„Minden lehet a képen” – Meinrad Dufner OSB életmű-kiállítása Pannonhalmán

Ezen a kiállításon nem lehet gyorsan áthaladni, ha szeretnénk megérteni, mit látunk. Szemek és arcok fogadják a látogatót, karneváli színes forgatagban. Mellettük a művésszel készült videointerjúból láthatunk részletet, melyben arról beszél:

Isten örömét leli abban, hogy minden teremtménye egyedi, és ilyen a művészet is.

Ha készítettünk egy szobrot vagy festményt, és abban elmondtunk mindent, minek készítenénk másikat? Alkotás közben mindig ugyanazt próbáljuk kifejezni, de mindig más szemszögből.

A megnyitón Hortobágyi T. Cirill OSB főapát köszöntőjében felidézte: a pannonhalmi bencés közösség évtizedek óta ismeri Meinrad atyát; az 1980-as években tartott itt lelkigyakorlatot, majd 1989 novemberében egy hetet töltött Pannonhalmán – abban az izgalmas időszakban, amikor bontották a berlini falat…

„Mi először nem a művészt, hanem a lelki írót, a zsinati lelkiségben megújulást kereső szerzetest ismertük meg. Anselm Grünnel együtt írt könyvei sokunk számára alapművekké váltak. Meinrad atya művészarcát a münsterschwarzachi kolostorban ismertem meg, ahol meghívott, hogy nézzem meg a műtermét. Szerinte

a vallás értelmezhetetlen művészet nélkül. A képek soha nem mondanak el egy történetet végig, mindig csak egyes részeit, eljutnak a lényegig, de soha nem árulják el teljesen a titkot.

Ez a helyzet a vallással is: nem tudja megmagyarázni a teljes igazságot, de megsejteti a lényeget.”

Meinrad atya mindig új dolgokkal próbálkozik – tette hozzá Hortobágyi T. Cirill –, hűen a műterme falán olvasható felirathoz: „Minden lehet a képen”.

Maga a művész nem tudott eljönni a megnyitóra, de levélben megköszönte az értő rendezést a kurátoroknak – Mélyi József művészettörténésznek és Dejcsics Konrád OSB kulturális főigazgatónak –, és azt kívánta a látogatóknak, hogy „a műalkotások és a szövegek, minden, amire testben és lélekben rájöttem, erősítse, ébressze fel és bátorítsa bennük az eleven életet”.

E kívánság művészi megfogalmazása a kiállítás emblematikus alkotása, mely Szent Ágostont idézve ezt a címet viseli: Krisztus, az élet előtáncosa. A kereszt alakú táncparketten feszületekről levett korpuszok táncolnak, forognak, hajladoznak, ugróköteleznek. Mindez nem polgárpukkasztás vagy blaszfémia: a keresztről levett és élő Krisztus a feltámadásba vetett hit legmélyebb kifejezése.

Stefan Brunner, a kiállítás létrejöttét a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Titkársága mellett támogató Goethe Intézet igazgatóhelyettese megnyitóbeszédében elmondta: Németországban számos nagyszabású kiállításon mutatták már be Meinrad Dufner munkásságát, a bajor televízió pedig dokumentumfilmet forgatott róla. Lenyűgöző életművének sokszínűsége: teológus, pszichológus, egy sor könyv szerzője és művész, aki az anyagok végtelen bőségéből válogat és hoz létre alkotásokat. Nem riad vissza a hagyományokkal való kritikus szembenézéstől, megkérdőjelezi a jól bejáratott megközelítési módokat, esetenként pedig le is rombolja azokat.

Ahogy maga megfogalmazta: „Szakítok valamivel, darabokra tépem, majd valami újjá ragasztom össze.” Műveit sokszor tükörnek is tekinthetjük, amelybe beletekintve a szemlélő – de maga a művész is – saját élete és hite kérdéseivel szembesül.

Ilyen tükrökből láthatunk néhányat a kiállítás harmadik részében, melyben Meinrad Dufner életútjához kötődő alkotások sorakoznak: gyerek- és felnőttkori önarckép, a művészet erejét és értelmét vizsgáló művek, a münsterschwarzachi bencések missziós hagyományához kapcsolódó alkotások, a mélypszichológia felé fordulás rajzai.

Mélyi József kurátor, aki szintén nem tudott személyesen jelen lenni a megnyitón, üzenetében úgy fogalmazott: rengeteget tanult a kiállítás létrehozása közben, mégpedig olyan dolgokról, amelyekről úgy hitte, alapos ismeretekkel rendelkezik: a német történelemről, a gyarmatosításról, a hatalom és az Egyház viszonyának 20. századi alakulásáról, a ’68-as szellemi áramlatok szerteágazó gyökereiről és sokfelé indázó továbbéléséről; a festészetről, a kreativitás nézőpontjairól, a hibáról és a javításról, az emberi testről és lélekről.

„Mindenből tovább lehet építkezni. És még egy hiba is több tudáshoz, tapasztalathoz juttathat, teljesebbé tehet, és nem megrövidít” – vallja a művész a kiállításon látható interjúban. Az újrakezdés, az önkifejezés, a kudarcokkal és önmagunkkal való szembenézés volt a kiállítás rendezésének alapvető vezérfonala – mondta el a tárlat másik kurátora, Dejcsics Konrád bencés szerzetes. – És mindennek a mélyén ott van az ember és Isten találkozása, az a tapasztalat, amikor Krisztus arcában felfedezzük a saját arcunkat.

A kiállítás utolsó részében ennek művészi kifejezéseit láthatjuk. Az Isten általi megsebzettség történetét, Jákob harcát; a halál és az élet körforgását, egy amazonasi indiánt, aki rálép a kígyóra, de a végzetes pillanatban megragadja az állat fejét; ember és Isten képmását, cím nélkül.

A Vendégségben testnél és léleknél – Meinrad Dufner OSB életmű-kiállítása 2021. február 17-ig várja a látogatókat a Pannonhalmi Főapátság főmonostori kiállítóterében.

Fotó: Lambert Attila

Szalontai Anikó/Magyar Kurír