltóság elvei mentén vállalt szolgálata jelenik meg az itt felállított sátrakban, ahol bemutatkozunk, bátorítva, reményt hordozva.” Udvardy György arra figyelmeztetett: A jövő társadalma bennünk van, a mi céljainkban, döntéseinkben, álmainkban. S ezen az ünnepen a találkozások, beszélgetések, tanítások, közös gondolkodás fényében építkezünk, reményt, bátorítást nyerve és küldetésünkben fakadóan továbbadva – mondta a főpásztor.

Székely János szombathelyi megyéspüspök, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottságának elnöke, a Kattárs egyházi védnöke a Dél-afrikai Köztársaság szabadságáért hatvan éven át küzdő Nelson Mandelát például állítva arra figyelmeztetett, a szép és élhető világ, aminek mi is haszonélvezői vagyunk, nem magától jön létre, és nem magától marad fenn. Szükség van ránk, emberekre, akiknek a szívében megszületik ennek vágya, akik hajlandók vagyunk megvalósításáért áldozatot hozni. Utalt arra, hogy az első ispotályokat, iskolákat nem uralkodók hozták létre, hanem keresztény szívű emberek indíttatásából jöttek létre. „A nyugati kultúra az Egyház szolgálatának gyümölcse, ahogy Szent István, Gellért, Mór áldozata ott van magyar múltunkban.” Figyelmeztetett a történelmen át újból és újból tetten érhető tékozlásra: az észt és hitet szembe állító felvilágosodás, a szabadelvűséget hirdető szexuális forradalom, a moralitás normáit háttérbe szorító kapitalizmus pazarló viszonyulására ahhoz a harmóniát, objektív rendet hordozó világhoz, amelyet a Teremtő Istennek és a vele szövetségre lépő alkotó embernek köszönhetünk.

A püspök egy olyan világ mellett tett hitet, melynek lényege a szeretet, az önmegvalósítással szemben az önátadás, az önfeledt, nagylelkű, az embertársba belefeledkező élet, és egy olyan ember mellett, aki akkor boldog, ha e törvény szerint él. „Ebből a lelkületből születik szolgálatunk mindenütt, és ebből születik Egyházunk társadalmi tanítása, ez az evangéliumi szív hatja át szolgálatát.” Székely János buzdított: mindannyian tudunk valamit tenni ezért, van miből adnunk. Hogy ez a világ szép legyen, ahhoz mindannyian kellünk, álmaink, tetteink, szeretetünk, hitünk.

Boros Misi, a Kattárs ifjúsági védnöke arról beszélt, mekkora adomány életében a zene, hogy a zenének köszönhetően minden napját szeretetben töltheti, és a zene révén közvetítheti hitét. A fiatal művész számára öröm és megtiszteltetés, hogy szülővárosában, melynek székesegyházához oly sok élmény köti, egy fontos rendezvényhez kapcsolják nevét. Reményét fejezte ki, hogy kortársaival találkozhat a programokon.

A köszöntőket a Nemzeti Táncszínház műsora követte, majd elbúcsúzva a táncosoktól szentmisével folytatódott a megnyitó. A belvárosi templom, a dzsámi különleges tere adta a liturgia helyszínét. A kör alaprajzú teret két félkörre osztó átmérő mentén áll az oltárasztal. Ide vonult be Székely János főcelebránssal a papság, Udvardy György érsek, a Pécsi Egyházmegye számos papja, vendég paptestvérek és az asszisztencia.

„Ünnepelni szeretnénk azt, akik vagyunk, és dicsőíteni szeretnénk azt az Istent, aki formálja életünket, társadalmunkat” – köszöntötte Udvardy György az egybegyűlteket, kifejezve, hogy kiemelt helye van a háromnapos programsorozatban a szentmisének.

Székely János köszöntő szavai is azt fogalmazták meg, miért fontos, hogy most, köszöntők, találkozások, beszélgetések, kulturális élmények után itt vagyunk a templomban, az oltár körül. „Mély kapcsolat köti össze azt, ami itt, a szentmisében történik, és ami a szolgálatunkban, a börtönökben, kórházakban vagy a hajléktalanszállón. Mindez a szeretetszolgálat, ami fontos a társadalom számára, az emberi szívben kezdődik. A szívben, mely megérintődik, és átalakítja az ember életét. Ahogy a szentmisén átváltozik a kenyér és a bor, mi is átváltozunk. Egymásnak testvéreiévé, testvéri világgá. Ezért szeretnénk tenni.”

Homíliájában Székely János a ma ünnepelt Páli Szent Vincét állította a középpontba, életpéldájából kiindulva arról beszélt, hogyan tudja átalakítani az emberben lévő jó a világot, a „szeretet fantáziája” átjárva a kultúrát, megtermékenyíti azt. „Ez Jézus nélkül nem történne meg” – mutatott rá, hogy az emberi méltóság alapja, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Így ott, ahol az Isten eltűnik, eltűnik az emberi méltóság eszménye is” – figyelmeztetett Székely János. Majd arról beszélt, hogy a technikai fejlődés, a szabadság, a törvény is mind-mind bibliai gyökerű, s mindezek ott vannak kultúránk alapjában. Mindez addig marad meg, amíg lesznek emberek, akik ebben a hitben, szeretetben, igazságban élnek. „Az evangélium szerinti világ emberszívek által jött létre, s így is marad meg. Szükség van cégvezetőkre, akik tudják, hogy a gazdasági tevékenység célja az ember kibontakozása, minden ember kibontakozása. És tudják, hogy a szabadverseny az igazságosság, méltányosság korlátai közé van szorítva. Szükség van olyan házaspárokra, akik bőkezűen adják tovább az élet kincsét. Szükség van olyan emberekre, akik másokért élnek, akik által szebb lesz a világ.”

A három nap végén egy ünnepből fogunk kilépni a mindennapokba. Óriási biztonságot ad ez életünkhöz. Ünnepeljünk úgy, hogy közben ott van tudatunkban Isten jósága, irgalma, szeretete – búcsúzott Udvardy György érsek.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír