„Váltsuk tettekre” – Szentmisén adtak hálát Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatásáért

Hazai – 2023. június 5., hétfő | 21:56

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatása során kapott kegyelmekért bemutatott hálaadó szentmisére invitálta június 5-én délután a püspököket, a papságot és a szervezésben, lebonyolításban részt vevőket. A budai ciszterci Szent Imre-templombeli szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt.

A szentmisén koncelebrált Michael W. Banach apostoli nuncius, Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK alelnöke, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK Ifjúsági Bizottsága vezetője, Varga Lajos váci segédpüspök, Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora és Tóth Tamás, az MKPK titkára, a pápalátogatás általános koordinátora, továbbá a jelen lévő papság. A szentmisén együtt adtak hálát az apostoli látogatás szervezésében és lebonyolításában részt vevők is. Az eseményen jelen volt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.

A szertartás során az asszisztenciát az Esztergomi Szeminárium és a Központi Papnevelő Intézet (KPI) növendékei adták.

A szentmise elején Szkaliczki Örs OCist, a templom plébánosa köszöntötte a főpásztort és az ünneplő közösséget, megtiszteltetésnek nevezte, hogy ez a templom ad otthont ennek a szép hálaadó szentmisének, így az itteni plébániaközösség is kapcsolódik Ferenc pápa magyarországi látogatásához.

Az evangélium Szent Máté könyvéből hangzott el (11,25–30).

Erdő Péter bíboros, prímás homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Hálaadásra jöttünk ma össze Ferenc pápa magyarországi látogatásáért, annak kegyelmeiért. Egyben kifejezzük köszönetünket mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nagy esemény az isteni kegyelem közvetítője lehessen.

Az egész Biblia alapvető gondolata Isten ajándékozó szeretete. Isten ajándéka már a világmindenség léte is, hiszen Ő a Teremtő. Ő az, aki gondot visel az emberiségre. Ő az, aki kiválasztott igaz embereknek megadja a kinyilatkoztatás üzenetét, majd gondviselő szeretetével vezeti a választott népet. Jézus Krisztusban pedig megadja az emberiségnek a kiengesztelődés és az örök üdvösség ajándékát.

Mi lehet az ember magatartása, mi lehet a válaszunk erre a nagyszerű ajándékozó isteni szeretetre? Az öröm, a dicséret, Isten dicsőítése, pontosabban és általánosan szólva pedig a hálaadás. Hirdetjük Isten nagyságát, tanúskodunk műveiről, köszönetet mondunk neki. Az Ószövetség hálaadása leginkább mégis az áldás szóban fejeződik ki.

Isten áldására, mely életet és üdvösséget ad az embernek, az ember áldással felel. Így adunk hálát Isten hatalmáért és szeretetéért.

Hiszen köszönetképpen Istennek mit tud adni az ember? Az Ő végtelen boldogságához nem hiányzik semmi. Ezért hát áldással fejezzük ki köszönetünket. A „barak” szó ezt jelzi. Így kezdték a liturgikus vagy ünnepélyes étkezéseket. Így kell érteni az Újszövetségben is, hogy az utolsó vacsorán Jézus „fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta (tanítványainak): Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az Én vérem, a szövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,27–28) Az áldást jelölő ősi héber szót itt görögül a hálaadás, az eucharisztia fejezi ki. Krisztus hálaadása az Atyának szól, és ez az, amit továbbhagyományozott Egyházára. Amiért köszönetet mondunk, az a kegyelem, Isten szavának kinyilatkoztatása és az üdvösség, amelyre meghívást kaptunk.

A régi választott nép hívő tagjainak azonosságát az „ámen” szó adta, vagyis az Isten akaratára mondott igen. A hívő keresztény pedig a hálaadás embere. „Adjatok hálát mindenért” (1Tessz 5,18) – mondja Szent Pál.

A hálaadás tehát a keresztény ember egzisztenciájának lényegét fejezi ki.

