KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségén és a líceumon kívül a temesvári püspökség is kivette részét a szervezésből – a kreativitást középpontba állító programsor mögött pedagógusok és papok igényes háttérmunkája húzódik. A különböző régiókból érkezett résztvevőknek az öt nap során a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye vallási és kulturális sajátosságainak megismerésére is lehetőségük nyílik.
„Jó a testvéreknek együtt lenni” – ezzel a bibliai gondolattal indította köszöntőbeszédét a líceumhoz tartozó egykori piarista templomban tartott nyitó szentmise elején Roos Márton püspök, temesvári apostoli kormányzó. A nyugdíjba vonuló főpásztor a kezdetektől örömmel fogadta a továbbképző szervezésének gondolatát – ezen örömének adott hangot köszöntőjében is; közös tanulásra, élményszerzésre és kölcsönös megerősítésre buzdított.
Kocsik Zoltán főszervező, a Gerhardinum aligazgató paptanára prédikációjában a hitoktatók meghatározó szerepére hívta fel a figyelmet, hiszen – mint mondta – ők azok, akik a gyermekek és fiatalok lelkét előkészítik a Jóistennel való találkozásra, majd kísérői, segítői ennek a nagyon személyes kapcsolatnak. Azt is nyomatékosította, hogy mivel sok gyermek életében az iskolai hittanóra az egyetlen lehetőség a hit dolgaival való találkozásra, annak élményszerűnek kell lennie. „A hitigazságok átadásán túllépve minden hittanárnak a személyes kapcsolat kiépítésére kell törekednie diákjaival” – emelte ki a szónok.
A továbbképzőt a nyolc boldogság hegyéhez hasonlította Kocsik Zoltán, ahol – Jézus korabeli tanítványaihoz hasonlóan – a hitoktatók a tanító Jézus köré gyűlnek, hogy az ő üzenetéből táplálkozzanak. „Töltekezniük kell, hiszen küldetésük az emberek lelkének gyógyítására szól, feladatuk pedig nem más, minthogy a kiteljesedett, boldog életre vezessék el a rájuk bízottakat.”
A szentmise végén a programnak otthont adó katolikus líceum igazgatónője, Iakab Ilona a házigazda szeretetével köszöntötte az Erdély, Partium és a Bánság különböző részeiből Temesvárra érkezett tanárokat és papokat. Beszédében felidézte személyes élményeit is a tanári életéből. „És tanárnő kiben hisz?” – tették fel neki a kérdést tanítványai. A diákok érdeklődése meglepte és hitének őszinte megvallására indította őt, ami a tanár–diák kapcsolat minőségi változását eredményezte. Saját élménye alapján az igazgatónő a diákközpontú szemléletre, a hiteles tanúságtételre épülő tanári magatartásra irányította a jelenlévők figyelmét.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Temes megyei Tanfelügyelőség képviseletében Kiss Ferenc tanfelügyelő Temesvár és a Bánság végvárszerepét hangsúlyozta. „Bár számbelileg meglehetősen kevés magyar él a régióban, mégis elengedhetetlenül fontos a nemzeti és vallási identitás őrzése és továbbadása: ehhez minden itt zajló magyar program segítséget nyújt” – mondta Kiss Ferenc. Véleménye szerint a tanári továbbképző is ilyen megerősítő jelleggel bír a szórvány közösség számára.
A nyitóünnepség utolsó felszólalója Ozsváth Judit, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója volt. A római katolikus hittanárjelölteket tanító pedagógus Márton Áron gondolataira – „Nagy időkhöz nagy nemzedék kell” – építette mondandóját. „A jelenlegi, számos kihívást hordozó idő is »nagy«, így a jelenlegi nemzedéknek is törekednie kell naggyá válni. A jelen lévő szervezők és résztvevők erről az igényükről tesznek tanúbizonyságot, amikor közös tanulásra és együtt gondolkodásra jönnek össze a nyári szabadságuk idején” – fogalmazott Ozsváth Judit.
A megnyitó megható momentuma volt az iskola második osztályos tanulójának szavalata: Reményik Sándor Templom és iskola című versével örvendeztette meg a jelenlévőket.
A szentmise után két párhuzamos csoportban zajlottak az első nap műhelymunkái: az egyikben a szegedi piarista intézményekből érkezett pedagógusok – Nagy Mariann, Czeglédi Zsolt piarista és Jusztin István – a piarista pedagógia alapelemeit mutatták be.
Az általuk vezetett foglalkozások résztvevőinek lehetőségük nyílt az igazi diákközpontú szemlélet és gyakorlat megismerésére; a személyes kísérés technikájához úgy kerültek közelebb, hogy közben maguk is megtapasztalták azt.
A másik műhelyt vezető Bordás Andrea drámapedagógiai elemekkel dolgozta fel az irgalmas szamaritánus bibliai történetét.
A továbbképzés első napja kulturális programmal zárult: két táncegyüttes és egy gyermekekből álló citerazenekar mutatkozott be. A régióban élő bolgár és horvát kisebbség táncaiból népviseletbe öltözött amatőr tánccsoportok nyújtottak ízelítőt. Mindegyik csoportot elkísérte művészeti vezetője és érdekképviseleti szervezetük helyi képviselője is: ők mutatták be népcsoportjaik történelmi gyökereit és jelenlegi helyzetét. A bánáti magyar népi kultúrát a temesvári Bokréta citerazenekar vitte közelebb a jelenlévőkhöz. A gyerekek az esti táncházban is részt vettek.
Másnap a piarista pedagógiával és a drámapedagógiával ismerkedtek tovább a hitoktatók. Bordás Andrea drámapedagógus, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója a bibliai tékozló fiú történetét dolgozta fel; a piarista előadók az Egyházhoz való tartozás érzésének erősítésére, valamint a család iskolai nevelésbe való bevonására mutattak hasznos módszereket.
Az esti órákban városnézés következett, Kiss Ferenc helyi tanfelügyelő vezetésével. A történelmi belváros nevezetességeinek felkeresése és részletes bemutatása után a millenniumra épített Magyarok Nagyasszonya-templomot látogatták meg a résztvevők, ahol Kapor János plébános ismertette a templom történetét és nevezetességeit, valamint a helyi magyar közösség helyzetét.
Forrás és fotó: Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum Facebook-oldala; Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria