„Legyenek mindnyájan egy!” – Lezárult az ökumenikus imahét Székesfehérváron

Az idei székesfehérvári ökumenikus imahéten ismét összegyűltek a város katolikus, evangélikus, református templomaiban, valamint baptista imaházában a keresztény felekezetek hívei, hogy egyházi vezetőikkel, lelkipásztoraikkal és a gyülekezeti szolgálókkal mindennap együtt, egységben imádkozzanak.

A záróalkalmon Szász Zoltán református lelkész köszöntötte a testvérfelekezetek képviselőit és a híveket, majd énekes imádságra hívta a Krisztus-hívőket a közös istentiszteleten. „Isten népének együtt kell dicsőíteni az Úr nagy tetteit, mert ez mindannyiunk közös hite, közös megtapasztalása, hogy alkalmassá váljunk Isten igéjének, az evangélium üzenetének befogadására” – mondta a lelkész. Ehhez kapcsolódott Szabóné Miklós Eszter gyülekezeti tag szavalata is.

A több mint százéves hagyománnyal rendelkező imanyolcad utolsó székesfehérvári estéjén Spányi Antal megyéspüspök az imádság erejéről és arról az egységről beszélt, amit Jézus a halála előtti imájában mintegy lelki végrendeletként hagyott ránk: „»Legyenek mindnyájan egy!« – erre alapozzuk ma is azt az élő és eleven hitet, amely által közösen akarunk tenni Isten országáért.

Az Egyesült Államokban működő Minnesotai Egyházak Tanácsa az imahét záróalkalmára a hamis bíróról és az özvegyasszonyról szóló példázatot választotta. Az evangélium szavai az elbizakodott igazságtalan bíró történetét beszélik el, aki azt mondja, Istentől nem fél, embertől nem tart, önmagát mindenki fölé helyezi, de mégis emberi bölcsességből igazságot szolgáltat, nehogy botrány legyen. Tehát azt mondja az Úr: gondoljátok, hogy az Isten megvárakoztatja azokat, akik hozzá imádkoznak és Tőle kérnek segítséget? Akik bajaikban, szükségeikben, az előttük álló nagy feladataikban hozzá fordulnak? Jó hallani Jézus szavát: mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat neki.”

A főpásztor megemlékezett az 1908-ban elindult imádságos törekvésről a Krisztus-hívők egységéért és mindazokról a kiváló emberekről, akik a különféle felekezetekből sokat tettek az ökumenéért. Visszaemlékezett püspök elődjére, Prohászka Ottokárra is, akinek személye, tanítása, de legfőképpen a felekezetek közötti együttműködést hirdető szemlélete minden keresztény közös kincsévé vált. Szólt azokról a keresztény vértanúkról, akiket napjainkban – az idei ökumenikus imahét alatt is – megöltek hitükért istentiszteletük alatt, hitük megélése közben.

A megyéspüspök arról is beszélt, hogy bár Jézus tanítványai is különbözőek voltak, Krisztus mégis együtt tartotta őket szeretetével, tanításával, ahogy kétezer év óta az Egyházat is. Majd arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak úgy, ahogy az Úr tanította: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd.” Hangsúlyozta, hogy legyünk készek elfogadni és fejet hajtani Isten akarata előtt, akarjunk alkalmas eszközökké válni. Engedjük, hogy Ő alakítsa, formálja gondolkodásunkat, cselekedeteinket. „Legyünk hálásak ezért az imahétért, hogy megismerhettük egymást a szeretet és a barátság kötelékével. Amikor találkozunk, ismerjük fel egymást, legyen egy kedves szavunk egymáshoz, és ne idegenként menjünk el egymás mellett” – folytatta a főpásztor. Végül Szent II. János Pál szavaival zárta gondolatait: minden kereszténynek törekednie és együttműködnie kellene az egység visszanyerésére, minden kereszténynek, aki állhatatos kíván maradni hivatásában és küldetésében.

A székesfehérvári ökumenikus imahét utolsó alkalma közös imádságokkal és a város ökumenikus énekkarának szolgálatával zárult Tóka Szabolcs orgonaművész-tanár kíséretével, Dóczy István karnagy vezényletével.

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Forrás: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír