„Szétárad körülötte az öröm” – Gondolatok a megszentelt élet napjára

„Ha egy érett szerzetesre tekintek – írja Basilios Gondikakis –, semmi emberfelettit nem találok benne, semmi csodálatosat vagy szédületeset, hanem mélyen emberit, alázatosat, békét hozót, vigasztalót. Léteznek ilyen szerzetesek – ismeretlenül, névtelenül, fénnyel telve.

Én is ismerek egyet: szó szerint túlcsordul. Ez az a kifejezés, amely a legjobban jellemzi az ő valóságát.

Kicsiny, gyönge és törékeny földi edényében az öröm kimondhatatlan kincsét rejti. S ez az öröm túlcsordul, szétárad körülötte, és illattal tölt el mindent.

Lényéről fény ragyog. Az ujjongás túlszárnyalja testi állóképességét, feltör a szívében, és könnyekben, kiáltásokban, mozdulatokban szabadul föl. Akár beszél, akár hallgat, akár alszik, akár éber, akár jelen van, akár távol, mindig ugyanazt vallja, személyisége, kegyelme és ereje ugyanaz. Jelenléte vagy emlékezete, szomszédságának érzése, vagy puszta létezése valami különbözőt sugároz: valamit, ami teremtetlen, nyugodt és átható. S ez az érzés megújítja az embert, megnyugtatja az idegeket. Kioltja a haragot, megvilágosítja a lelket. Szárnyakat ad a reménynek, olyan harcra készít fel, amely az egész népnek békét és derűt ad. Olyan ember ő, aki vérével hódította meg a paradicsomot. Szétszaggatja saját személyiségét, de mindenkit megkínál belőle.”

A Vigasztaló Szentlélekről nevezett Mirjam nővér OCD perjelnő bevezetője a Tisztaszívűek. Szent életutak a 70 éves pécsi Kármel történetéből című kötethez (sarutlan kármelita nővérek, Magyarszék, 2006).

Forrás és fotó: Szerzetesek Facebook-oldala

Magyar Kurír