„Nem a gyengeség jele” – Ferenc pápa a vallásközi párbeszédről

Hölgyeim és Uraim!

Nagyon boldog vagyok, hogy köszönthetlek benneteket, Az emberi testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében című Abu-Dzabiban február 4-én aláírt dokumentumról rendezett kongresszus résztvevőit.

Köszönet a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa által a Buenos Aires-i Vallásközi Párbeszéd Intézetével együttműködésben megrendezett találkozó minden szervezőjének, különösen Rogelio Pfirter úrnak, az Argentin Köztársaság Szentszékhez akkreditált nagykövetének.

Boldog vagyok, hogy az Abu-Dzabiban aláírt nyilatkozat, amely egyetemes üzenetet hordoz, ismertté vált Amerikában is. Biztos vagyok benne, hogy az egyes országok és földrészek sajátos érzékenysége hatékonyan hozzájárulhat a dokumentum elmélyült olvasatának kialakításához és üzenetének hatékonyabb megértéséhez.

Amint az Emberi Testvériség Világkonferenciáján mondtam: „Nincs választási lehetőség: vagy közösen építjük a jövőt, vagy nem lesz jövő. Különösen a vallások nem hagyhatnak fel azzal a sürgős feladatukkal, hogy hidakat építsenek a népek és kultúrák között. Eljött az idő, hogy a vallások tevékenyebben, bátran és merészen, alakoskodás nélkül odategyék magukat, és segítsék az emberiség családját, hogy növekedjen a képessége a megbékélésre, a reménykedő látásmódra és a béke konkrét útjainak megtalálására” (2019. február 4.). Vallási hagyományaink a találkozás kultúrája előmozdításának szükséges inspirációs forrását képezik. A vallásközi együttműködés, amely az őszinte és kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd előmozdítására épül és az egységre törekszik, anélkül, hogy bármit összemosna, megőrizve az egyes önazonosságokat, alapvető fontosságú. De ez az egység több mint puszta politikai megállapodás. Egyszer, február elején e dokumentum kapcsán egy nagyon bölcs ember, egy nagyon bölcs európai politikus azt mondta nekem: „Ez túlmegy annak módszerén, hogy megőrizzük az egyensúlyt és a békét, amely nagyon fontos, de ezek a dokumentumok továbbmennek.” És a következő példát mondta: „Gondoljunk csak a II. világháború végére, gondoljunk csak Jaltára; Jalta létrehozott egy egyensúlyt, hogy tovább tudjunk lépni a holtpontról, egy egyensúlyt, amely gyenge volt, de lehetséges. Felosztották a tortát, és létrehozták a béke időszakát. De ezek a dokumentumok, ez a magatartás, amely a természetfeletti erejében kezd párbeszédet, megteremti a testvériséget, meghaladja a paktumokat, meghaladja a politika területét. Annyiban politika ez, amennyiben emberi. De meghaladja és felülmúlja, sokkal nemesebbé téve azt.” Ez az út. Miközben a politika területén is meg kell tenni mindent, amit lehet, mert az is nagyon fontos. 

A világ figyel bennünket, hívő embereket, és értékeli az emberi közösséggel és az emberi jogokkal kapcsolatos magatartásunkat. Kéri, hogy működjünk együtt, nem csak azokkal a jóakaratú emberekkel, akik ugyanazt a vallást gyakorolják, hogy hatékony válaszokat adjunk világunk számtalan fájdalmára, mint a háború, az éhség és a szenvedés, amelyek emberek millióit sújtják, a környezeti katasztrófa, az erőszak, a korrupció és az erkölcsi hanyatlás, a család válsága és a gazdaságé, és mindenekfelett a reménytelenség.

A dokumentum célja, hogy alkalmazzuk a párbeszéd kultúráját mint utat, az együttműködést mint alapmagatartást, a kölcsönös megismerést mint módszert és kritériumot. Mostantól megerősíthetjük, hogy a vallások nem jelentenek zárt rendszereket, amelyeken nem lehet változtatni, de ez csak a saját identitásuk őrzésével együtt igaz. És ez alapvető: az önazonosságot nem lehet kiárusítani, mert ha ezt teszed, akkor nincs többé párbeszéd sem, csak alárendeltség. A vallások saját önazonosságukkal járnak az úton.

A testvériség egy komplex emberi valóság, amire nagy figyelmet kell fordítani, és amivel csak nagy finomsággal lehet bánni. Amikor Isten azt kérdezi, hogy „Hol van a testvéred?”, mert a testvériségre vonatkozó első kérdés a Bibliában ez: „Hol van a testvéred?”, senki sem válaszolhatja ezt: Nem tudom, nem vagyok őrzője a testvéremnek (vö. Ter 4,9). Ismerünk még hasonló kérdéseket: Hogy lehetséges, hogy nem gondoskodtunk egymásról, amikor mindannyian ugyanannak a nagy emberi családnak a tagjaiként testvérek vagyunk? Hogyan lehetséges táplálni a testvériséget, hogy az ne csupán elmélet legyen, hanem valódi testvériséggé változzon? Hogyan tudjuk érvényesíteni a másik befogadását, annak saját hovatartozásunk nevében alkalmazott kizárása helyett? Mit tudunk tenni azért, hogy a vallások a testvériség csatornái, és ne megosztó akadályok legyenek? Egy kevés történelem már megijeszthet bennünket: vallásháborúk, keresztény vallásháborúk, gondoljunk csak a harmincéves háborúra, gondoljunk csak a Szent Bertalan éjszakájára. Aki erre gondolva nem érez rémületet, sosem kérdezi meg, hogy miért.

Fontos megmutatnunk, hogy mi, hívők a béke képviselői vagyunk az emberi társadalmak számára, hogy így válaszoljunk azoknak, akik jogtalanul vádolják a vallásokat azzal, hogy gyűlöletet szítanak és az erőszak forrásai. A mai bizonytalan világban a vallások közötti párbeszéd nem a gyengeség jele. Alapja és értelme éppen az Isten emberekkel folytatott párbeszédében található. Történelmi magatartások megváltoztatásáról van szó. Eszembe jut egy szimbolikus jelenet a Roland-énekből, amikor a keresztények megverték a csatában a muszlimokat, majd sorba állították őket a keresztelőkút előtt, miközben valaki ott állt karddal. Ezt tettük mi, keresztények. Ez olyan mentalitás, amit ma nem érthetünk meg és nem fogadhatunk el, és amely nem működhet többé.

Vigyázzunk a fundamentalista csoportokkal! Mindegyik vallásnak megvan a magáé. Argentínában is működik néhány fundamentalista csoportosulás. Igyekezzünk a testvériség jegyében előrehaladni! A fundamentalizmus pestis, és minden vallásnak van valamiféle fundamentalista, csoportba verődő unokaöccse.

Remélem, hogy a testvériségnek ezt az üzenetét meghallja majd a nemzetközi közösség, az egész emberi család javára, amelynek az egyszerű toleranciától el kell indulnia az igaz és békés együttélés útján. Folytassátok a munkát!

És kérlek, ne feledkezzetek meg arról, hogy imádkoztok értem, mert nagy szükségem van rá. Köszönöm!

Fordította: Gájer László

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír