A kiszabadított egerészölyv – Várszegi Asztrik a bencés pedagógiáról

„A bencés, keresztény pedagógia lényege, hogy meg kell nyernünk a gyermeket, és segítenünk kell, hogy a saját szárnyával tudjon repülni” – fogalmazott a nyugalmazott főapát. A továbbképzés alkalmat teremtett arra is a jelenlévőknek, hogy elmélyüljön a kapcsolat a bencés rend és az általa működtetett iskolák pedagógusai között.

Várszegi Asztrik emeritus főapát előadásával kezdődött a II. Bencés Pedagógiai Napok második része. Az eseményt a koronavírus-járvány miatt egy év halasztás után két részletben szervezte meg ismét a Pannonhalmi Főapátság. A kétnapos továbbképzésen és közösségi alkalmon a főapátság fenntartásában működő iskolák igazgatói, tanárai vettek részt. Pontosabban ezúttal a tíz intézmény közül hat. A többieknek néhány héttel korábban rendezték meg az eseményt, ezzel is csökkentve a koronavírus-járvány miatti kockázatot.

Bencés lelkiség a nevelésben – ezzel a címmel tartotta meg bevezető, lélekemelő előadását Várszegi Asztrik. Ahogy arra rávilágított, nemcsak az intézmények, hanem az egész Egyház is küzd az egyre inkább szekularizálódó világgal. Mint mondta, a jelen lévő pedagógusok a hordozói annak, ha egy iskola keresztény lelkületű, szellemű és értékrendű. „Fel kell tennünk a kérdést, hogy kicsoda Jézus Krisztus, és mit jelent az ő tanítványának lenni. A tanítványiság nem azt jelenti, hogy én milyen rítushoz igazodom, hanem azt, hogy hiszek Jézus Krisztusban, a szívemben hordozom, hogy személyes kapcsolat fűz hozzá” – fogalmazott.

Ha tanítványok vagyunk, akkor életünket belülről alakítja át Isten, és ez a belülről átalakított élet továbbadható.

Kisugárzik az emberből, mert van benne derű, optimizmus, „van távlat, nem fél, elviseli – adott esetben – a szenvedést”.

Hogy mit is jelent a mindennapokban a keresztény nevelés, azt egy kora gyermekkori élményével szemléltette Asztrik atya. Akkoriban még állatszelídítőnek készült, és állatok iránti rajongásáról édesapja a munkahelyén, a sopronkőhidai börtönben is mesélt. A rabok ezért amikor egy fészekből kiesett egerészölyvet találtak, apjának adták, aki pedig rábízta az állatot. Néhány hét után édesapja hívta fel rá a figyelmét – mikor értetlenkedett, miért nem repül el a madár –, hogy a vezértollai össze vannak kötve, ki kell szabadítani. Ekkor ölébe ültette, levagdosta és kipiszkálta a madár szárnyából a kötelet, és szabadon engedte. Ahogy Várszegi Asztrik fogalmazott, ez a tapasztalat neki a nevelés foglalata.

A Teremtő a gyerekbe beleteremtette azokat az értékeket, amiből élni fog, és neked azzal kell segítened, hogy a szárnyait kiszabadítsd, annak érdekében, hogy a saját szárnyával tudjon repülni”

– mondta a jelenlévőknek.

Asztrik atya, idézve Szent Benedek Reguláját, rámutatott, hogy a nevelőnek olyannak kell lennie, aki képes a lelkek megnyerésére. „Nevelés az, amikor szeretettel megnyerem a gyermeket.

A megnyerésben benne van az is, hogy megismerem, és a megismerésben, hogy kibábáskodom belőle azokat az értékeket, amiket a felnőtt a maga gyakorlott szemével lát”

– fogalmazott. Várszegi Asztrik óva intette a pedagógusokat attól, hogy a porosz utas módszer hibájába essenek, amelyben csak egzecíroztatás, számonkérés van. Arra biztatta őket, hogy állandóan dicsérjék és erősítsék meg a jóban a fiatalokat.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Takács Eszter

Magyar Kurír