A nap a falu minden ablakába besüt – Kisbúcsút ünnepeltek Nagypeleskén

Az 1873-as kolerajárványban hatvanan haltak meg Nagypeleskén. Az első, akivel a kolera végzett, az akkori parókus fia volt. A legfiatalabb áldozat három-, a legidősebb nyolcvanéves volt.

A járvány megszűntével az életben maradtak megfogadták, hogy minden évben kimennek a temetőbe, és megemlékeznek az elhunytakról.

Idén különösen is fontos és szomorúan aktuális a járványban elhunytakra emlékezni, hiszen napjainkban is járvánnyal küszködünk. Őseik fogadalmát megtartva a peleskei görögkatolikusok Szent Liturgiát végeztek az elhunytak emlékére és kivonultak a temetőbe, ahol halotti megemlékezést, panachidát tartottak a kolera, valamint a Covid-19 áldozatainak emlékére.

Az idei ünnep meghívott áldozópap vendége és szónoka Ivancsó Sándor csengeri kerületi esperes-parókus volt, aki szentbeszédében kiemelte annak fontosságát, hogy Isten szeretete és kegyelme Nagypeleskét nem véletlenül éri.

Ahogy a nap a falu minden ablakába besüt, úgy éri megkülönböztetés nélkül Isten szeretete e kis határ menti falu minden lakosát.

Maga az Anna név, jelentésével (Isten kegyelme) önmagában mutatja, hogy ha Isten megengedi is a nehézségeket, jelen van védelmével is. S az Istenszülő ikonjának jelenléte sem akármilyen kiválasztottság, amire büszkék lehetnek a hívek – hangsúlyozta a szónok, és kiemelte a jövő nemzedék feladatát is: ők azok, akik, hasonlóan hozzánk, továbbviszik őseik hitét, emlékét, hagyományait.

A Szent Liturgia végén megáldották a Szent Anna Nőszövetség által finanszírozott és Nagy Sándor asztalosmester által készített új adományfalakat, valamint a Fleisz Imre mérnök által adományozott és az ikonoltár mellé helyezett új perselyeket.

Köszöntőjében a helyi parókus, Pallai Béla hálát adott azért, hogy a jelenlegi járványügyi helyzetben együtt ünnepelhettek, valamint köszönetét fejezte ki Béres Antal polgármesternek a jelenlétéért. Kiemelte, a településvezető minden alkalmat megragad, hogy a közösség körében lehessen, és hivatalával mindenben készségesen segít. Anna nevű legkisebb unokája „feladatot” is kapott: amikor időskorában majd büszkén meséli, hogy nagyapja minden Anna-napkor elvitte őt Peleskére, el kell mondania azt is, miért jó az Istenszülő és annak édesanyja közelében lenni.

A zarándokok között olyanok is jelen voltak a megemlékezésen, akik egész családjukkal együtt úgy időzítették a nyári szabadságukat, hogy Belgiumból hazatérve jelen lehessenek ezen a fogadott ünnepen, vihessék vállukon az ikont; de olyanok is, akik a környékbeli falvakból azért kerékpároztak Nagypeleskére, hogy magyar prédikációt hallhassanak és magyarul gyónhassanak.

Az idei fogadalmi ünnep részét képezi a jubileumi évnek, amellyel a helyi görögkatolikusság a templomépítés 200. évfordulója alkalmából azokra emlékezik, akik annak idején nem törődve az anyagi nehézségekkel összefogtak, mert fontosnak tartották a kőtemplom felépítését.

Szöveg: Pallai Béla

Fotó: Suták Amanda

Magyar Kurír