Ma is a hálaadás áll közös ünneplésünk középpontjában. Hálát adunk Istennek keresztségünkért, katolikus hitünkért, a szentmiséért és az Oltáriszentségéért, amely maga a szentségi módon jelen lévő hálaadás. Hálát adunk a természetes világban kapott ajándékokért, életünkért, családunkért, népünkért, kultúránkért. Különösen hálát adunk Istennek, hogy hazai egyházunkat és népünket Ferenc pápa látogatásával akarta megerősíteni és bátorítani. Köszönjük azokat a kegyelmeket, amelyeket a látogatás napjaiban az eseményeken jelen lévők kaptak és azok is megéreztek, akik a tömegtájékoztatás útján követték, vagy imádságban kísérték a találkozást.

Köszönetet mondunk Ferenc pápának, aki lelkipásztori szeretettel fordult hozzánk, és fontosnak tartotta, hogy meglátogasson minket. Valóban ránk akart figyelni. Nem csupán alkalomnak tekintette itteni látogatását, egyéb – bármennyire fontos – ügyek intézésére. Köszönetet mondunk a Szentatya munkatársainak és kísérőinek, az apostoli nuncius úrnak és munkatársainak, a magyar püspöki karnak, a titkárság és az egyházmegyék minden munkatársának, papoknak, diakónusoknak, világiaknak, akik fáradhatatlan igyekezettel készítették elő és segítették a felejthetetlen esemény megvalósulását. Köszönettel tartozunk a világi hatóságoknak, akik meghívásukkal, nagylelkű támogatásukkal, hozzáértő szervezésükkel gazdagították a találkozást. Köszönet az önkénteseknek és a tanúságtevőknek, a tömegtájékoztatási eszközök munkatársainak.

Isten iránti hálaadásunk, de emberek iránti köszönetünk is akkor hiteles, ha ennek a találkozásnak a kegyelmi indításait tettekre váltjuk.

Ahogyan Ferenc pápa a betegek, fogyatékkal élők, szegények, menekültek, a társadalom peremén élők iránti szeretetét fontosnak tartotta kifejezni, olyan lelkülettel kell nekünk is észrevennünk a saját környezetünkben a rászoruló embereket, és segíteni a rajtuk. Ahogyan a Szentatya találkozni akart püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, hitoktatókkal és más világiakkal, úgy kell nekünk is megélni a helyi egyházi közösséget. Észrevenni mindenkinek a sajátos karizmáját, és nagy tisztelettel fogadni szentségi küldetését. Ahogyan a Szentatya külön találkozott a fiatalokkal meg a tudomány és a kultúra embereivel, úgy kell nekünk is nyitottaknak lenni minden korosztály felé, és komolyan venni azt a párbeszédet, amely a szellem világában folyik. Ahogyan Ferenc pápa nagyra becsülte Szent István örökségét és megismételte az ország felajánlását a Szűzanyának a Kossuth téri szentmise végén, úgy kell nekünk is bizalommal kérni a Magyarok Nagyasszonyának segítségét, vállalni feladatainkat és felelősségünket népünk érdekében, emelt fővel és nyitott szívvel, mint annak idején Szent István király.

Ha ezek a tanítások tovább élnek szívünkben és cselekvő helytállásunkban, akkor valóban méltó hálát adunk ennek a különleges találkozásnak a kegyelmeiért.

Ebben segítsen mindnyájunkat a Gondviselő Isten! Ámen.

*

A szentmise záró könyörgését követően Michael W. Banach magyarországi apostoli nuncius mondott köszöntőt.

A nuncius beszédének magyar fordítását az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Mint magyarországi apostoli nuncius, a Szentatya személyes képviselője az egyház és az ország felé, szeretném kifejezni őszinte hálámat mindazoknak, akik Ferenc pápa közelmúltbeli magyarországi apostoli látogatását ilyen örömteli és emlékezetes eseménnyé tették. Igaz, hogy mindössze két hónap állt rendelkezésre az előkészületekre, de számtalan szervezet és több ezer ember nagyon keményen, elkötelezetten és szakszerűen dolgozott.

Ferenc pápa megkért, hogy fejezzem ki mindannyiuknak őszinte köszönetét azért, hogy hozzájárultak második magyarországi apostoli látogatásának átütő sikeréhez.

Ezt a hálát különösen is ki szeretném fejezni excellenciás köztársasági elnök asszonynak, valamint excellenciás miniszterelnök úrnak és miniszterelnök-helyettes úrnak, akik olyan szeretettel fogadták a Szentatyát, attól a pillanattól, amikor Magyarországra érkezett. Szeretném továbbá élőszóban is kifejezni mély elismerésemet a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának munkájáért, a támogatásért és együttműködésért ezen rendkívül sikeres látogatás megtervezésében, amely lehetővé tette, hogy több százezer ember személyesen láthatta a Szentatyát magyarországi tartózkodása során.

Külön köszönet illeti továbbá a rendőrséget, a tűzoltóságot és a mentőszolgálatot, az egészségügyi szolgálatokat, a tömegközlekedési vállalatokat, valamint a különböző helyszíneken működő valamennyi rendezvényszervezőt.

Szeretném megköszönni azokat a rendkívül pozitív tudósításokat is, amelyeket a média a Szentatya magyarországi tartózkodásáról adott. Nagyra értékeltük a pápa üzenetének a magyar néphez való eljuttatásában tanúsított hozzáértésüket és elkötelezettségüket.

Mindazoknak a papoknak, diakónusoknak, férfi és női szerzeteseknek, valamint világiaknak, akik segítettek a látogatás megtervezésében és támogatásában; a plébániai és egyházmegyei csoportok vezetőinek, akik olyan keményen dolgoztak, hogy az ország minden szegletéből Budapestre hozzák a zarándokokat, és biztonságban hazavezessék őket; a tanároknak, akik megtervezték a tanórákat és elkísérték a diákokat a fővárosba; mindazoknak, akik részt vettek az eseményeken, különösen az emlékezetes szentmisén a Kossuth téren; mindazoknak, akik önkéntesként segédkeztek a látogatás napjaiban; és mindazoknak, akik személyesen vagy a rádión, televízión vagy az interneten keresztül követték az eseményeket, szeretném köszönetemet és elismerésemet kifejezni. Külön köszönetet szeretnék mondani más egyházak és vallási közösségek tagjainak, akik velünk együtt köszöntötték a Szentatyát Magyarországon.

A tervezés, az előkészítés és az előrelátás, amely ennek az apostoli útnak minden egyes szakaszát jellemezte, valóban óriási volt, és sokak hozzájárulásának köszönhető, hogy ezek a napok ilyen átütő sikert arattak.

A látogatás sikerére egész Magyarország büszke lehet.

Magyarország többnapos napsütésnek örvendhetett április végén, önök rendkívül barátságos arcot mutattak a pápának és a világnak, és emlékeztettek mindenkit, aki látta, hogy a katolikus hit Magyarországon él és virágzik még ezekben a gyakran hitetlen időkben is.

Ferenc pápa nem kerülte meg napjaink égető kérdéseit sem, vagy hogy kihívás elé állítsa hallgatóit. Hallgassuk meg újra néhány gondolatát:

„Korunk történelmi időszakában számtalan veszély leselkedik ránk, de felteszem a kérdést – gondolva a meggyötört Ukrajnára is – vajon hol vannak a békét szolgáló kreatív erőfeszítések?” (Találkozás az állami hatóságok, a társadalmi élet és a diplomáciai testület képviselőivel)

„Ilyen Egyházról kell álmodnunk: olyan Egyházról, amely képes meghallgatni, párbeszédet folytatni, a gyengébbekre odafigyelni; olyan Egyházról, amely befogadó mindenki irányába; olyan Egyházról, amelynek van bátorsága mindenkihez elvinni az evangélium próféciáját.” (Találkozás a püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és lelkipásztori munkatársakkal).

„Ez vonatkozik az egész Egyházra is: nem elég csak kenyeret adni, ami a gyomrot táplálja, hanem az ember szívét is táplálni kell! A tevékeny szeretet nem pusztán anyagi és szociális segítségnyújtás, hanem az egész emberre figyel, és Jézus szeretetével talpra akarja őt állítani: olyan szeretet, amely segít visszanyerni szépségünket és méltóságunkat.” (Találkozás a szegényekkel és menekültekkel)

