Volt és marad mindannyiunk hazája – Baráti beszélgetés Esztergomban Török Csaba Róma című kötetéről

Kontsek Ildikó, a Keresztény Múzeum igazgatója az est háziasszonyaként köszöntötte a nagyszámú jelenlévőt, majd Kuzmányi István diakónus, a Magyar Kurír és az Új Ember igazgató-főszerkesztője, a kötet felelős kiadója vette át a szót: „Róma volt és marad mindannyiunk hazája – és ha ez egyházi szempontból így van, akkor a Magyar Katolikus Egyház szempontjából ez a helyszín nem lehet más, mint Esztergom. Ezért sem véletlen a beszélgetés helyszínének kiválasztása.

Ráadásul Török Csabával barátok is vagyunk: sokszor kísértem el Rómába, és meggyőződésem, hogy olyan könyvet sikerült megírnia, amelyik igazán »katolikus« – vagyis teljességre törekvő, lexikálisan csakúgy, mint történelmileg vagy egyházi vonatkozásaiban.”

Kovács Zoltán egyetemi tanárt, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanárát, a Szent István-bazilika plébánoshelyettesét arra kérték fel, hogy egyházi szempontból, de személyes hangon mutassa be a könyvet.

„Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy nem akármilyen ember nem akármilyen kötetéről beszélhetek. Aki nyomon követi az Urbi et Orbi, illetve egyéb, Rómában zajló egyházi események magyar nyelvű közvetítéseit, egy nagy tudású kommentátort hallhat ott, akinek a szavaiból még az e területen jártas, tanult emberek is sokat tanulhatnak és meríthetnek. Ő Török Csaba professzor úr. Ennek ismeretében egészen másképp vesszük kézbe azt a Rómáról szóló zarándokútikönyvet, amelynek éppen ő a szerzője.

Nem teológiai értekezésre törekedett, nem valamiféle »lelketlen«, rideg tudásanyaggal halmoz el bennünket, hanem mindannyiunk szívéhez nagyon is közelállóan a lelkipásztori szívét is megmutatja benne.

Az emberek üdvösségéért fáradozó papként nem mulasztja el, hogy a teljes búcsú elnyerésének lehetőségére is világos, jól érthető szavakkal emlékeztessen, hogy mindezt alkalmazni is tudjuk az életünkben – különösen most, a szentévben.

És ezzel már egy kicsit sejtetem is, milyen kötettel áll szemben az olvasó: a könyv – tartalma, szerkezete, emberközeli stílusa, érthető megfogalmazásai, még a latin kifejezéseket is »megszelídítő« értelmezései, valamint gyakorlatias útmutatásai révén – kiváló útitársa lehet egy zarándoknak, s számunkra igazán szívhez szólóan, számtalan magyar vonatkozás is megjelenik benne. Csak néhány példa: »A Szent Péter-bazilikában számunkra a legkedvesebb a Magyarok Nagyasszonya-kápolna, mely a keresztény identitásunkhoz, magyar katolicitásunkhoz hozzátartozik«; »a Caeliuson található Róma egyik legősibb, legtitokzatosabb temploma: a magyarok nemzeti temploma a Santo Stefano Rotondo, melynek érdekes történetét olvasva megtudjuk, magyarként miért is érezhetjük otthon magunkat benne«; »A sekrestye falán megpillanthatjuk Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek képmását. Bíborosi kinevezésekor ezt a bazilikát kapta címtemplomul XII. Piusztól.«

Nagyon hálásak lehetünk ezért a papi lelkülettel összeforrott tanári vénáért, melyre az évek hosszú sora alatt az Örök Városban tett szert a szerző, mellyel – immáron itthonról – ma is tanít és vezet bennünket.

E kötet egyszerre kedvcsináló az útra keléshez, iránymutató útitárs és olyan képeskönyv is, mely abban segít, hogy később felidézhessük a Rómában látottakat.”

Budai András, a Via Sacra zarándok utazási iroda vezetője elmesélte, hogy 2018 őszén kérdezte meg először Csaba atyától, hogy jó ötletnek tartaná-e egy Rómáról szóló útikönyv elkészítését: „Azt válaszolta, hogy »persze, jó ötlet«. »Megírnád, Csaba atya?« »Persze, hogy megírnám« – szólt a válasza.” Összeállították a tartalomjegyzéket. Aztán 2022-ben megjelent a sorozat első kötete Lourdes-ról, majd a Fatima- és a Međugorje-kötet után végül a szentév megnyitása előtt egy héttel mutatták be Budapesten a Rómáról szóló zarándokútikönyvet is.

Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának vezetője a saját zarándoklatairól, azokból való fejlődéséről, tapasztalatairól mesélt, felelevenítve az egyik legemlékezetesebb, 2020-ban tett útját, melyet „lehetetlennek tűnő zarándoklatnak” nevezett el magában. „Kollégáimmal és hajléktalan emberekkel zarándokoltunk a Szentatya meghívására Rómába. Teljesen lehetetlennek tűnt a dolog. Egészen abszurdnak. Berzenkedtem is tőle: velük együtt utazunk, lakunk egy szálláson, megyünk az utcán... Azután mégis rászántuk magunkat. Rengeteg nehézség árán: az iratok, a megfelelő ruházat beszerzése, a szabályok felállítása és betartatása, és még sorolhatnám. De végül csodás napokat töltöttünk együtt. »Ti vagytok az Egyház kincsei!« – mondta Ferenc pápa.

Róma utcáin sétálva az egyik hajléktalan ember megkérdezte tőlem: »Szerinted mi a csoda?« De ő maga meg is válaszolta a kérdését: »A csoda az, hogy itt vagyok.«

Ő ott, a saját életében megtapasztalta Isten jelenlétét és általa én is. Olvastam valahol: aki zarándokol, az a legszükségesebbekre összpontosít, a legszükségesebb ruhákra, élelmiszerekre, azután lassan azok közül is csak a legszükségesebbre, ami a lelkét foglalkoztatja. Kedves zarándoktársak a mindennapokban! Tegyék be Török Csaba könyvét a legszükségesebbek közé, a mákos rétesek mellé, és vágjanak bátran neki az útnak!”

Az est végén Csaba atya így fogalmazott: „Amikor készültem, hogy zárásként mit fogok mondani, a barát, barátság szó jutott először eszembe. Hiszen valóban, minket, akik ma itt együtt vagyunk, nagyon régi és sokfajta barátság köt össze. Ezért volt számomra meglepő, hogy mindenki kimondta ezt a szót különböző megközelítésben. Így aztán ez a könyvbemutató nekem lett egy utazás. Aki pedig Isten közelébe helyezi az életét, az ő útján jár, azt a barátjává fogadja Isten.

»Barátaimnak mondalak titeket« – mondja Jézus az utolsó vacsorán. Milyen jó, hogy mindannyian barátok vagyunk!

Rómában pedig ennek egy sajátos mélysége van, egyszerűen azért, mert Rómába mindenki hazamegy. A Szent Péter téren az általános kihallgatások alkalmával is azt vesszük észre egyszer csak, hogy

barátok vannak körülöttünk mindenhol: afrikaiak, latin-amerikaiak, ázsiaiak – és ha nem is értem a nyelvüket, ott és akkor mégis barátokká válunk. Mindenki egy Őbenne a keresztség által,

mert Róma ennek a tapasztalata. Hiszen Isten körül a barátaink nem feltétlenül csak azok, akiket látunk. Nagyon sok olyan barátunk is van, akivel másképpen találkozunk, mert akár ötszáz vagy ezer évvel ezelőtt éltek. De ugyanaz a barátság köt össze minket. A városi anekdotákban szentek és vallási tartalmak nélkül is megvan az a közelség, amitől az ember hirtelen azt érzi, hogy minden utcasarkon egy baráttal találkozik. Én azt kívánom, hogy Rómában mindenki találja meg a maga kötődését ebben a baráti hálóban.”

Fotó: Merényi Zita

Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír