A béke hírnöke – Szőke Péter Ferenc pápáról

Hadd kezdjem egy személyes emlékkel arról a napról, amikor Jorge Mario Bergogliót pápává választották. A közösséggel éppen hajléktalanoknak vittünk vacsorát a budapesti Ferenciek terére. Akkor jött a hír, hogy a Buenos Aires-i bíboros érsek kapta meg a fehér füsthöz elegendő számú szavazatot. Ismeretlen volt számomra. A világsajtóban nem szerepelt az esélyesek között. Szinte rögtön azt is megtudtuk, hogy a Ferenc nevet választotta. A poverello, Assisi szegénykéje nevét, aki nem akart regulát adni testvéreinek, ehelyett azt kérte tőlük, hogy az evangélium sine glossa legyen a regulájuk. Mi mindent idéz föl ez a csöppet sem aulikus, pápák által korábban soha nem választott név! (Igaz, már XXIII. János is meglepte a világot, amikor a szeretett apostol nevét, az olasz nép fiai között is gyakori Giovannit választotta.)

Bergoglio névválasztásában szerepet játszott a szegények iránti szeretet, annak vágya, hogy az Egyház a szegények egyháza legyen. És persze a béke álma annak a Ferencnek a példája nyomán, aki korát évszázadokkal megelőzve keresztény alternatívát ajánlott a keresztes háborúkkal szemben,

amikor Damiettában fegyvertelenül átkelt a frontvonalon, hogy Malek al-Kámil szultánnal párbeszédet kezdjen. Mindez visszautal egy másik szent, II. János Pál pápa alakjára is, aki a történelemben először éppen Assisi városába hívta össze 1986-ban a világ keresztény és nem keresztény vallási vezetőit, hogy a békéért imádkozzanak. Assisi szelleméhez XVI. Benedek pápa is hű maradt, s az új pápa névválasztása is ennek erőteljes folytatását ígérte.

2014-ben volt alkalmam személyesen is üdvözölni Ferenc pápát, amikor ellátogatott a római Sant’Egidio-templomba. Közösségünktől, a Sant’Egidio közösségtől akkor azt kérte, hogy járjon a három „P”, az imádság (preghiera), szegényekkel (poveri) való barátság és a béke (pace) útján. Tíz évvel Bergoglio megválasztása után tudatosodott bennem, hogy a három „P” egész pápai programjának foglalata lehetne, és ezen az úton nem csak ezt vagy azt a közösséget, hanem az egész Egyházat akarja vezetni.

A béke fájának ültetése a vatikáni kertekben

E szerény írás hátralévő sorait hadd szenteljem most leginkább a harmadik „P”-nek. A béke a 20. század pápáinak választása volt, akik minden korábbinál jobban értették, hogy az igazságos-igazságtalan háború dichotómiája meghaladottá vált. (Nem XXIII. János mondta, hogy nem az evangélium változik, hanem mi értjük egyre jobban?) A sokáig szinte elfeledett XV. Benedek az I. világháborút „értelmetlen vérontásnak” nevezte akkor, amikor Európa keresztény népei a háborús nacionalizmus lázában égtek. A békéről majd tárgyalunk, ha megnyertük a háborút – ez volt a jellemző attitűd több helyen még a katolikus közvéleményben is. XII. Piusz már a rádió hullámain keresztül kiáltotta a II. világháború előestéjén, hogy „semmi sem vész el a békével, de minden elveszhet a háborúval”. Esdeklése eredménytelen maradt. Szent XXIII. János 1963-ban megírta az első, teljes egészében a békének szentelt Pacem in terris kezdetű enciklikát, miután a világ a kubai rakétaválság idején minden addiginál közelebb került a nukleáris világháborúhoz. A történelemben először intézett pápa enciklikát nem csak a katolikusokhoz, hanem „minden jóakaratú emberhez”. 

Jamais plus la guerre! Soha többé háborút! – fejezte ki szenvedélyes szavaival az emberiség vágyát Szent VI. Pál pápa, amikor – a pápák között a történelemben elsőként – az ENSZ közgyűlésén szólalt fel 1965-ben.

Itt idézte a nem sokkal korábban meggyilkolt Kennedy elnök intelmét, amit később majd Ferenc pápa is elismétel: „Az emberiség vessen véget a háborúknak, különben a háború vet véget az emberiségnek.” Szent II. János Pál saját magát a II. világháború túlélőjének tekintette. Számos kortársához és barátjához hasonlóan bármikor elvihették és megölhették volna őt is a náci megszállók. Látta hazája csaknem teljes elpusztítását. Krakkói érsekként később egyházmegyéje területéhez tartozott Auschwitz is. Assisiben 1986-ban ő élt ezzel a gyönyörű metaforával: A béke olyan műhely, ahol mindenki dolgozhat, nem csak stratégák, diplomaták; a béke a kézműveseire vár. Neki szembe kellett néznie az Irak elleni háborúval, és azzal, hogy minden tekintélye ellenére sincs már meg az ereje ahhoz, hogy megakadályozza azt. XVI. Benedek már a névválasztásával is a béke üzenetét adta a világnak. Tanításában a béke egyszerre jelenik meg ajándékként és feladatként, amelynek akár a szolgáló szeretet mindennapi cselekedeteivel is eleget lehet tenni.  

Ferenc pápa számtalanszor megnyilvánult a békével kapcsolatban. Idevágó szavait és gesztusait lehetetlen volna e helyütt számba venni. Néhány kiemelésére van csupán lehetőségem.

Ferenc pápa péteri szolgálatának viszonylag már az elején feltűnhetett, hogy – Róma „szinte a világ végéről érkezett” püspökeként – utazásai során nem a nagy világi vagy vallási központokat, hanem inkább a földrajzi és egzisztenciális értelemben vett peremvidékeket részesíti előnyben. Az irgalmasság rendkívüli szentévének hivatalos megnyitása előtt, 2015 novemberének végén a Közép-afrikai Köztársaság fővárosában, Banguiban nyitotta meg az ottani katedrális szent kapuját. „Ma a világ spirituális fővárosa Bangui” – mondta.

Ferenc tudja, hogy amint Jézus annak idején a szegény és zavaros helyzetű Galileában, a Római Birodalom perifériájának a perifériáján kezdte meg az örömhír hirdetését, úgy ma is ezeken a helyeken van talán a legnagyobb szükség az evangéliumra.

Az olyan helyeken, mint a Közép-afrikai Köztársaság, amely képtelen kikeveredni az etnikai és vallási megosztottság örvényéből; ahol az állam legfeljebb a nagyobb városokban van jelen, s a vidéket – mint oly sok helyen Afrikában – fegyveres milíciák uralják. A pápa nemcsak a helyi katolikusokkal, hanem a muszlim közösséggel is találkozni akart, ezért – ahogy a France 24 tudósítója fogalmazott – elmerészkedett a világ egyik legveszélyesebb városnegyedébe, hogy felkeresse a főváros nagymecsetét. Itt a helyi imámmal egyetértettek abban, hogy keresztényeknek és muszlimoknak testvérekként kell élniük. Csak a közép-afrikai utazást követően került sor az ilyenkor szokásos szertartásra Rómában, a Szent Péter-bazilika szent kapujánál. Az üzenet világos:

az isteni irgalom első címzettjei a kisemmizettek, az elnyomottak, az erőszakot szenvedők, a földrajzi és egzisztenciális perifériák lakói.  

Egy erőteljes és kivételes gesztus a béke érdekében;
dél-szudáni állami és egyházi vezetők a Vatikánban 

Általában elmondható, hogy az egymást követő pápák tanításában nagy a folytonosság. A hangsúlyeltolódások sokszor a személyes stílusnak, a temperamentumnak, bizonyos gesztusok használatának tulajdonítható. Ferenc pápa sokszor ámulatba ejtő megnyilvánulásai közül is kitűnik talán az, ami a dél-szudáni vezetők, a kormány és a fegyveres ellenzék római béketárgyalásai alkalmával történt: az idős pápa a küldöttségek tagjai elé térdelt, és megcsókolta a lábukat. A történtekről készült tudósítás felidézte bennem Zeffirelli Napfivér, Holdnővér című filmjének egyik leghatásosabb jelenetét, amikor III. Ince leszáll a pápai trónról, és lábcsókkal illeti az elé járuló, szerény csuhába öltözött, mezítlábas Assisi Ferencet, aki elismerést kér új rendjének. Ferenc, a pápa nem átallott könyörögni a dél-szudáni vezetőknek, hogy tegyenek meg mindent hazájuk, Afrika e legfiatalabb országának békéjéért, hogy a hálás utódok a haza atyjaiként emlékezhessenek rájuk.   

Bergoglio pápaként Assisi szellemének hű folytatója. Az Assisi szellemében rendezett békeimádságokon többször is részt vett. A II. János Pál pápa által összehívott első találkozó harmincadik évfordulójára rendezett assisi találkozón a „közöny pogányságától” óvta a vallási vezetőket (míg korábban beszélt már a „közöny globalizációjáról”).

Isten neve a Béke, mindhárom ábrahámi vallás szerint.

Ha ezt a nevet hívjuk segítségül, megmenekülünk ettől a „praktikus” pogányságtól vagy ateizmustól, amikor úgy élünk, mintha Isten nem várná imádságunkat, szolidaritásunk és együttérzésünk jeleit a történelemben. Mert egyébként, ha beletörődünk, a háborúk elhúzódnak, amint számos afrikai példa vagy éppen a szíriai háború mutatja, és – félő – mutathatja majd az Ukrajna elleni háború is.

Találkozó Ahmad et-Tajjebbel, az Al-Azhar Egyetem főimámjával
és az emberi testvériségről szóló dokumentum aláírása 

A béke magisztériuma nem fél az erős, nyugtalanító üzenetektől. Ferenc pápa már jóval 2022. február 24-e, Oroszország Ukrajna elleni agressziója előtt beszélt arról, hogy napjainkban a harmadik világháború zajlik, jóllehet „darabokban”, egymástól távoli hadszíntereken.

Assisi szellemének gyümölcse, Bergoglio tanításának egyik legfontosabb manifesztuma a Fratelli tutti kezdetű enciklika. Hatalmas vízió ez a minden embert átfogó testvériségről mint Isten álmáról és akaratáról velünk, emberekkel kapcsolatban. A dokumentumot – saját bevallása szerint – részben az Ahmad et-Tajjeb sejkkel, a kairói Al-Azhar Egyetem főimámjával ápolt barátság ihlette. Az enciklikában a pápa erőteljes szavakkal ítéli el a háborút: „Minden háború rosszabbá teszi a világot, mint amilyen korábban volt. A háború a politika és az emberiség kudarca, szégyenletes kapituláció, vereség a gonosz erőivel szemben. Ne álljunk meg az elméleti fejtegetéseknél, hanem vegyük észre a sebeket, érintsük meg az áldozatok testét! (…) Kérdezzük magukat az áldozatokat!” A másik dokumentum, amely Bergoglio pápaságának maradandó emléke lesz, az Ahmad et-Tajjebbel közösen 2019-ben Abu-Dzabiban aláírt nyilatkozat, amelynek címe: Dokumentum az emberi testvériségről. Ebben közösen tesznek tanúságot olyan értékek mellett, mint a béke, a párbeszéd, a vallásszabadság, az irgalomra építő igazságosság. Assisi szellemének – és Ferenc, valamint közvetlen elődei pápaságának – meghatározó érdemei vannak abban, hogy a civilizációk 2001. szeptember 11. után sokak által megjósolt összecsapása nem következett be, vagy legalábbis korlátok között maradt. Ferenc pápasága, ekkleziológiája megmutatja, hogy az Egyház egyetemessége nem öncél, hanem a béke és a népek testvériségének záloga, hatalmas, talán utolsó erőforrása világunkban. A 20. és 21. századi pápák megértették, hogy az Egyház számára a háború természetellenes – vagy, ahogy a pápa még keményebben fogalmaz: őrült, szentségtörő – állapot, mert az egy testet tépázza.      

Ferenc pápaságának talán legsúlyosabb próbatétele – a Covid–19-világjárvány mellett – alighanem az ukrajnai háború. A pápa nem semleges. Az áldozatok, a meggyötört ukrán nép oldalán áll. De vigyázat! Az áldozatok lehetnek oroszok is: anyák, akiknek fiaik hősi haláláról táviratot kézbesít a postás. Ferenc nem fogadja el a szembenállás logikáját. Az ellenség nem az orosz, nem ez vagy az a nép, hanem maga a háború. Pápaságának egyik talán legdrámaiabb pillanata volt, amikor 2022. szeptember 30-án, közvetlenül az Úrangyala imádság előtt Putyin orosz elnökhöz fordult, hogy saját népe iránti szeretetből is lépjen ki az erőszak örvényéből, és hagyja abba a háborút. Zelenszkij ukrán elnököt pedig arra kérte, hogy fontoljon meg minden komoly békekezdeményezést.

Bocsánatkérés a kanadai őslakosoktól

Egy nemrég megjelent interjúban a Rómában élő, magyar származású írónő, a több náci haláltábort megjárt Bruck Edit úgy nyilatkozott, világunk nagy baja az, hogy senki nem hallgatja meg Ferenc pápa szavát. Mintha a falnak beszélne – mondja. Tény, hogy a nagyhatalmak egyelőre a fegyverszállításokban és az általuk elérhetőnek vélt győzelemben, vagy legalábbis sikerben, nem pedig a békében hisznek. Ferenc pápa üzenete nyugtalanító, mert bejáratott és kényelmes válaszaink, reakcióink újragondolását kéri tőlünk: háborúról, békéről, menekültekről, a környezetről, az emberi életek kiselejtezésének kultúrájáról, és még folytathatnánk a sort. Mindezt nem valamilyen ideológia, hanem az evangélium nevében és annak tekintélyével hirdeti. Ha a világ nem hallgatja meg, akkor kezdjük el mi, akik örömmel várjuk hamarosan sorra kerülő magyarországi látogatását pápaságának éppen tizedik esztendejében.

Fotó: Vatican News; Merényi Zita (nyitókép)

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. március 12-i számában jelent meg.