A kereszténység és a koronaválság – Megjelent legújabb kötetünk

A koronavírus következtében kialakult válság mindannyiunkat váratlanul ért, akár a hirtelen kitörő vihar, és szerte a világon egy csapásra megváltoztatta az egyének, a családok és a munkahelyek életét, s a nyilvánosságot sem hagyta érintetlenül. Sokakat fájdalmasan ért, hogy elvesztették szeretett családtagjaikat és barátaikat. Sokan anyagi nehézségekkel kerültek szembe, mások pedig munkanélküliek lettek. Számos országban még húsvétkor, a kereszténység legfőbb ünnepén sem volt lehetséges az eucharisztia nyilvános, közös ünneplése, s a hívők nem tudtak erőt és vigaszt meríteni a szentségekből.

Ez a drámai helyzet egyértelműen a szemünk elé tárta, mennyire sebezhető, esendő és mennyire rászorul a megváltásra az ember. Megkérdőjelezett számos olyan dolgot, amelyet biztosnak tartottunk, s a hétköznapjainkban – terveket és stratégiákat kovácsolva – építeni mertünk rájuk. A világjárvány olyan alapvető kérdéseket szegez nekünk, amelyek életünk boldogulását és keresztény hitünk kincsét érintik.

A válság olyan vészjelző, amely arra késztet, hogy átgondoljuk, hol húzódnak azok a mélyebb gyökerek, amelyek támaszt tudnak adni a viharban. Arra emlékeztet, hogy sokan elfelejtettük és elhanyagoltuk az élet fontos dolgait, s azzal a kérdéssel szembesít, hogy mi az, ami igazán fontos és lényeges, s mi az, ami kevésbé vagy csak a felszínen tűnik lényegesnek.

A próbatétel idejét éljük, amikor el kell döntenünk, Istent tartjuk-e életünk támaszának és céljának, s felé akarjuk-e irányítani az életünket;

a válság rávilágított, hogy szükséghelyzetben mindig rászorulunk mások szolidaritására, és arra késztet, hogy újult elhatározással a többi ember szolgálatába állítsuk életünket. Fel kell ráznia minket, hogy szembenézzünk a világszerte uralkodó igazságtalansággal, s fel kell ébresztenie, hogy meghalljuk a szegények és súlyosan beteg bolygónk segélykiáltását.

A válság közepén ünnepeltük a húsvétot és hallgattuk meg az élet halál fölött aratott győzelméről szóló húsvéti üzenetet, mely azt közli velünk, hogy a keresztényeket nem béníthatja meg a világjárvány. A húsvét reményt, bizalmat és bátorságot önt belénk, s megerősít a szolidaritásban; azt kéri tőlünk, hogy lépjünk túl korábbi versengéseinken, s minden határon túlnyúlva egy olyan kiterjedt család tagjainak tartsuk magunkat, amelyben mindenki hordozza a másik terhét. A vírusfertőzés veszélyének rá kell mutatnia egy másféle fertőzésre, a szeretet fertőzésére, amely szívtől szívig terjed. Hálás vagyok azért, hogy az ápolók, az orvosok és a papok részéről sokféle jelét tapasztalhattuk a spontán segítségnyújtásnak és a hősies erőfeszítésnek. Ezekben a hetekben mindannyian megérezhettük, milyen erő fakad a hitből.

A koronaválság első szakasza, amelyben nem kerülhetett sor az eucharisztia nyilvános megünneplésére, sok-sok keresztény számára a fájdalmas eucharisztikus böjt időszaka volt.

Sokan megtapasztalták az Úr jelenlétét, amikor ketten vagy hárman összegyűltek a nevében.

Az eucharisztia megünneplésének televíziós közvetítése olyan szükségmegoldás volt, amelyért sokan hálásak voltak. A virtuális közvetítés azonban nem tudja pótolni az Úrnak az eucharisztia ünneplésén megvalósuló tényleges jelenlétét. Ezért örömmel tölt el, hogy vissza tudunk térni a normális liturgikus élethez. A feltámadt Úr jelen van igéjében és az eucharisztia ünnepében, s ez megadja nekünk azt az erőt, amelyre szükségünk van a majd a koronaválság után adódó nehéz problémák kezeléséhez.

Kívánom és remélem, hogy A kereszténység és a koronaválság című rövid kötetben összegyűjtött teológiai megfontolások gondolkodásra fognak indítani, és sokakban ismét reményt és szolidaritást fognak ébreszteni. Akárcsak az emmauszi úton járó tanítványokkal, az Úr a jövőben velünk is úton lesz igéje által és az eucharisztikus kenyér megtörésében. Azt fogja mondani nekünk: „Ne féljetek! Én legyőztem a halált.”

Ferenc pápa

*

A kötetet Walter Kasper és George Augustin szerkesztette, a tanulmányokat Görföl Tibor fordította.

Magyar Kurír

(bb)