A pápa a Zsidó Világkongresszus képviselőihez: Közös feladatunk megnyitni a béke útját

A pápa örült a látogatásnak, mely a kölcsönös baráti kapcsolatokról tanúskodik, és erősíti azokat, hiszen a Zsidó Világkongresszus a II. Vatikáni Zsinat óta párbeszédben áll a Zsidósággal Való Vallási Kapcsolatok Bizottságával és évek óta nagy érdeklődéssel kísért konferenciákat szervez.

A zsidók és katolikusok felbecsülhetetlen értékű szellemi kincsekben osztoznak. Együtt vallják a hitet az ég és föld Teremtőjében, aki nemcsak teremti az emberiséget, hanem minden embert a maga képére és hasonlatosságára formál (vö. Ter 1,26). Közösen vallják, hogy a Mindenható nem marad távol teremtményétől, hanem kinyilatkoztatja magát neki, nem is elszigetelten, hanem mint néphez fordul hozzá. A hit és a vallási hagyományok közvetítette Szentírás olvasása révén kapcsolatba kerülhetnek vele, és így gondviselő akaratának munkatársaivá válhatnak – állapította meg a pápa.

Az eljövendő vég tekintetében is hasonlóan látnak, mert az a bizalom élteti az embert, hogy az élet útján nem a semmi felé halad, hanem a Magasságbelivel való találkozás felé tart, aki gondoskodik róla, és aki megígérte neki az idők végén a béke örökkévaló országát, ahol megszűnik mindaz, ami az életet és az emberi együttélést fenyegeti. Világunkat erőszak, elnyomás és kizsákmányolás jellemzi, de mégsem ezeké az utolsó szó, mivel az Örökkévaló hűséges ígérete a jövőbeli üdvösségről szól, új égről és új földről (vö. Iz 65,17–18; Jel 21,1), ahol a béke és az öröm maradandóan együtt lakik, ahol nem lesz többé halál, és ahol letörlik a könnyeket az arcokról (vö Iz 25,7–8). Az Úr valósítja meg ezt a jövőt, sőt ő maga lesz a mi jövőnk. És noha a zsidóság és a kereszténység eltérő módon vallja e jövő beteljesedését, mégis megmarad a közös vigasztaló ígéret. Ez pedig táplálja reményünket, nem kevésbé elkötelezettségünket is, hogy a világ és a történelem, amelyben élünk, hűségesen tükrözze annak jelenlétét, aki meghívott minket, hogy legyünk az ő imádói és testvéreink őrzői.

A feladatok tekintetében a közös vallási örökségből kiindulva kell tekinteni a jelenre, melynek kihívása összeköt és közös cselekvésre buzdít minket. Közös feladatunk, hogy együtt munkálkodjunk egy mind testvéribb világ építésén, küzdjünk az egyenlőtlenségek ellen, támogassuk a nagyobb igazságosságot annak érdekében, hogy a béke már ebben a világban valósággá legyen. A Szentatya utalt XXIII. János Pacem in terris kezdetű enciklikájára, mely szerint a békés együttéléshez vezető út az igazságossággal kezdődik, ami a tartós béke egyik alapvető feltétele, együtt az igazsággal, a szeretettel és a szabadsággal. A pápa fájdalommal állapítja meg, hogy az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett emberek méltósága számos esetben csorbul olyan igazságtalanság miatt, amitől szenved a bolygó, és ami számos konfliktus okozója, a háborúk és az erőszak melegágya. Csapoljuk le a testvéri együttélést megrontó igazságtalanság mocsarát a rend és harmónia teremtője nevében – kérte a Szentatya.

Az igazságosság előmozdítását célzó közös és konkrét kezdeményezések bátorságot, együttműködést és kreativitást igényelnek. Sokat tudnak meríteni a hitből, mely a Magasságbelibe veti a bizalmát, vezetése alá rendeli magát, szemben a rövidlátó földi érdekekkel. A hit ugyanis arra indít minket, hogy valljuk: minden ember a Magasságbeli képére és hasonlatosságára teremtetett, végső hivatása, hogy az ő Országa felé tartson.

A Szentírás arra emlékeztet minket, hogy Isten nélkül semmit vagy vajmi keveset tehetünk: „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fáradoznak az építők” (Zsolt 127,1). A világ jobbá tételére irányuló politikai, kulturális és társadalmi kezdeményezések – amit ti „Tikkun olamnak” neveztek – nem érhetik el a remélt sikert ima és a többi teremtmény felé való testvéri nyitottság nélkül, az egyetlen Teremtő nevében, aki szereti az életet és megáldja a béketeremtőket.

Ma a világ számos térségében a béke veszélyben van. Ismerjük fel együtt, hogy a háború, minden háború, mindig, mindenhol az egész emberiség veresége! – szögezte le a pápa. Az ukrajnai háborúra gondolok, egy szentségtörő háborúra, amely egyaránt fenyegeti a zsidókat és a keresztényeket, megfosztva őket szeretteiktől, otthonuktól, javaiktól és magától az életüktől! Csak az egymáshoz való közeledés komoly akaratában és a testvéri párbeszédben lehet előkészíteni a terepet a békéhez. Mint zsidók és keresztények, mi igyekszünk mindent megtenni, ami emberileg lehetséges, hogy megállítsuk a háborút, és megnyissuk a béke útját.

Beszéde végén Ferenc pápa megköszönte a Zsidó Világkongresszus résztvevőinek látogatását. „A Magasságbeli áldja meg jótetteiket, kísérje őket útjaikon és vezessen minket együtt a béke útján. Shalom!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír