A Fájdalmas Szűzanya a remény asszonya – Szlovákok és magyarok együtt adtak hálát Szentkúton

Mivel a pozsonyi érsek egészségügyi okok miatt személyesen nem tudott részt venni a szentmisén, Haľko József pozsonyi segédpüspök, a külföldi szlovákok püspöke celebrálta a szentmisét, és ő olvasta fel Zvolenský érsek prédikációját, melyet magyarul Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkész tolmácsolt. A szentmisén koncelebrált Patay Jakubrafael OFM kapucinus atya Budapestről, Viliam Paulicek pilisi (Pleš) plébános, Zemjánek Efrém OFM füleki magyar káplán és Orosz Lóránt OFM, a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely igazgatója.

A kegyhelyigazgató köszöntötte a püspököt, a paptestvéreket és a zarándokokat, majd elmondta, hogy Szentkúton éveken át hagyománya volt a szlovák–magyar imanapnak, melyet a járvány megszakított. Idén elhatározták, hogy felújítják ezt a hagyományt a Fájdalmas Anya búcsújának keretében.

Haľko József szlovákul és magyarul közvetítette a pozsonyi érsek-metropolita üdvözletét és áldását a zarándokoknak.

János apostol evangéliumából az a szakasz hangzott el, amikor a haldokló Jézus a kereszt tövében álló édesanyjának János apostol személyében fiút ad, a szeretett tanítványt pedig Máriában édesanyával ajándékozza meg.

„Áll a gyötrött Istenanyja, kín az arcát könnybe vonja, úgy siratja Szent Fiát. Gyász a lelkét meggyötörte, kín és bánat összetörte, tőrnek éle járta át” – hangzottak el a homília felütésében a 13. századból származó Stabat Mater ősi himnuszának jól ismert szavai, melyeket az alleluja előtti szekvenciában is hallhattunk. „Az Édesanya a kereszt alatt áll, melyen épp haldoklik az ő Fia. Nem szól semmit, nem tesz semmit. Ott áll. Szűz Mária nem menekült el, és nem is roppant össze ebben a sorsdöntő pillanatban. Fiával maradt az ő keresztútja végéig, utolsó leheletéig.” Ezek a pillanatok a mélyreható fájdalom, az égbekiáltó igazságtalanság és a durva erőszak pillanatai. Csak az értheti meg ezt a szenvedést igazán, aki átélt hasonlót. Máriát e tapasztalata miatt tudjuk kérni fájdalmas élethelyzeteinkben, személyes, a családunkat vagy akár az egész társadalmat érintő nehézségeinkben.

Mária a kereszt alatt állva vagy ölében tartva halott fiát azonban nemcsak a fájdalmat élte át, hanem a remény erejét is. „Krisztus halálának pillanata emberi szemszögből tekintve óriási vereségnek tűnt, azonban ez egyben az a pillanat is volt, ami nem várt fordulathoz vezetett. Kereszthalála után a feltámadás következik.”

A remény a harmadik isteni erény. Különösen fontos nekünk a mai világunkban, ahol reményvesztettség uralkodik, és aminek már nem is a jövő miatti félelem a következménye, hanem a felszínesség, az ellaposodás, a kiüresedés.

Jézus a hegyi beszédében azt mondta: „boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek”. Hogyan lehet boldog az, aki sír? – tehetjük fel a kérdést. XVI. Benedek pápa a hegyi beszédről szóló egyik értelmezésében írja: „a síró boldogsága az Isten közelségében rejlik, mert a szenvedő siralmával szemben soha nem marad közömbös az Isten”. Az Ó- és az Újszövetség tele van annak példáival, hogy

Isten közel van a szenvedőkhöz, és a gyötrelem idején mellettük áll. Amikor emberi szemszögből tekintve valami lehetetlennek tűnik, és összeegyeztethetetlennek a körülményekkel, Isten nem várt dolgokat képes véghez vinni.

Az emeritus pápa arról is ír, hogy a szenvedésre azon a Jézus Krisztuson keresztül tekintsünk, akit igazként igazságtalanul elítéltek, hazugságokkal rágalmaztak. Aki „mindenható, és mégis gyenge. Halhatatlan, és mégis megöletett. Legyőzött, és mégis győztes. Halála könnyekre fakaszt, de a feltámadásban nagy öröm okává válik.”

Az embernek sok minden lehetetlen, de Isten, a Mindenható emberré lett, Szűz Máriától e világra született, és Jézus Krisztusban a lehetetlen lehetővé, az elképzelhetetlen valósággá vált – hallhattuk a pozsonyi érsek üzenetében. – Éppen ezért igyekezzünk minél közelebbről megismerni Krisztust, és ne pazaroljuk az időnket olyan dolgokra, amelyek nem lényegesek, és amelyekben csalódhatunk. „Nem a mulandó ember, hanem a feltámadt ember és Isten Fia, Jézus Krisztus a kulcs és válasz a legösszetettebb kérdésekre és a legmélyebb vágyakra.” Méltó feladatunk, hogy hozzá minél közelebb kerüljünk, és másokat is hozzá vezessünk. De ehhez fontos, hogy Jézussal való kapcsolatunk elmélyüljön és minél hitelesebb legyen.

Az istenismeret útja a remény útja, a minden körülmény között megbízható remény útja”,

és ez igaz a világjárvány, az egészségügyi küzdelmeink, a kapcsolati problémáink, az életünkben felbukkanó aggályok közepette is.

A szentmise után körmenet következett. A hívek imádságos lélekkel hallgatták az evangéliumi szakaszokat és fogadták a szentségi áldást. A szentmisét a Te Deum után a Christus vincit kezdetű énekünk és a pápai himnusz zárta. A szentmisén és a körmeneten Maszay Dása, a pozsonyi ferences templom magyar kántora szolgált. 

Délután litániát mondtak a hívek, majd a kegytárgyak és a búcsúsok megáldása következett.

*

A budapesti Fő utcai kapucinus templomból érkezett Patay Jakubrafael atya elmondta, hogy két éve szolgál Magyarországon. A mai alkalomra főleg magyarországi szlovákok érkeztek Budapestről, Békéscsabáról, Pilisszentkeresztről, Piliscsévről, Gödöllő környékéről és Nógrád megyéből. A koronavírus-járvány megnehezítette a Szlovákiából származó hívek jövetelét. 

Molnár Tamás atya beszámolt arról, hogy a mártaverebély-szentkúti kegyhely együttműködik a szlovák hívekkel, sokszor jönnek ide szlovák vagy vegyes családok. Megemlítette, hogy az elmúlt napokban zajlott az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, illetve a pápalátogatás. „A Szentatya az apostoli útjai után a Santa Maria Maggiore-baziliklába megy köszönetet mondani, mi pedig itt mondhattunk most hálát az elmúlt hetek kegyelmeiért. Csodálatos volt a szervezés Budapesten is és Szlovákiában is. Gyönyörű időjárást is kaptunk mindehhez.”

Saját életében különös kegyelmeket élhetett át a térség országainak kegyhelyein. „Egy héttel a kongresszus előtt a ministránsaimmal Częstochowában voltam, a lengyelországi nemzeti kegyhelyen, ahol élő adásban magyarul misézhettem a kongresszusért és sikereiért. Sasváron, a magyar pálosok alapította szlovákiai nemzeti kegyhelyen jelen lehettem a szentmisén a Szentatyával, most pedig magyar nemzeti kegyhelyre jöhettem egy héttel a kongresszus után hálát adni. Ezek a látogatások számomra a lengyel–magyar barátság mellett a szlovák–magyar barátságot is szimbolizálják.”

A pozsonyi segédpüspök is kiemelte, hogy a mai zarándoklattal és szentmisével megköszönték a Szentatya jelenlétét és látogatását. „Sasváron is találkoztunk vele mi, püspökök a Szűz Mária-szobor alatt, aztán a Szentatya egy aranyrózsát is ajándékozott a sasvári bazilikának, és azt a szobor mellé helyezte. Sasváron ötvenezer ember ünnepelt Ferenc pápával.” Haľko József megemlítette, hogy maga is részt vett a NEK nyitómiséjén és a szlovák szentmisén a Magyarok Nagyasszonya-templomban.

Mátraverebély-Szentkúton most volt először a Magyarországon élő szlovákok számára Fájdalmas Szűzanya-búcsú, melyet Szlovákiában szeptember 15-én ünnepelnek – mondta a segédpüspök. – A Fájdalmas Anya ünnepe Szlovákiában állami ünnep is. A nemzet sok szenvedést élt át a történelme során. Ezekben a krízishelyzetekben a szlovákok ragaszkodtak a Szűzanyához és különösen a Fájdalmas Szűz Máriához, hiszen úgy látták, az ő fájdalmuk és Mária fájdalmai összefonódnak. A mai prédikációban Zvolenský püspök kiemelte, hogy Szűz Mária ugyan hétfájdalmú, de a reménységnek is az asszonya. Nem roppant össze a fájdalomtól, hanem szeretettel viselte és felajánlotta azt, és ez nekünk is utat mutat – hangsúlyozta Haľko József.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír