A gyulafehérvári Batthyáneum, kéziratos kódexek és ősnyomtatványok őrzője

A Katolikus Egyháznak kultúramegőrző és -közvetítő szerepe volt és van, kultúrateremtő ereje, évezredes kultúraalkotó tevékenysége. Ahogy II. János Pál pápa fogalmazott, „egy hit, mely nem válik kultúrává, nem teljesen elfogadott hit, nem egészen átgondolt és nem igaz módon megélt” (Irat a Kultúra Pápai Tanácsa felállítására, 1982. május 20.). Egyedül a „hit rendelkezik azzal a képességgel, hogy elérje minden kultúra szívét”. (A Kultúra Pápai Tanácsa: A kultúrpasztorációért, 1999. május 23.)

1780 júniusában lett erdélyi püspök gróf Batthyány Ignác. Valószínűleg bécsi udvari kapcsolatainak is köszönhetően 1791–1792-ben megkapta az 1783-ban II. József által feloszlatott trinitárius rend gyulafehérvári templomát és kolostorát, s ezt átalakíttatta a „tudomány szentélyévé”. Battyhány püspök könyvgyűjteményét anyagi lehetőségei függvényében tudatosan fejlesztette. A gyűjtemény alapját Itáliában vásárolt több ezer kötetes könyvtára képezi. Értékes ősnyomtatványok és 10–15. századi kéziratok kerültek Batthyány birtokába. 1795-ben megvásárolta Migazzi Kristóf Antal bécsi érsek, váci püspök több ezer kötetes könyvgyűjteményét. Batthyány Ignác Kolozsvárról áthozatta a püspöki nyomdát s az intézmény földszinti helyiségeiben működtette.

Gróf Batthyány az ily módon gyarapodó intézménynek adományozta a könyveken kívül kéziratokból álló magángyűjteményét is, és egyetemi célzatú csillagászati obszervatóriumot rendezett be itt 1794-ben. 1798 nyarán a könyvtár és az obszervatórium sorsáról írásban rendelkezett, ugyanazon év novemberében meghalt. Az intézmény az idők során valóságos múzeummá vált, a megelőző korok írott szellemi értékeinek kincses lenyomatává. A Batthyány-gyűjtemény egyháziak hagyatékával, adományaival folyamatosan gyarapodott (Beke Antal, Buczy Emil, Fogarasy Mihály, Kováts Miklós, Lönhart Ferenc, Mailáth Gusztáv, Temesvári János adományoztak). 1912-ben közgyűjteménnyé nyilvánították, ugyanebben az évben Mailáth Gusztáv püspök egyházművészeti múzeummal egészítette ki (száz darab ötvösmű, hímzett ruha, festmény).

A könyvtárban 927 kötetnyi kézirat és kódex, 565 ősnyomtatvány van, ez a Románia területén található kéziratos latin kódexeknek nyolcvan, az ősnyomtatványoknak ötven százaléka. Az 1711 előtti magyar nyelvű és magyarországi nyomtatványok száma meghaladja a kétszázat. Az ex libris-gyűjtemény több száz darab. A könyvtár főterme a hajdani templom hajójából és szentélyéből van kialakítva, a Batthyány-féle törzskönyvtárat foglalja magába, köteteinek száma 18 334 az 1885. évi könyvtárstatisztika szerint, állítja Varjú Elemér, aki a Magyar Könyvszemlében ismertette a könyvtár állományát. 1899-beli felsorolásában 165 ősnyomtatványt, 1500–1520 között megjelent könyvek címeit sorolja. 1949-ben a román állam a gyűjteményt lezárta, 1950-ben államosította, azóta Románia nemzeti könyvtárához tartozik, csak külön engedéllyel rendelkező kutatókat fogad. A Román Nemzeti Könyvtár közlése szerint a Batthyány-könyvtár magját Batthyány Ignác 18 000 bibliográfiai egységből álló magángyűjteménye képezi, amelyik a Kr.u. 9. századból és későbbi korokból származó kéziratokból és nyomtatványokból áll.

A Batthyáneum számos könyvtári ritkasága közt a legnagyobb értékű a Codex Aureus, a lorschi bencés apátságban 812-ben arany betűkkel írt Máté- és Márk-evangélium. A Gyulafehérvári kódexben glosszaként maradt fenn a Gyulafehérvári sorok nevű magyar nyelvemlék (1310–20), mely a harmadik legrégibb összefüggő magyar nyelvemlék. Magyar nyelvű bibliai részleteket tartalmaz a Döbrentei-kódex (1508). A Batthyány-kódex (1556–63) a legrégibb ismert kéziratos magyar nyelvű protestáns énekeskönyv. Magyar művelődéstörténeti szempontból fontos, hogy több katolikus alapítású könyvtár részben vagy egészében ide került, köztük a bártfai és lőcsei plébániáé, a szepesi préposté, a kassai dominikánusoké, néhány erdélyi jezsuita kollégiumé.

Forrás: Romkat

Fotó: Gyulafehérvári Főegyházmegye

Magyar Kurír