„Vissza a Nagyasszonyhoz!” – Mária Szeplőtelen Szívének engesztelése ma

„Szeplőtelen fogantatás” – hányszor félreértett fogalom! Évről évre jó tisztázni: nem az örök Ige Máriában való testet öltésére gondolunk ezzel, hanem a megváltás gyümölcseiből előre részesedő leendő Istenszülőre, aki életének első pillanatától, azaz saját fogantatásától kezdve mindenféle bűntől mentes.

Ő „kegyelemmel teljes”-ként a kísértések erőterében is képes Isten mellett dönteni.

Mint a bűnbeesés előtti sértetlen teremtett világ, Mária személye is érintetlen, tőle természeténél fogva idegen a bűn foltja – és ezért is hatékonyabban jár közben értünk Fiánál.

Mária istenanyasága figyelmünket Krisztusra irányítja, miközben – lelki anyasága révén – mindenkihez, de főként Fiának követőihez közel álló anyaként jelenik meg. Örök tisztaságát, ragyogó szentségét népünk a Szűz Mária megszólítással fejezi ki. Pártfogását – a múltban és a jelenben egyaránt – sokan kérik és tapasztalják. A rózsafüzér ima, népi jámborságunk máriás színezetei, a Szűzanya erényeinek követése kincsek, melyből sokat meríthetünk. Asszonyunknak szólítása is emlékeztet a neki való felajánlottságunkra. Szeplőtelensége mellett már a XVII. században kiáll a Nagyszombati Egyetem. A megdicsőült Boldogasszony reményforrás a mennyország felé vezető úton.

Nagyszüleink nemzedéke 75 évvel ezelőtt a Boldogasszony Évét ünnepelve mélyíthette a Szűzanyához való ragaszkodását és ráhagyatkozását. 1947. augusztus 15-én hangzik el Mindszenty bíboros és püspöktársai körlevelének sürgető felszólítása: „Vissza a Nagyasszonyhoz, vissza a magyarság ősi életforrásaihoz!”

Mária-tiszteletünk „régóta bizonyított”, de a Magyarok Nagyasszonya mindenkié: ő a világ Győzedelmes Királynője.

„Koronája” alázatos szolgálatának jele: részesedve Krisztus királyi mivoltából, az emberek üdvösségét szolgálja. Fiának húsvéti győzelme ragyog megdicsőült személyében, mutatva: a mennyei Hazához is tartozunk.

Máriás engesztelést végezve a Szűzanya lelkületével és közbenjárásával, Szívének szándékával egyesülve kérjük Isten bocsánatát magunk és mások számára. Az Atyát Fiának keresztáldozata engeszteli ki a világ bűneiért, „aki szenvedésével sokakat megigazulttá tesz” (Iz 53,11). A legtökéletesebb engesztelő maga Isten szeplőtelen Báránya, aki magára véve „elveszi a világ bűneit”, akinek önfeláldozása értünk vállalt helyettesítő áldozat. Örök Főpapként Testét és Vérét áldozza, melyből mint „élő áldozatból” szentségi úton merít kegyelmet az Egyház. Mária ebben is elkíséri Fiát, „egészen a kereszthalálig”.

Engesztelésünk akkor hatékony és hiteles, ha a Fiú áldozati cselekményébe illeszkedik, és nem azzal verseng. Mária „a Megváltó nagylelkű társaként” (Lumen gentium 61) ebben sem lépi túl határait, hanem a bűntől, haláltól ténylegesen megszabadító Istennek ajánlva „lelki mártíromságát” erősíti Fiát engesztelő passiójában. „Ez valósul meg legfelső fokon az ő Anyjának személyében, aki mindenkinél bensőségesebben társult megváltó szenvedésének misztériumához” (Katolikus Egyház Katekizmusa 618). Szívünk minél inkább hasonul Máriáéhoz – melyet a megjövendölt tőrszúrás sem került el, és így működött együtt Fiával a kereszten való engesztelés nagy művében –, annál kedvesebb lesz Istennek minden felajánlásunk; végezzük azt első szombaton, vagy 13-ákon; a budapesti kútvölgyi engesztelő kápolnában, a Szent Anna-réten vagy saját templomainkban. Időszerűnek érezhetjük ma is az 1946 karácsonyi püspökkari körlevél buzdítását:

lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből”.

Mária Szívének Fiáéval való egysége minden engesztelőt ösztönöz, hogy minél tisztább odaadással ajándékozzák Istennek imáikat, szenvedéseiket, jótetteiket. A Szűzanya együtt imádkozik az engesztelőkkel, hogy ennek eredményeként az Istentől eltávolodott szívek bűnbánatra ébredjenek és bűneiktől Krisztus Vére által megtisztulást nyerjenek.

A szentek közösségével egy családot alkotva egyesítjük imáinkat égi Édesanyánknak minden embert az üdvösség felé terelni szándékozó közbenjárásával.

Nagyasszonyunkat is megkövethetjük vétkeinkért, hiszen Fiával szembeni hűtlenségeinket anyai Szíve is megérzi. Régóta sajgó sebeink és jelenkori szenvedéseink felajánlásával is engesztelhetünk, engedve, hogy azokat Isten neki tetsző áldozattá alakítsa.

A máriás engesztelés lényege nem egy „haragvó anya” megbékítése. Sokkal inkább abban „szövetkezünk” vele, hogy

segítsen a tékozló fiú módjára felismerni Atyánk irgalmas szeretetét és annak fényében gyarlóságaink általi megalázottságunkat, s így radikálisan elhagyjuk a rosszat.

Mária anyai bátorítást nyújt ehhez a „hazatéréshez” és mások testvéri „hazahívásához”, melyet nem félelem vagy szégyenkezés motivál, hanem őszinte bűnbánat és bizalom abban, hogy a szívünket megtisztító atyai kéz egyben gyógyít is. Az Istennel helyreállt szövetség öröme arra lendít, hogy a tiszta szív ajándékát megőrizzük, ugyanakkor actio és passio felajánlása által is tegyünk mindannyiunk üdvösségéért, s így minél többen ismerhessék fel az Istennel kiengesztelődött élet boldogságát. Ebben az igyekezetben Mária Szeplőtelen Szívére mindig számíthatunk.

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila

Magyar Kurír