„Barátaim, ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is! Ne feledjétek, hogy senki sem veheti át helyeteket a világ történelmében, az Egyház történelmében: senki sem veheti át helyeteket! Senki sem képes arra, amire csak ti vagytok képesek. Segítsünk egymásnak elhinni, hogy szeretnek bennünket és értékesek vagyunk, hogy nagy dolgokra vagyunk teremtve.” (Találkozás a fiatalokkal)

„Mondom ezt a világi testvéreknek, a katekétáknak, a lelkipásztori munkatársaknak, a politikai és társadalmi felelősséget viselőknek, és azoknak is, akik egyszerűen csak élik, néha nehézségek árán a mindennapi életüket: legyetek nyitott kapuk. Engedjük be szívünkbe az élet urát, az ő igéjét, aki vigasztal és gyógyít, utána pedig lépjünk ki, és váljunk mi magunk is nyitott kapukká a társadalomban! Legyünk nyitottak és befogadóak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni.” (Homília, Kossuth téri szentmise)

„A delphoi jósda felirata tehát egy olyan megismerésre hív bennünket, amely az alázatból, a korlátból, a korlátot elfogadó alázatból kiindulva fedezi fel csodálatos lehetőségeit, amelyek messze túlmutatnak a technológia lehetőségein. Önmagunk megismerése máshogy fogalmazva arra szólít fel, hogy egy erényes dialektikába integráljuk az ember törékenységét és nagyságát. Ennek az ellentétnek a csodájából születik a kultúra: soha nem megelégedett, mindig kereső, nyugtalan és közösségi, végességében fegyelmezett és az abszolútumra nyitott. Kívánom, hogy az igazság ezen izgalmas felfedezésének művelői legyetek!” (Találkozás az egyetemi és kulturális élet képviselőivel)

Hűha, itt az út a jövőbe. Íme a lelkipásztori terv az egyház számára. Íme számos gondolatébresztő Krisztus követői számára. Igen: emlékezzünk hálával a múltra… éljük lelkesedéssel a jelent, és mindenekelőtt… nézzünk bizalommal a jövőbe. „Krisztus a mi jövőnk!” És a Szentatya, Ferenc pápa gyönyörű elmélkedéseket hagyott ránk, hogy segítsen elmélyíteni és megosztani az üzenetet: „Krisztus a mi jövőnk!”

Szeretett Magyarország egész népének, akik három napra tiszteletbeli magyarrá tették Péter utódját, azt mondom: „Szívből köszönöm.”

A szentmise után, a budai Szent Imre Gimnázium épületében tartott ünnepi fogadáson Tóth Tamás, az MKPK titkára, a pápalátogatás általános koordinátora elmondta, úgy élte meg az esemény három napját, mintha egy lelkigyakorlaton vett volna részt. „A Szentatya jelenléte által különleges módon tapasztalhattuk meg Magyarországon az egyetemes Egyház egységét és a különböző szolgálatok sokszínűségében a missziós lelkületét.

Bízom benne, hogy a Szentatya kisugárzása és szavai mindannyiunkat megerősítettek küldetésünkben és céljainkban.”

Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke azt kívánta köszöntőjében, hogy maga Isten adja meg a jutalmat, az áldást azért a munkáért, szolgálatért, amit ezekben a hónapokban és különösen is az utolsó napokban végeztek a közreműködők. Elárulta, hogy nagyon szereti a kézilabdát, és nagyon szimpatikusnak találta előző este a női kézilabda BL-döntő után az egyik fradista játékos nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy bár elveszítették ezt a meccset, de ő nagyon elégedett belül, mert mindent odatettek, amit tudtak. „Mi meg is nyertük – tette hozzá a főpásztor. – Mindent odatettünk, akárcsak a kézilabdások, de hála Istennek, mindezt a győzelem tudatával konstatálhatjuk: érdemes volt, szép volt és jó munkát végeztünk. A Jóisten tudja, ki mennyi időt, szellemi, testi energiát öntött ebbe a munkába, de biztos vagyok benne, hogy együnknek sem maradt valósan tartaléka.

Együtt örülhetünk a közösen végzett munkának, és ez mindannyiunk lelkében örömöt és békét teremt. Az Egyházért tettük, a Szentatyáért tettük, azt gondolom, ennél magasztosabb szolgálatot soha senki nem kaphat.”

Szerző: Agonás Szonja és Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria