A koreai püspöki konferencia elnöke: népünk 66 éve él megosztottan

Peter Kang U-il püspök a pápát köszöntő beszédében emlékeztetett rá: Szent II. János Pál két alkalommal látogatta meg Koreát – 1984-ben és 1989-ben –, vagyis ez a harmadik pápalátogatás ezen a földön. „Tudatában vagyunk annak, hogy Ferenc pápa látogatása az Úr különleges gondviselésének jele. Nem gondoljuk, hogy azért részesülünk ebben a kegyelemben, mert a koreai helyi egyház különleges sikereket ért el a múltban” – mondta a főpásztor. A püspök szerint a koreai Egyház inkább azokat az embereket kereste fel, akik szenvednek, akik nehézségekkel küzdenek. Meglátogatták a konfliktusok és a szenvedés területeit, mindig arra törekedve, hogy kimutassák együttérzésüket, és vigaszt nyújtsanak a legelesettebbeknek.

A koreai félszigeten 66 év telt el úgy, hogy a nemzetet megosztották. A véres háború Észak- és Dél-Korea között, amely 1950-től három éven át másfél millió halottat és 3 millió 600 ezer sebesültet követelt, már régen véget ért. A két Korea között azonban mind a mai napig háborús viszony áll fenn. Mindkét fél bármelyik pillanatban készen áll a háborúra.

Ezen a földön több mint tízmillió ember él elválasztva családjától. 66 éve a koreaiak, északon és délen – annak ellenére, hogy egy nemzethez tartoznak, és ugyanazt a nyelvet beszélik – különböző politikai rendszerben, különböző társadalmi ideológiában, gazdasági helyzetben élnek. Egyre növekszik a két nép közötti kultúra eltérése. „Ha meg is valósulna a két Korea közötti egyesítés, kétséges, hogy képesek lennénk-e elfogadni és átölelni az északi népet mint testvérünket, mint felebarátunkat” – fejezte ki aggodalmait a főpásztor.

A koreai félsziget olyan hely, ahol Északkelet-Ázsiában a világ leghatalmasabb országai csúcstalálkozókon ütköznek össze egymással. Az utóbbi időkben minden északkelet-ázsiai ország arra törekszik, hogy fokozza a fegyverkezést, hatalmas összegeket költve, hogy túltegyen az ellenfeleken. Egyre erősödik nacionalizmusuk, saját érdekeiket keresve. A fegyverek semmilyen eredményt sem érhetnek el. Északkelet-Ázsia olyan időszakba lép be, amelyben feltétlen szükség van az együttműködésre, az együttélésre és a közös jólétre. Az egyes országok nem kereshetik pusztán saját gazdagodásukat.

A Koreai Püspöki Konferencia elnöke azokról a problémákról szólt ezután, amelyek a múlt század második felében végbement gyors iparosodáshoz, demokratizálódáshoz és evangelizáláshoz kapcsolódnak. Olyan gyorsan történetek ezek, hogy irigységet keltenek a fejlődésben lévő országok körében. Azonban ez a gyorsaság számos jelentős mellékhatással járt, és begyógyíthatatlan sebeket okozott. Az egész országra jellemző neoliberális gazdaság egyre inkább polarizálta a társadalmat. Az emberek sokat szenvednek. A munka miatti aggodalom, a társadalmi biztonság hiánya öngyilkosságokhoz is vezethet.

„Az Egyház rövid idő alatt sokat fejlődött, de ha komolyan megvizsgáljuk önmagunkat, nem kevesen kételkedhetnének abban, hogy hiteles evangéliumi közösséget építettünk-e” – vetette fel  Kang U-il püspök, hozzátéve: „Egyházi valóságunkra gondolva látjuk, hogy olyan nép vagyunk, amelynek inkább szüksége van a Szentatya támaszára és bátorítására, semmint nagyrabecsülésére és dicséretére.”

„A koreai népnek nagy szüksége van az állampolgárok közötti szeretetközösségre és egyetértésre. Északkelet-Ázsia egész népe erőteljesen óhajtja a népek közötti békét” – fejezte be beszédét a Koreai Püspöki Konferencia elnöke, kérve a Szentatya különleges áldását országára.

Magyar Kurír