A kereszt mint jel(kép)

„Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, Isten oktalansága ugyanis bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél” (1Kor 1, 22–25).

Pál apostol ezekben a mondatokban a kereszt eseményét állította az igehirdetés középpontjába. Ez az esemény a mai napig zavarba ejtő lehet azoknak, akik csak kultúrkereszténységet keresnek, akik beérnék azzal, hogy valamiféle vallásos élményük legyen, hogy nyugalmat találjanak a templomokban, a vallások tanításában. A keresztnek ezzel szemben konkrét és kemény üzenete van. A kereszténység – ahogy XVI. Benedek pápa gyakran mondta – nem egy tanrendszer, amely megadja a választ a világ és az élet értelméről szóló kérdéseinkre. Az is, de nem elsősorban az. A kereszténység nem egy erkölcsi rendszer, amely megtanít helyesen és így boldogan élni. Az is, de nem elsősorban az.

A kereszténység találkozás egy személlyel, a Názáreti Jézus Krisztussal, aki értünk megtestesült, meghalt és feltámadt.

És mindennek elfogadása után a kereszténység számunkra már tanrendszer és erkölcsi rendszer is, de csak ennek nyomán és ennek erejében az. Jézus korában a zsidók politikai messiást akartak: számukra a kereszt botrány volt. A görögök bölcs szavakat és filozófiai rendszert kerestek: számukra a kereszt nevetséges oktalanság volt. Ma az emberek gyakran könnyen fogyasztható spirituális élményeket akarnak: számukra a kereszt felesleges. Ma a becsületes, jó állampolgárok a helyes erkölcs forrásait, a helyes cselekvésre bíró motivációt keresik: számukra a kereszt legfeljebb csak eszköz. A keresztények azonban egy találkozást keresnek a Názáreti Jézus Krisztussal, aki értünk megtestesült, meghalt és feltámadt. És hogy mindennek mi értelme van? Hogy mi értelme egy ember szenvedésének régi történetét újra és újra elmesélni? Az az értelme, hogy ez a történet messze felette áll minden konvencionális történetnek, amit a valláshoz kapcsolnánk.

Ez a legnagyobb szeretet története: az Atya odaadta értünk egyszülött Fiát a kereszten. Ez a kereszt üzenete, amely meghalad minden elképzelhető emberi elbeszélést a valóságról.

Jézus életének és üzenetének középpontjában a kereszt állt. A kereszt maga a kérügma. Pál apostol másutt ezt írja: „Nem szégyellem az evangéliumot” (Róm 1,16). Mintha arra buzdítana bennünket, hogy vállaljuk fel a keresztet. Tegyük ki az életünkben látható helyre. Ennek elsősorban spirituális jelentősége van: a keresztet a szívünk középpontjában kell elhelyeznünk. De tegyük ki a lakásunkban, a köztereken és életünk más fontos helyszínein is. Keresztet elhelyezni azt jelenti, hogy a világ és a szellemvilág előtt is kijelentem: nem szégyellem az evangéliumot, bennem Jézus az úr. A régiek a települések határába kereszteket állítottak, jelezve ezzel a szellemvilág hatalmasságainak is, hogy innentől kezdve ezen a területen Jézus az úr, és hogy aki nem hozzá tartozik, annak nincs itt keresnivalója. A nyakban hordott aranykeresztek szokása mára részben kiüresedett, mégis jó feleleveníteni. Manapság sokan egy puritán fakeresztet viselnek a nyakukban, ugyancsak hitvalló célzattal. Eközben kezdünk egy olyan világban élni, ahol a középületekből eltávolítják a keresztet a világnézeti semlegesség nevében. Anélkül, hogy a semleges állam értékét elvitatnám, felvetem, hogy talán érdemes volna elméleti, jogi, politikafilozófiai vitákat folytatni arról, mikor van létjogosultsága annak, hogy a semlegesség nevében eltávolítsuk a kereszteket, és mikor van helye annak, hogy a lelkiismereti meggyőződés szabad felvállalása okán kitegyük azokat. A keresztek eltávolításának jogi indoklása nyomán érdekes volna jogi indoklásokat kidolgoznunk a kereszt védelme érdekében is. A kereszt mint kihelyezett jelkép ugyanis jelentőséggel bír a lelki életünkben és a magasabb szellemi erők küzdelme okán. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a kereszt ott van-e valahol vagy nincs. Fontos, hogy elhelyezzük, hogy lássák.

A kereszt mint nyilvánosan kihelyezett szimbólum a hitvallás értékével bír, ugyanakkor jelentősége van a szellemi harcban is. A keresztnek mint tárgynak van azonban egy további jelentése is az életünkben. Nagy hatást tett rám, amikor egyszer a kezembe került egy úgynevezett lampedusai kereszt.

Michael Czerny bíboros mellkeresztje

Ezek a keresztek a 2013. október 11-én Lampedusa szigeténél hajótörést szenvedett, Tunéziából érkező menekültek emlékét hordozzák. Akkor háromszáztizenegy ember halt meg a hajótörésben az európai partoknál. A hajóroncs faanyagából később többen kereszteket készítettek, amelyek bejárták a világot. Michael Czerny bíboros például gyakran ilyen kis lapedusai fából készült mellkeresztet hord a nyakában. Ezek a tárgyak a kereszt szimbólumának egy további rétegét tárják fel.

A keresztet a fájdalmak férfia magához ölelte. Jézus ezzel arra tanít, hogy nekünk is magunkhoz kell ölelnünk a világ fájdalmát.

Eszembe juttatja ez a szempont az orosz ortodox Párizsi Szent Mária életét, aki a II. világháború idején, sőt már azelőtt is, cselekvő lelkiséget élt közösségében a francia fővárosban. Megnyitotta házát a szegények előtt, szállást és élelmet juttatott nekik, és miközben otthonában a legmagasabb teológiai viták folytak az emigrációban élő orosz gondolkodók részvételével, mindenki, aki megfordult ott, tudta, hogy a kereszt teológiája ezeknek a szegényeknek az aktív szeretetében ölt végül testet.

A kereszt a hit által több lesz mint jelkép: a tárgyban benne van a személyes hitvallás, benne van a szellemi harc és a kicsinyek melletti szeretetteljes elköteleződés felvállalása is. A kereszt – így elfogadva a tárgyat – egy döntés, egy életforma kifejezése.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. április 9–16-i ünnepi számában jelent meg.