10 éves XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikája

Kitekintő – 2015. december 25., péntek | 19:59

2005. december 25-én mutatták be XVI. Benedek Deus caritas est (Az Isten szeretet) kezdetű enciklikáját. A 10 éves évforduló alkalmából a Vatikáni Rádió olasz adása Giovanni Pietro Dal Toso-val, a Cor Unum Pápai Tanács titkárával beszélgetett.


– Az enciklika – mely XVI. Benedek pápa első enciklikája volt – egyik alapvető gondolata, sőt inkább alapgondolata pontosan az, hogy megmutassa, kicsoda a keresztények Istene, és mi a neve neki. A keresztény Isten neve „caritas”, ami azt jelenti, szeretet. Úgy gondolom, Benedek pápa ezen üzenetével annak a lényegét akarta megragadni, hogy Istennek mi az akarata az emberrel, s ezért fontos erre ráerősíteni. Isten akarata pedig nem más az emberrel, mint szeretni őt: gondoljunk csak karácsony ezen napjaira, amiben ez az akarat világosan megmutatkozik. Isten megszületik értünk, emberré válik, testté lesz, mint mi, csak azért, hogy megmutassa az emberek iránti szeretetét. Számomra ez alapvető dolog, hiszen egy nagyon világos ismertetőjegyét adja annak, hogy mit kell értenünk a caritas (szeretet) alatt, hiszen aki elmondja nekünk, hogy mi a szeretet, az pontosan maga Isten. Számomra egyáltalán nem jelentéktelen, hogy maga az agape, a caritas, vagyis a szeretet lépett be a történelembe a kereszténységgel, mert ez a caritas az önmagáért való szeretetet jelenti, azt, amit a legteljesebben adhatunk a másiknak.

– Amikor bemutatták az enciklikát, maga XVI. Benedek pápa úgy fogalmazott: „Az a szó, hogy szeretet, ma már annyira elnyűtt, elhasznált. …Vissza kell nyernünk, vissza kell adnunk az eredeti szépségét. Tudatosan ezért választottam az enciklikám témájául a szeretet…”

– Ismét és ismét csak meg tudom erősíteni Benedek pápa ezen szavait. Ma a szeretetről sokféleképpen beszélünk – bár lehet mindig is így volt. Napjainkban, amikor azt látjuk, hogy ez a probléma fennáll az emberi kapcsolatokban, a másik felé tanúsított bizalomban, nekünk keresztényeknek ismét birtokolnunk kell azt a szeretetet (caritas) ami megmutatja, hogy miként kell viszonyulnunk embertársainkhoz, mert Isten is így viszonyul hozzánk. Csak így teljesíthetjük be mindazt, amire mint személyek hivatva vagyunk. Ennek pedig az önátadás a kulcsa, ami nem más, mint egy különböző dimenziókban kifejeződő szeretet. Miként mi test és lélek vagyunk, a szeretet is megmutatkozik a testben és a lélekben. Ebben az értelemben nagyon tetszik a szeretet testi és lelki cselekedeteiről szóló értekezés, melyet Ferenc pápa a szentév kapcsán különösen ki akart emelni.


– XVI. Benedek pápa hangsúlyozza, hogy a szeretet nem csupán egy személyes dolog, hanem közösségi is, és beszél az egyház szeretetcselekedeteiről is…

– Számunkra ez különösen is fontos, hiszen mi vagyunk az a pápai tanács, akinek az a feladata, hogy irányítsa, segítse a szeretettevékenységet folytató nagy katolikus szervezeteket. Nekünk, ebben az értelemben, nagyon lényeges volt, hogy ismét visszanyerjük és elmélyítsük a szeretet valódi fogalmát. De jelentős volt abból szempontból is, hogy az enciklika a szeretet szolgálatát, amit az egyház különböző területeken végez – az egészségügytől a nevelésig vagy a segélyszolgálatokig –, az egyház életének a középpontjába állítsa. És úgy tűnik számomra, hogy a Gondviselés azt akarta, hogy Ferenc pápa is újra világosan és tartósan foglalkozzon ezekkel a témákkal.


– Ferenc pápa többször is kéri a megkülönböztetést, miszerint az egyház nem egy humanitárius segélyszolgálat vagy egy társadalmi, civil szervezet…

– Ezt ő többször is megismétli és úgy vélem, ez összhangban van XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikájával, amely arról beszél, hogy az egyház nem lehet egy társadalmi vagy civil szervezet. Az egyház a szeretet misszióját más olyan missziójához kapcsolódva éli meg, mint Isten igéjének hirdetése vagy a szentségek kiszolgáltatása (ünneplése), amelyek egy és ugyanazok a szeretettel.

Forrás: Vatikáni Rádió olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: FMR Arte

Zadubenszki Norbert/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria